Párizsi Klímax Csúcs

2015. december 14. 13:59

A Föld megmentőiként jól kimaxolták magukat a „világ vezetői” a párizsi csúcson. Olyanokat nyilatkoztak most egy önmagát rég túlélt rendszer képviselői, hogy kezükben „az emberiség jövője”, „a bolygó sorsa”, „unokáink élete” és most aztán végre nagyon komolyan fogják venni mindazt, amit eddig sosem sikerült nekik.

2015. december 14. 13:59
Kardos Gábor

A Föld megmentőiként jól kimaxolták magukat a „világ vezetői” a párizsi csúcson. Olyanokat nyilatkoztak most egy önmagát rég túlélt rendszer képviselői, hogy kezükben „az emberiség jövője”, „a bolygó sorsa”, „unokáink élete” és most aztán végre nagyon komolyan fogják venni mindazt, amit eddig sosem sikerült nekik.

Pedig ők voltak azok, akik a korábbi Rio + 20 ENSZ csúcson is ékesen bizonyították a világ jelenlegi döntéshozási mechanizmusainak, nemzetközi intézményrendszerének tökéletes impotenciáját éppúgy mint a vezető gazdasági hatalmak képviselőinek képtelenségét arra, hogy egyáltalán hozzákezdjenek az egyre nyilvánvalóbb globális ökológiai válság kezeléséhez. Ehelyett megint a legerősebb lobbiérdekek érvényesültek, mivel a rendkívül költséges klímatárgyalásokat döntő részben az üvegházhatású gázok kibocsátásában élen járó hatalmas cégek szponzorálták... (forrás).

Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a tárgyalások középpontjában az állt, hogyan tudják a vezető ipari hatalmak „kiszervezni” a széndioxid kvótákkal saját szennyezésüket a harmadik világra átterhelve (ami a globális ökológiai gyarmatosítás eddig is mélyen igazságtalan rendszerét erősíti meg!). A másik fő tétje az volt a megállapodásnak, hogy milyen hitelekkel és technológiai „transzferrel” tudnák a fejlett országok piacvezető cégei „hozzásegíteni” a fejlődő országokat egy alapvető technológiai váltáshoz, környezetbarátabbnak mondott technológiákra való átálláshoz. Ami ugyebár hatalmas biznisz. A franciák például különösen érdekeltek a nukleáris technológia exportjában a fosszilis energia kiváltására. A németek piacvezetők bizonyos megújuló technológiákban és a többi ipari nagyhatalomnak is nyilvánvaló stratégiai érdekei fűződnek ehhez a megállapodáshoz, melynek ők a nyertesei és gazdaságilag megint a volt gyarmatok a fő vesztesek. Eközben a hivatalos kommunikáció pont fordítva állítja be, mintha a legfejlettebbek hoznának „áldozatokat” a többi, elmaradottabb ország javára, azok „felzárkóztatására”... Pont az ellenkezője történik majd megint. Nehogy már maguktól kezdjenek fejlődni a gyorsan iparosodó országok, mert a végén még behoznák lemaradásukat... Ennél sokkal tutibb, ha a legfejlettebbek úgymond „segítenek” nekik, vagyis fenntartják saját technológiai előnyüket és a többiek kiszolgáltatottságát.

Jobb marketing kellett a globalizációnak: az ipari lobbik képviselői mentik meg a világot

Kommunikációs szempontból persze valóban új korszak hajnala a párizsi klímacsúcs, de leginkább csak kommunikációs szempontból. Mert a fejlett országok új környezettechnológiájának politikai és gazdasági piacszerzésén túl hiába keresnénk a megállapodásban olyan nyilvánvalóan szükséges konkrétumokat, hogy mikor állítják le teljesen a globális erdőirtást, konrkétan mikor állítják le az olaj- és gázkitermelés növelésére vonatkozó gigaberuházásokat és mikorra számolnák fel teljesen a szénhidrogén alapú gazdasági rendszert, mert az utóbbit csak a nagyon távoli és homályos jövőben helyezték kilátásba. Ahhoz képest, hogy még az azonnali teljes leállás után is nagyon lassú lenne a bioszféra regenerálódása, azonnali kézzelfogható lépéseket egyáltalán nem jelentettek be Párizsban, csak nagyon nehezen átlátható és a távoli jövőbe kitolódó fokozatos növekedés-csökkentésről szól a megállapodás és még ennek döntő része is csupán szándéknyilatkozat, valódi kötelezettségek és hatékony szankciók nélkül.

Olyan az egész, mint amikor megcsalják az embert és a hűtlen fél megígéri, hogy ilyen „egyre ritkábban fordul majd elő” és a jövőben tényleg szeretne hű lenni. Majd egyszer... Pont ennyire hitelesek a mostani klímacsúcs ünnepélyes nyilatkozatai azok részéről, akik eddig sem épp a közérdekhez való hűségükkel tűntek ki, hanem sokkal inkább ipari lobbiérdekeket képviseltek, mint saját választóik érdekeit. Nemcsak a politikusok szolgálják ki az ipari lobbiérdekeket, hanem a Greenpeace épp most hozta nyilvánosságra milyen könnyen tudtak megvásárolni közismert klímakutató „tudósokat” is, hogy ipari lobbiérdekeknek rendeljék alá kutatási „eredményeiket” és a levelezésben az érintett „tudósok” maguktól fejtették ki, hogy ez máskor is pont így szokott történni... 

Profi prostituáltak tettek tehát most hűségesküt, és sokan még el is hinnék világszerte, mert már annyira szeretne a közvélemény többsége valamit (bármit!) hallani és látni, ami végre hihetőnek tűnik és amibe bele lehet kapaszkodni, hogy lám mégis van megoldás. Vagy lesz. Hogy mégse halálbiztos a globális apokalipszis, ami egyre biztosabbnak tűnt az utóbbi időben.

Tehát leginkább a klíma- és környezettudatosság hivatalos kommunikációja változott most, nem a tettek, a valós folyamatok. Már nagyon felerősödtek és egyre teret nyertek a rendszerkritikus hangok ökopolitikai témákban, ezért mostanra nyilván brutális lobbiérdekek fűződtek ahhoz, hogy a világ országainak közvéleményében ne érje el a kritikus tömeget azok száma, akik gyökeres változást akarnak és fel is lépnek ezért. Még a végén szétestek volna a látszatdemokráciára bazírozott lobbirendszerek.

E tekintetben ugyanazt a forgatókönyvet láttuk a klímacsúcson, mint korábban a Charlie Hebdo merénylet után Párizsban: a világ vezetői demonstrálták egymás iránti szolidaritásukat és a drámai helyzet egyetlen lehetséges megoldóiként, életünk és világunk, egész civilizációnk megmentőiként jelenhettek meg; így még azoknak a polgárok jelentős részének is újra elnyerhették az érzelmi támogatását, aki korábban csak tehetségtelen, valódi vezetésre szervileg képtelen és menthetetlenül korrupt bábokat látott ugyanazokban a politikai vezetőkben. A recept tehát bevált és most a klímakrízis kapcsán is ugyanazt a globális erődemonstrációt és nagy nyilvános katarzist láthattuk megismétlődni mint a terrorháború kapcsán. Ráadásul nagyjából ugyanazok az érdekcsoportok állhatnak mindkettő mögött, hiszen a közel-keleti háborúk is olajérdekek mentén folynak... Hoppácska. Akkor talán mégsem olyan nagy humanisták ők, mint amilyennek mutatják most magukat. Egyik kezük bombákat szór Szíriára és Irakra, míg másik kezükkel Párizsban megmentik az emberiséget és a Földet. Igazi hősök, nem? Vagy inkább profi strómanok.

A kamu katarzis alternatívája és a valódi megoldás feladata még előttünk van

Kellett tehát egy nagy nyilvános katarzis, hogy a világ vezetői (akiket az ipari lobbik tartanak a markukban) mégiscsak mennyire kézben tudják tartani a fejlődést. Ezáltal nem utolsósorban saját politikusi hitelességüket is demonstrálni tudták. Bár ezzel kapcsolatban érdemes leszögeznünk és jól megjegyeznünk a közjogi tényt: a nyilatkozó államfők nem a világ szuverén vezetői, nem királyok vagy császárok, hanem kötött mandátumra választott képviselők, akik viszonylag rövid időre és csak „kölcsönbe” kapták polgáraik szuverenitásának képviseletét. Ezért fizetik őket az adófizetők pénzéből, amíg le nem jár a mandátumuk. A világ vezetői a demokráciákban maguk a polgárok, a világ polgárai, tehát valójában a mi kezükben van mindaz, amiről most a politikusok nyilatkozgattak: az emberiség jövője stb.

Aligha véletlen, hogy „az őshonos népek jogait kivették a hivatalos szerződés-szövegből, pedig nekik elképesztően fontos szerepük van abban, hogy a még ki nem bányászott fosszilis energiahordozók a földben maradjanak”. 

Bár aligha volt szándékukban, de egyvalamit valóban sikerült kinyilvánítaniuk a világ megvezetőinek, ami döntő változást jelent már a nyilatkozatok szintjén is: hogy az ipari forradalom óta korlátlan növekedésre épített kapitalista gazdasági modellnek vége. Szó sem lehet már korlátlan növekedésről. Ezt persze véletlenül se mondták ki ebben a formában, de a párizsi nyilatkozatokból elég egyértelműen következik.

Mégis mire jó akkor ez az egész?

A párizsi csúcs valódi jelentőségét egészen másban találhatjuk meg: nem a politikai vezetők hangzatos és megtévesztő nyilatkozataiban, hanem a civil szervezetek alternatív klímacsúcsán is megmutatkozó globális civil szolidaritás erősödésében. A megoldás tehát a mi kezünkben van, nem a Párizsban pávázó politikai vezetők kezében; és pontosan azzal kezdődhet, hogy szépen átvesszük tőlük állampolgárként azt a legitimitást és hatalmat, amely sohasem volt, sohasem lehetett volna az övék. Vissza kell adni az őshonos népek jogait saját földjeik felett, illetve érvényt kell szerezni papíron sokszor máig meglevő jogaiknak, amelyeket az olaj- és gázlobbik semmibe vesznek.

Ha egészen konkrétan vonunk energiamérleget a párizsi Cop21 csúcsról, akkor határozottan negatív, mert emberek tízezrei utaztak Párizsba, zömmel repülővel, amivel önmagában nem kevés széndioxidot termelt a klímacsúcs, nem beszélve az elit fogyasztás pazarlásáról és gigantikus öko-lábnyomáról... Szóval egészen máshogy, másoknak és máshol kell keresni a megoldást. Mindenkinek ott, ahol él, a helyi közösségek érdekérvényesítése révén. Bármilyen érdemi elmozdulás a demokratizálódás és a fenntarthatóság felé ezzel kezdődik.

Az önmagában rendkívül káros illúzió, sőt: hazugság, hogy a világ vezetői tudnának változtatni annak a bolygófogyasztásnak a káros következményein, illetve egész működésmódján, globális rendszerén, melynek valamennyien részei és felelősei vagyunk. Ebben a pillanatban is valamennyien fogyasztunk energiát, többnyire iparilag termelt élelmiszert emésztünk, globálisan tömeggyártott ruhákat viselünk és egy képernyőn olvassuk ezt a szöveget, ami szintén nem kézműves eszközökkel került elénk. Amíg másoktól várjuk a megoldást, addig nem lesz, csak akkor, ha kikapcsoljuk a virtuális kamugépezetet, szembenézünk valós helyzetünkkel és a helyi közösségekkel képesek leszünk változtatni rajta. Legkevésbé „a világ vezetői” tudnak ebben segíteni, mert tőlük kell átvennünk a kezdeményező szerepét ahhoz, hogy valódi váltás legyen.

Ezt a célt szolgálná például az a World Right Referendum (világjogi refenrendum) is, mely magyar civilek kezdeményezésére indulna áprilisban a Föld napján, hogy a világot alkotó minden élőlény és ökoszisztéma alapvető jogainak elismerésével megtegyük végre azt az első valódi lépést, amihez képest a mostani párizsi nyilatkozatok hamar öncélú fontoskodásnak bizonyulnának.

*

Linkográfia:

Guardian;

Counterpunch;

Index.

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kardosg
2015. december 16. 19:11
Na, pár nap késéssel az Index is megírta azt ami itt a Mandin megjelent, hogy totál kamu a párizsi klímacsúcs sikerpropagandája :) http://index.hu/tudomany/2015/12/16/parizsban_nem_tortent_a_vilagon_semmi/
Valodi
2015. december 14. 21:48
Semmi baj, FIDEmSZmp miniszter- köztársasági elnökeink már megmondták a tutit: "Kína részt vesz Közép-Európa gazdasági növekedésének a finanszírozásában, ... az egész európai kontinens növekedését is elősegíti, ezért a mi jelenlegi együttműködésünk egész Európa és az Európai Unió érdekét is szolgálja." (Orbán Viktor mondta Kínában) "És hogyhogy nem hallottátok meg a világ vallási vezetőinek intéseit, amelyek a jövő generáció iránti felelősségre figyelmeztettek benneteket? Miért vártátok tehetetlenül, hogy bekövetkezzen mindaz, aminek mi már szenvedő alanyai vagyunk?" (Áder Jánost Párizsban a majdani unokája kérdezi - "nagypapa" idézi a konferencián) "... a pénz uralkodik ahelyett, hogy szolgálna. Ez a gazdaság öl. Ez a gazdaság kirekesztő. Ez a gazdaság elpusztítja a Földanyát." (Ferenc pápa mondta Bolíviában) Kérdés: melyikük is hazudik?
katus
2015. december 14. 21:06
2015. 12. 14. 15:31 KLÍMAKONFERENCIA: ÁDER ELÉGEDETT, A JOBBIK NEM Párizs legnagyobb erénye, hogy sikerült letérni a klímaváltozás okozta katasztrófák felé vezető útról, de ez még nem a globális felmelegedés megállítása Áder János köztársasági elnök szerint, aki hétfőn budapesti sajtótájékoztatóján értékelte az ENSZ 21. klímakonferenciáján Párizsban aláírt megállapodást. A Jobbik szerint ha semmi nem kötelező, az egészből csak szavak maradnak. "Sikerült elkerülni a legrosszabbat, azaz letérünk az elszabaduló klímaváltozást jelentő természeti és emberi katasztrófákhoz vezető útról, de még nem értük el a legnagyobb jót, a ... globális felmelegedés megállítását" - fogalmazott Áder János, hozzátéve: erre Párizsban nem is volt reális esély. A politikai résztvevők közül szinte kivétel nélkül mindenki örömmel és elégedettséggel nyugtázta a párizsi klímacsúcs eredményeit, és a nemzetközi sajtó is történelmi jelentőségűnek minősítette azt - összegezte a köztársasági elnök. Áder János kiemelte: az elfogadott megállapodás nagy eredménye, hogy azt ötévente felülvizsgálják. Nagy vitát váltott ki, és az utolsó pillanatban fogadták el, hogy 2020-tól évente 100 milliárd dolláros keretösszeget kell fordítani a fejlődő országok felzárkózásának, alkalmazkodásának biztosítására. Az államfő ismertette az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) adatait, miszerint az árvizek, aszályok, természeti katasztrófák gyakoribbá válása mellett a tengerek savasodása, vagy a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülése is valós veszély a vízért folytatott háborúk, és a jelenleginél súlyosabb migráció mellett. Hangsúlyozta, hogy a párizsi megállapodás nem végállomás, és 2020-tól érvényes. A köztársasági elnök a következő öt év feladatai közé sorolta a tudományos kutatások felgyorsítását. Ezeknek három fő célt kell szolgálniuk: hogyan lehet az eddiginél is jobban csökkenteni az üvegház hatású gázok kibocsátását, hogyan lehet megoldani az energiatárolás problémáját, és hogyan lehet a nap-, szélenergiát még hatékonyabban kihasználni. Ezekhez új ipar-, energiapolitikára, és a fosszilis energiatámogatások kivezetésére lesz szükség - mondta a napelemeket megadóztató kormány államfője. Párizsban a klíma változatlan maradt A Jobbik nem osztja azt az általános hurráoptimizmust, amely átütő sikerként kommunikálja a párizsi klímakonferencia elfogadott zárónyilatkozatát – közölte Kepli Lajos országgyűlési képviselő hétfőn. A nemzeti párt által kiadott közlemény úgy fogalmaz, „mint azt előzetesen is egyedüliként prognosztizáltuk, az ehhez hasonló nemzetközi csúcstalálkozók - bár rendkívül fontosak az országok közötti párbeszédben – érdemi eredményt sosem hoznak”. A párt nem osztja a túlzott optimizmust azért sem, mert a ténylegesen elfogadott egyezmény a tervezett maximum 2 Celsius fokos felmelegedés helyett 3-3,5 fokos változást eredményezne, amennyiben megvalósulna. A megvalósulást erősen kétségessé teszi azonban, hogy a záródokumentum nemzetközi jogilag kötelező része semmilyen konkrét vállalást nem tartalmaz. Számszerű ígéretekkel csupán az országok önkéntes vállalásai között találkozunk, ami azonban, mint a nevében is szerepel, egyetlen országot sem kötelez semmire, akár a legkisebb belpolitikai változás is semmissé teheti - írta. Kepli Lajos közölte, hogy programjuk a magyar családok otthonainak energetikai korszerűsítésén, valamint az energiaimport-függőség csökkentésén és a helyi közösségek, a magyar vidék megerősítésén alapul.
katus
2015. december 14. 20:59
Sarkadi-Illyés Csaba 2015. 12. 14. 16:28 COP21 - FÁJÓ HIÁNYOSSÁGOK, FONTOS FELADATOK Azért annyira ne örüljünk, ha a politikusok egy tanácskozás után mosolyogva úgy állnak fel a tárgyalóasztaltól, hogy megoldották az adott problémát. Ez a helyzet a párizsi klímacsúcs esetében is. Igaz, mit is várhattunk? A természetvédő szervezetek egyáltalán nem elégedettek az ENSZ égisze alatt megkötött egyezménnyel. Igaz, fenntartásaikat már előre jelezték, miközben neves tudósok állnak jó pénzért a fosszilis energia-lobbi szolgálatába. “A párizsi megállapodás egyik fő hiányossága, hogy a fejlett országok még mindig kibújhatnak a felelősség alól. A lehetőség még nyitva áll: a klímavédelmi vállalásokon erősíteni kell ahhoz, hogy széles körben elindulhasson az energia rendszerváltás az anyag- és energiatakarékos klímabarát gazdaság felé. Ennek érdekében viszont a gazdasági érdekeknek nem szabad felülírnia a társadalmi-környezeti szempontokat" – jelentette ki Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) klíma-energia programvezetője. „A klímacsúcs zárónapján, szombaton világszerte, Párizsban és itthon nyolc városban is civilek tízezrei mutatták meg figyelemfelhívó akciókkal, hogy értik és támogatják az igazságos és elkötelezett klímavédelmet, még ha döntéshozóik nem is, vagy alig. A klímavédelmi civil mozgalom egyre erősödik – az állampolgárok a közösségi energia-forradalom fő mozgatói; már közel 50 ezren írták alá az ezzel kapcsolatos petíciót Európa-szerte” – mondta Botár Alexa. Egyébként Párizsban a hazai akciókkal egy időben több mint 2000 Föld Barátai aktivista mutatott be igazságos klímavédelem témájú üzenetet, óriás “Climate Justice Peace” feliratot megjelenítve Párizs térképén geolokalizációs szoftverrel. S hogy mi a gond a COP21-en elfogadott szöveggel? Az MTVSZ 6 pontba gyűjtötte a Párizsi Megállapodás főbb hiányosságait: 1. A globális felmelegedés 2 fok alatt tartását célozza, de csak „igyekszik erőfeszítéseket tenni” a felmelegedés 1,5 fok alatt tartásához. 2. A fosszilis tüzelőanyagok kivezetését nem köti céldátumhoz vagy kibocsátás-csökkentési százalékhoz, csak annyit említ, hogy a globális kibocsátásoknak „mihamarabb” tetőzniük kell és a zéró kibocsátást 2100-re tervezi. 3. Nincs jogilag kötelező eszköz, amivel javíttatni lehetne a 2020 utánra vonatkozó, elégtelen nemzeti szintű vállalásokon. A klímavédelmi vállalások növeléséhez csak egy harmatgyenge „facilitatív párbeszéd” terve szerepel 2018-ban, de ez sem kötelez a vállalások növelésére, javítására. 4. A teljesítés hivatalos, globális első értékelése csak 2023-ban esedékes, és aztán minden 5. évben. 5. Nagyon gyenge a „veszteségek és károk” mechanizmus, annak elismerése, hogy a klímaváltozás néhány hatása orvosolhatatlan. A szöveg következetesen nem említ kompenzációt vagy felelősségvállalást a klímaváltozás hatásai által érintett emberek számára. 6. Az egyetlen jogi kötelezettség a pénzekkel kapcsolatban az, hogy a fejlett országoknak jelentést kell tenniük az általuk nyújtott pénzügyi támogatásokról – de arra nincsenek kötelezve, hogy nyújtsanak is támogatást. Ha nem akarjuk, hogy új éhínségek és erőforrás-háborúk korszaka köszöntsön ránk, ezeket a hiányosságokat mindenképpen pótolni kell. A dokumentum azonban garanciákat nem ad arra, hogy a célkitűzéseket el is érjük. Párizs után ezért még nagyobb felelősség hárul az egyes kormányokra. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, az energiatakarékosságot és a megújulók térnyerését biztosító nemzeti hozzájárulásokkal kell garantálni, hogy a párizsi célok teljesüljenek - figyelmeztet közös nyilatkozatban az Energiaklub, a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a WWF. Ezek alapján Magyarországnak is számos intézkedést kell bevezetnie, hogy hatékonyan járuljon egy tisztább és biztonságosabb jövőhöz. A szervezetek szerint a következő teendők várnak ránk. Jóval komolyabb kibocsátás-csökkentésre van szükség, mint amit hazánk uniós tagállamként vállalt. A 2030-ra kitűzött 40%-os csökkentés az 1990-es szinthez képest a jelenlegi kibocsátásunknak mindössze 4%-kal való csökkentését jelentené. Tekintettel arra, hogy hazánk gazdasága a régió többi országához képest alacsony szén-dioxid-intenzitású, az alacsony CO2-kibocsátás további támogatása fellendítené a magyar gazdaságot. Az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot valódi prioritássá kell tenni. A lakó- és középületek energiahatékonyságának radikális javítására van szükség, többek között a lakosság számára is elérhető támogatások biztosításával. A teljes primerenergia-felhasználás egyharmadát adó lakóépületek komplex felújításával például 40%-kal csökkenthető lenne a lakóépületek energiafelhasználása. Fel kell számolni a fosszilis energiahordozók támogatását, és a gyakorlatban is érvényesíteni kell „a szennyező fizet” elvét. Ez azt jelenti, hogy a fosszilis energiahordozók árának tükröznie kell a kitermelése és használata során keletkező környezeti és egészségi károk teljes költségét. Fokozatosan csökkenteni kell a fosszilis és szennyező energiaforrások felhasználását, és áttérni egy energiatakerékos és megújulóenergia-alapú gazdaságra. A megújuló energiaforrások részarányát a 2020-ra vállalt 14,65%-os arányhoz képest növelni kell, meg kell szüntetni a megújuló energiahordozók terjedése elé gördített akadályokat, valamint be kell vezetni célzott támogatásokat a megújulók terjedésére, de tekintettel a biomassza fenntarthatósági korlátaira. Mindezek az intézkedések biztosítanák, hogy Magyarország valóban felelős szereplőként vegyen részt az éghajlatvédelemben. Egyúttal pedig olyan pályára álljon, mely által csökken hazánk energiafüggősége, javul az energiabiztonsága, és lehetővé válik a helyi gazdaság élénkítése számos új munkahely teremtésével. Így az elkövetkező évtizedekben hazánk nemcsak tiszta, de erős gazdaságú országává válhatna a régiónak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!