Magyar Péter képében Gyurcsány félreérthetetlen jelzést kapott – a finanszírozók, a hálózat már nem benne gondolkodik
Az ellenzékieknek újra nagyot kell majd csalódniuk; arra eszmélhetnek, hogy ismét csak átejtették őket. Pindroch Tamás írása.
Felteszem, abban reménykednek, hogy egy idő után »megunjuk és hazamegyünk«.
„Kézenfekvő, hogy az ellenzék a maga malmára akarja hajtani az elkeseredésünk által felkavart vizet. Ha a fapofa-kísérlet csecsemőjének apukája mosolyogva belép a képbe – tökmindegy, hogy nem ő gyakorolja a szülői felügyeleti jogot – a kisbaba őt fogja preferálni. Így vagyunk ezzel mi is. Érthető, hogy a kockás ingben feszítő ellenzéki politikust közelebb érezzük szívünkhöz, mint az ignoráló kormányt.
Szívesen parolázok Jámbor Andrással vagy Gyurcsány Ferenccel arról, miért kontraproduktív a kötelező hatéves iskolakezdés, vagy mit lehetett volna tizensok évvel ezelőtt másképp csinálni – tárgyalni azonban nem velük akarunk – nem ők gyakorolják a szülői felügyeleti jogot.
Mára egyértelművé vált, hogy a hatalom oldaláról nincs törekvés valódi szakmai párbeszédre. Felteszem, abban reménykednek, hogy egy idő után »megunjuk és hazamegyünk«. A pszichológiában ezt hívjuk tanult tehetetlenségnek. Az elhanyagoló szülő gyermeke egy idő után apátiába esik, és már akkor sem tesz semmit, amikor lehetőség nyílik a változásra. A történelemből azonban ismerünk más forgatókönyvet is, ahogy Petőfi 1847-ben jósolta:
»Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?«
Nem lenne sokkal egyszerűbb lehajolni hozzánk, ránk mosolyogni, és elfogadni a párbeszéd iránti igényünket?”
Nyitóképen egy korábbi pedagógussztrájk. Fotó: MTI/Bruzák Noémi