A közgazdasági Nobel-díj végre igyekszik lépést tartani a tudománnyal

Mire jó a közgazdasági Nobel-díj? Amellett, hogy varázsütéssel egy életre szentírássá változtat minden szót, amely a Nobel-díjas száját elhagyja, azt is megmutatja, hogy mely közgazdasági gondolatok számítanak legitimnek. Smith szerint erre a kémiában, vagy a gyógyászatban nincs szükség: ha egy kémiai reakció nem működik, ezen egy aranymedál sem fog változtatni. 

Na de mi a helyzet a közgazdaságtannal? Ott már kevés a biztos pont, így a Nobel-díjak pecsétjével válik egy elmélet hivatalosan elismertté. A Nobel-díj kiosztását eldöntő bizottság az elmúlt évtizedekben számos megközelítést díjazott a mikroökonómiai elmélettől a makroökonómiai modellezésig, a kereskedelem elemzőitől az eszközárak meghatározóinak vizsgálóiig. 

Noah Smith azonban rámutat, hogy a bizottságok figyelmét néhány dolog elkerülte. Az újkeynesi makroökonómia például nem részesült hivatalos legitimációban, bár óriási hatást gyakorolt a központi bankokra és közgazdasági tanszékekre. 

Az empirikus alkalmazott mikroökonómia azonban ennél is rosszabbul szerepelt, pedig a közgazdászok nagy többsége elsősorban éppen ezzel, azaz az emberi viselkedésre vonatkozó adatok elemzésével foglalkozik.

Smith említést tesz arról, hogy nem a mikroökonómiai kutatások elismerésével van a gond, hanem az empirikus technikák közvetlen alkalmazásának a díjazásával. Márpedig ez az irány, amely az elvont elméletalkotás részletes kifejtése helyett konkrét szakpolitikák adatalapú értékelésére vállalkozik, nagyon hasznos gyakorlati tudással ruházza fel a gazdaságpolitikát. A minimálbér emelésének hatásai, a költözési utalványok, vagy a migráció hatásainak elemzése csak néhány példa. Sőt, egyre több közgazdász kezd saját „szakpolitikai” kísérletekbe is. Ezek a kutatások az akadémiai elefántcsonttornyon kívül óriási hatást fejtenek ki a gazdaságpolitikára és milliók életére. Az alkalmazott mikroökonómia így a legfontosabb közgazdasági irány, amelyet ma művelni lehet Smith szerint.

Na de miért nem kaptak eddig Nobel-díjat ezek a kutatók, ha ennyire hasznos, amit csinálnak? Néhányan politikai okokra gyanakodnak: például arra, hogy az alkalmazott mikroökonómia szigorú és empirikus bizonyítékokon alapuló irányzata megmutatta, hogy

Mások szerint a Nobel-díj elnyeréséért a közgazdászoknak nehéz matematikai gyakorlatokat kell bemutatniuk. Smith egyiket sem tartja teljesen kielégítő válasznak.

Valójában arról lehet szó, hogy az alkalmazott mikroökonómia inkább érdekes eredmények fokozatos felhalmozódása, nem pedig egyetlen új, forradalmi áttörésként értelmezhető. 

Ez pedig Smith szerint felveti a kérdést, hogy miért is jár a Nobel-díj: a mindent megváltoztató új elméletekért, egy rendkívül érdekes megfigyelésért, vagy egy élet munkájának elismeréséért? Ez jelentős dilemma elé állítja a díjat kiosztó bizottságot.

Az októberben Nobel-díjat kapott Richard Thaler esetében több szempont is megjelenik, Smith szerint pedig a viselkedési közgazdaságtan „építése” önmagában álló, szakpolitikai relevanciával bíró eredmény. A dilemmák ellenére a közgazdasági Nobel-díj végre igyekszik lépést tartani a tudomány aktuális helyzetével.
 

***