A munkáltatók összefogásáról

„Állítólag keveset hallunk a munkáltatók, de annál többet a munkások összefogásáról. Aki azonban ennek alapján azt képzelné, hogy a munkaadók csak kivételesen fognak össze, az éppúgy nem ismeri a világot, mint a szóban forgó kérdést. A munkaadók között mindig és mindenütt egy bizonyos, bár hallgatólagos, de állandó és egyöntetű megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a munkabért nem emelik a tényleges rátája fölé. Ennek a megegyezésnek a megsértése mindenütt igen népszerűtlen cselekedet, és szégyent hoz elkövetőjére a szomszédság többi munkáltatói között. Az ilyen megegyezésekről persze ritkán hallunk, mert napirenden vannak, szinte magától értetődnek, s ezért senki sem beszél róluk. A munkaadók néha olyan megegyezéseket kötnek, hogy a munkabéreket még e ráta alá is lenyomják. Ezeket mindig a legnagyobb csendben tárgyalják és végrehajtásuk pillantáig titokban tartják, s a kívülállók bizony soha tudomást sem szereznek róluk.”

Forrás: Adam Smith: A nemzetek gazdagsága. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992, p. 76-77.