Ha az ukrán ellentámadás kifulladna, és emiatt Ukrajna kellemetlen területátadásokra kényszerülne, az felbátorítaná Oroszországot és Kínát is a globális biztonsági status quo felrúgásának folytatására. Robert Clark biztonságpolitikai szakértő a The Telegraphban fejtette ki véleményét.
2022. február 24., vagyis az orosz invázió megindulása óta három opció nyílt a felek előtt a háború majdani lezárására: az első, hogy valamelyik harcoló fél egyértelmű katonai győzelmet arat; a második, hogy a helyzet egy befagyott konfliktusba torkollik; a harmadik pedig az, hogy a szemben álló felek egy tárgyalásos megoldást találnak a konfliktus lezárására – fogalmaz a The Telegraph-nak írt elemzésében Robert Clark. A brit biztonságpolitikai elemző szerint az ukrán katonai tanácsadók legutóbbi közléseiből azt lehet kiolvasni, hogy az ukránok egyre inkább hajlanának a harmadik megoldásra.
Olekszij Aresztovics, az ukrán elnök egykori tanácsadója nemrég arról beszélt, hogy
Ukrajna területeket engedhet át Oroszországnak, a megmaradt, meghatározott határú Ukrajna viszont sziklaszilárd biztonsági garanciát kap a jövőjére vonatkozóan,
nem kevesebbet, mint a NATO-tagságot. A területi kompromisszum kérdése megosztó ügy, hiszen egyrészt ennek felvetése ukrán részről azt jelzi, hogy már nem biztosak abban, hogy katonai eszközökkel képesek visszafoglalni az oroszok által másfél éve megszállt összes ukrajnai területet.
Az ukrán ellentámadás másfél hónapja tart, eredményei egyelőre szerények, az ukrán erők a vártnál keményebb orosz ellenállásba, tagoltabb védelmi vonalakba ütköztek, és az ígért nyugati fegyverzetek egy része még nem érkezett meg a frontra.
A hírek szerint az oroszok oldalán a Wagner-fiaskó utáni parancsnoki állománycsere nagy felháborodást keltett a fronton harcoló alakulatoknál, amelyek harci morálja alacsony. Mégis, az orosz védállások szilárdak, dezertálásról, megfutamodásról nem érkeznek megbízható híradások, a logisztikájuk is fejlődött, vagyis
minden belső problémáik ellenére az oroszok tartják magukat a mélységi védelmi rendszereikben.
Másfél hónap alatt az ukrán hadsereg a fő frontvonalon, a Zaporizzsja környéki arcvonalon 8 kilométerre tudott behatolni, miközben a cél, az Azovi-tenger elérése dél felé további 90 kilométeres áttörést igényel. Az orosz aknazár és a védvonalak tartják magukat, sok időre és fegyverzeti kapacitásra lesz szükség ahhoz, hogy az ukránok Melitopolt elfoglalják, és távlati célként előre tudjanak törni Mariupolig.
A brit Civitas Intézet elemzője szerint az aknazár okozta veszély mellett
óriási hendikep, hogy az ukrán szárazföldi csapatok előrenyomulását nem támogatja erős tüzérség és légi csapásmérő erő.
Így a csapatok gyilkos orosz tüzérségi tűz és célzott harci helikopteres támadások kereszttüzében próbálnak előre törni.
Az ukrán ellentámadás így lassú, a nemzetközi közösség pedig türelmetlen, gyors eredményeket vár – pedig a brit szakértő szerint az ukrán hadsereg mind élőerőben, mind harci morálban, felszerelésben, fegyverzetben, logisztikában, stratégiában kapacitásait maximálisan kihasználva jól teljesít.
A baj az, hogy egy dolog nincs az ukránok oldalán: az idő. Robert Clark írásában idézi a hírhedt afgán mondást, amelyet az elhúzódó afganisztáni háború során ezerszer mondogatta az amerikaiaknak: „Lehet, hogy nálatok vannak a karórák, de nálunk van az idő” – ez ugyanígy igaz az ukrajnai hadszíntérre is: az esős ősz, majd a fagyos tél eljövetelével a nagyszabású hadműveletek esélyei csökkennek, majd ellehetetlenülnek, a nyár a legalkalmasabb időszak a katonai műveletek végrehajtására, most pedig már július közepe van, az alkalmas időszak fele már eltelt... Az ukránokat szorítja az idő.
Az oroszok az év elejét arra használták fel, hogy több szintű védelmi vonalakat létesítettek
– ha idén nyáron is elmaradt az ukrán áttörés, 2024 tavaszára az oroszok betonkeménységű határvonalat erősítenek meg a jelenlegi frontvonalon, amely azzal járhat, hogy ez a vonal válik a végleges de facto államhatárrá a két állam között.
Ha őszre Ukrajna nem tud jelentős területeket visszafoglalni, jövő év elejére a Nyugat könnyen arra az álláspontra helyezkedhet, hogy a kompromisszumos tárgyalásos, vagyis területfeladásos megoldás felé terelje Kijevet. A háborús fáradtság jelei érződnek, a Nyugat nem fog tudni fegyvereket szállítani a végtelenségig egy hosszan elhúzódó háborúban – írja a The Telegraph vendégszerzője –, a raktári fegyverzet-készletek, a lőszertartalékok végesek, a közelgő amerikai és európai választások miatt a politikusok saját választóik nyomása alá kerülnek a háborús költségek miatt.
Robert Clark úgy véli, hogy
a háború legvalószínűbb kimenete, hog Ukrajna területek fog feladni a harcok beszüntetése érdekében.
Kérdés, hogy a területeket vesztő Ukrajna lesz-e NATO-tag – ugyanis Moszkva azt a területekért cserébe sem fogja tolerálni.
A helyzet legveszélyesebb összetevője pedig a brit szakértő szerint az, hogy Kína számára ez a rendezés a legelőnyösebb: Ukrajna megosztottá válik, Oroszország revolverezi Kijevet és Európát, a NATO gyengül. Peking ebben az új felállásban nekikezdhet ambíciói megvalósításának:
a csendes-óceáni térségben új birodalmi, területnövelő tervei megvalósításának,
és ezzel a Nyugat végzetes meggyengítésének – írja a szerző.
--
Nyitókép: Ukrán katona pihen a arcok szünetében a donyecki fronton 2023. július 18-án (forrás: Diego Herrera Carcedo / Anadolu Agency via AFP)
Amerikai, brit és francia nagy hatótávolságú rakéták vannak már az ukrán hadseregnél, ezekkel mélyen az orosz vonalak mögött tudnak pusztítást véghez vinni.
Washington azzal vádolja Kínát, hogy fegyverzettel látja el az orosz hadsereget, és ezzel sérti az amerikai és az európai érdekeket.
2020-ban egy angol képviselőt már arra kényszerítettek, hogy bocsánatot kérjen Orbán Viktor miatt.
A lap szerint Európának készen kell állnia.
Egy orosz Mi-24-es helikopter legénysége rögzítette a felvételt, vélhetően valahol Zaporizzsja megyében.
Kijev szerint mindez a nemzetközi jog keretein belül történik.
Esztergomba látogat többek közt Chris Rufo, a harvardi plágiumbotrány feltárója és Lauren Chen többmilliós eléréssel rendelkező véleményvezér is.
A japánok legyőzése után újabb ázsiai ellenfél várt férfi jégkorong-válogatottunkra a világbajnokságon. Mutatjuk, mire mentek Sofron Istvánék!
