Leállították a baltimore-i hídomlásban eltűnt emberek utáni kutatást
Nem számítanak túlélőkre.
A csoportgondolkodás jelensége áll a fiaskók hátterében, amely mintegy „elhülyítette” az amúgy okos, jó képességű döntéshozókat.
„1986 nehéz év volt a modern technológiai társadalmak életében. Az év elején a Holdra szállás és az Apolló program sikerének hullámain lovagló amerikai űrsikló projekt kapott óriási pofont, amikor a Challenger az élőben közvetített indítás során felrobbant. Április végén pedig bekövetkezett a csernobili atomerőmű-katasztrófa, amelyet azóta is a világ két legjelentősebb nukleáris balesetének egyikeként tartanak számon, a fukusimai baleset mellett.
»Hogyan lehettünk ilyen hülyék?« – a kérdés eredetileg nem a Challenger-katasztrófa vagy a csernobili baleset kapcsán, hanem a disznó-öbölbéli fiaskót követően merült fel John F. Kennedy elnök részéről. Kennedy azzal szembesült, hogy döntéshozói csoportja segítségével belenavigálta magát egy olyan kudarcba, amely egyáltalán nem volt benne a pakliban.
A disznó-öbölbélihez hasonló léptékű kurdarcok elemzéséből Irving Janis amerikai szociálpszichológus már 1972-ben leszűrt egy választ. Eszerint egy sajátos szervezeti viselkedési mechanizmus, a csoportgondolkodás jelensége áll a fiaskók hátterében, amely mintegy »elhülyítette« az amúgy okos, jó képességű döntéshozókat.”