Hiába termelt egyre többet az amerikai dolgozó, az elmúlt negyven évben ebből fizetésként nem sokat látott. Ez azonban nem a kapitalizmus elkerülhetetlen folyamataiból adódik, hanem azért, mert a politika a társadalom vagyonos, vállalati részét kezdte szolgálni az elmúlt negyven évben. E gondolatokat nagyrészt Lawrence Mishelnek köszönhetjük, aki alig két évtized alatt teljesen átalakította az amerikai közbeszédet. A Makronóm interjúja.
Ön a reagani neoliberális forradalom közepette került Washingtonba. Hogyan nézett ki akkor a jövedelempolitika és hogyan akarta ezt megváltoztatni?
A Reagan-korszak az adócsökkentéseknek, a szabályozások leépítésének, a szakszervezetek gyengítésének és a szabadkereskedelmi ideológiának a kora volt. Láthattuk e politikákat működés közben. De később még a demokrata kormányok sem igazán voltak hajlandóak szembeszegülni a munkaadók megnövekedett hatalmával és a szakszervezeteket leépítő politikákkal.
Ma a helyzet más, mert már hajlandóságot és bátrabb terveket is látunk egy szociális háló létrehozására általános egészségügyi hozzáféréssel, talán egybiztosítóssal. Felkarolták azt az ötletet is, hogy az iskolázás ne jelentsen eladósodást a diákoknak. Mindinkább napirendre kerül a társadalombiztosítás kiterjesztése is. Emellett nyitottságot látok a magasabb marginális jövedelemadók, a szupergazdagok új vagyonadója, a nagyon magas minimálbér és a kollektív alku erősítése iránt is.
Igen, a gazdaságról alkotott képünket és elemzéseinket sokan támogatják.
Nyitottságot látunk Amerikában az igazán bátor politikákra, ami nagyon biztató.
Ön amellett érvel, hogy a dolgozók a vállalati lobbistákkal kénytelenek versengeni a gazdaságpolitikusok figyelméért és jóindulatáért. Utóbbiak finanszírozzák a politikusok kampányait, de előbbiek is tudnak szavazni a választásokon. Melyik oldal erősebb?
A gazdagoknak és a vállalatoknak óriási előnyük van, de a demokratikus folyamatok valóban továbbra is elérhetők és működnek. Nem tudom megmondani, hogy ki nyer majd, de az igaz, hogy most már legalább van küzdelem a két fél között.
Mit üzenne azoknak a dolgozóknak, akik Közép-Európa-szerte sztrájkoltak az idei évben?
Fontos, hogy a dolgozók kiálljanak a munkakörülmények és a bérek emeléséért és nyomást gyakoroljanak a bérfelzárkózás irányába.
Érthető, de nem a termelékenységet kellene emelni először? Azaz hatékonyabban kellene dolgozni, hogy kitermeljük a magasabb béreket.
A termelékenységet és a béreket is emelni kell, persze. De
A profitráta, a vállalati profitok nagyon magasak, és a termelékenység ráadásul a múltban sokkal gyorsabban nőtt, mint a tipikus dolgozó bére.
A libertárius Daniel Mitchell egyszer azt mondta nekem, hogy a vállalatokat támogató, tőketulajdonosoknak kedvező politika automatikusan és szükségszerűen „munkapárti” is, azaz felesleges különbséget tenni munkaadó és munkavállaló támogatása és érdekei között.
Ez ostobaság és mindazon gazdasági folyamatok teljes tagadása, ami az elmúlt negyven évben történtek.
Önnek köszönhetünk egy tudományos-gazdaságpolitikai forradalmat. Egy teljesen új témát tett teljesen elfogadottá. Mi az üzenete a reálbér-termelékenység ábrájának 1994-ből?
Az átlagos dolgozó bére és juttatásai nem azért stagnáltak az USA-ban, mert nem volt pénz bérekre vagy nem nőtt a gazdaság, amiből kitermelhettük volna a fizetésemelést. A bérek egyenlőtlensége volt a fő ok,
és megnőtt a tőkejövedelmek részesedése is az összes jövedelemből, a munkából származó jövedelmek kárára.
És ma már Hillary Clintontól Donald Trumpig mindenki hivatkozik valamilyen formában erre a megfigyelésre.
Igen, ma általánosan elfogadott tény, hogy nem elég növelni a termelékenységet, mert semmi sem garantálja, hogy abból a társadalom túlnyomó többsége lát valamit, a termelékenység javulása nem feltétlenül vezet a bérek és az életszínvonal növekedéséhez.
Tehát az elmúlt negyven évben stagnáltak a bérek, ami tudatos tervezés eredménye volt, nem pedig gazdasági törvényszerűség?
Az elmúlt évtizedekben ez a fehérgalléros és kékgalléros, egyetemet végzett és azzal nem rendelkező dolgozókat is érintette már.
Tervezett hibája ez a rendszernek, ami azt jelenti, hogy nincs a kapitalista fejlődésben, a technológia változásaiban és a globalizációban semmi természetes erő vagy folyamat, ami elkerülhetetlenné tenné a bérek stagnálását.
A mi saját döntéseink, a gazdaságpolitika döntései azonban a legnagyobb hatalommal bíró erőket kezdték szolgálni, képviselve a társadalomnak az üzleti és vagyonos részét a munkavállalók helyett. Mivel az ő érdekeiket kezdte szolgálni a politika, eluralkodott a munkanélküliség, gyengültek a munkapiaci szabályok és a dolgozók védelme illetve megroppant a kollektív alku rendszere is.
Számos változtatás történt, amelyek akadályozni kezdték a dolgozókat, hogy tisztességes jövedelmet szerezzenek és kapjanak is valamit a növekvő termelékenységből, abból, hogy ők maguk többet termelnek.
Mi az automatizáció hatása az egyenlőtlenségre?
A mediánbérek e két évszázad egy jelentős részében az automatizációval együtt növekedtek, miközben az egyenlőtlenség még akár csökkent is. Az automatizáció nem gyorsította fel és nem is okozza a bérek stagnálását, vagy az egyenlőtlenséget. Ami nem jelenti azt, hogy nem tesz munkanélkülivé embereket, akár nagyobb számban is a jövőben.
Miért kellene megerősíteni a kollektív alku intézményeit? Nem meghaladott ez a szakszervezeti modell a szabadúszó, rugalmas munkaidős és egyéb új munkapiaci formák tükrében?
Nem kell, hogy a kollektív alku a múlté legyen. A gazdaság nem változott olyan értelemben, hogy továbbra is megfelelő és szükséges a dolgozók többségének szerveződése. Amire valóban szükség van, az a törvények és szabályok megújítása. Enélkül attól tartok, hogy az átlagos béreket kereső dolgozók sosem tudnak majd igazán részesülni a gazdasági növekedés gyümölcseiből.
Mi az előnye a munkaerőhiányos, magas fordulatszámon pörgő gazdaságnak?
Ez a helyzet a tartósan alacsony munkanélküliségnek köszönhetően javítja a dolgozók alkuerejét és segít növelni a béreket, különösen az alacsony és közepes béreket keresőknél. Mindig a teljes foglalkoztatásra kell törekednünk a gazdaságpolitikában, de más politikákkal is támogatni kell a bérnövekedést.
Mi tehát az ön által javasolt szakpolitikai varázselegy az amerikai dolgozók megmentésére?
Alacsony munkanélküliség, munkavállalói jogok, kollektív alku, magas minimálbérek és egy megfelelő szociális háló.
Nemcsak rengeteg színésszel és rendezővel dolgozott együtt, de akár videójátékos legendákat is teremtett a hangjával, avagy egy filmes veteránnal interjúztunk a prágai Comic-Conon.
Leginkább úgy ismerhetjük, mint Bobby Ewing, a Dallasból, de az Egyről a kettőre sztárja is volt, sőt ő egy ember az Atlantiszról. Interjú a Comic-Conról.
A brüsszeli háborús hangulatról, a szólásszabadság nyugati hanyatlásáról, a migrációról és a gazdák helyzetéről is szó esett a Kossuth Rádió pénteki adásában. Összefoglalónk!
2 éve már, hogy civil kezdeményezéssel a Kárpátaljai Sárkányok legfőbb szükségleteinek sikerül eleget tenni, miközben több száz millió forint támogatás gyűlt össze.
A tunéziai származású tulajdonos Farage kérdésére elmondta, hogy nagyon örült annak a lehetőségnek, hogy az MCC Brussels rendezvényét a Claridge fogadhatta be.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Bár a fogadkozások egyre hangosabbak, a valóságban semmi jele annak, hogy a G7-ek tagjaként a britek egy centet is el akarnának venni a náluk zárolt orosz vagyonból. Ukrajna eközben havonta megköszöni a szándékot, bízva abban, hogy egyszer tényleg lát majd pénzt is. Úgy tűnik, nem fog.
Egyelőre nem tudni, hogy ki követte el az akciót.
