Inkább hiszek Csányi Sándornak, mint Csaba Lászlónak

„A magyar gazdaság minden nemzetközi egybevetés, így az EU statisztika szerint is nem fölzárkózik, hanem lemarad az olyan, vele egy ligában focizókhoz képest, mint Észtország, Szlovákia, Lengyelország. Románia pedig öles léptekkel közelít hozzánk. Szóval nem helyes egy jó évet kiemelni és minden másról hallgatni.” Ezt Csaba László professzor nyilatkozta nekünk pár hete.

Pedig akár arról is beszélhetett volna, hogy azzal együtt csökkent az államadósság, hogy az állam visszavásárolta a MOL-részvényeket és számos közszolgáltatót, ezzel stratégiai ágazatokat helyezett ismét magyar kézbe. Vagy azt is említhette volna, hogy a lakosság eladósodottsága csökkent, megtakarítása és fogyasztása pedig nőtt. És mégis megmaradt az egyensúly! Ilyen a legritkábban fordul elő a világtörténelemben.

Míg kedvező a világgazdasági környezet, belefér, hogy bár a GDP négy-öt százalékkal nő, a reálbérek olykor tíz százaléknál is többel, de pláne egy kis és nyitott gazdaságban, mint a miénk, nem húzható sokáig, hogy lényegesen többet költünk, mint amennyit megtermelünk.

Igen, ezt mondja Csaba Laci.

Meg Chikán Attila. És még sokan mások.

Tisztelem őket, de

ahol a gazdaságpolitika nem absztrakció, hanem az öt-tíz év alatt megtérülő befektetések támogató vagy akadályozó környezeti tényezője.

Inkább hiszek Csányi Sándornak, aki szerint ma már annyira megáll a lábán a magyar gazdaság, hogy az sem jelentene tragédiát, ha egyik pillanatról a másikra elapadnának az EU-s források.”