Nyelvet és szokványokat magolnak, hogy kapitalizmust színlelhessenek

"Lesz-e még ereje, ideje az igazi magyar kapitalizmusnak, hogy a színlelttel birokra keljen?" Szerintem ez a kérdés messziről elhibázza a magyar gazdasági valóságot. Talán jobb lenne feltenni azt a kérdést: van e igény egyáltalán Magyarországon kapitalizmusra? Mármint azon a Magyarországon, ahol az utóbbi 100 évben először a zsidó vállalkozókat irtották ki/üldözték el, azután meg a nem zsidókat. Gyakorlatilag két teljes generáció nőtt föl úgy, hogy nem voltak/nincsenek valódi vállalkozók közöttünk, ahol maga a vállalkozó szó a csaló szinonimája. Ahol az átlag dolgozó meg van győződve arról, hogy a főnök csak csókos, aki "egész életében egy percet se dolgozott", és aki nélkül tök jól elmenne a termelés, még tán több fizu is jutna. Mindez meg vala spékelve a baloldal azon üzeneteivel, már több mint száz éve, hogy a nyugdíj, az ingyen egészségügy, a közoktatás az alapvető emberi jog, ami jár, csak mert megszülettünk. Ehhez jön még egy olyan nyugati/északi modell, amit jóléti államnak hazudnak a médiák, és ami azt sugallja, hogy nem is kell a kapitalizmus, rögtön át lehet ugrani a megvalósult szocializmusba. Pedig nem lehet, azok a nyugati/északi országoknak is át kellett küzdeni magukat a kapitalizmuson, ami egyáltalán nem volt olyan hűdejó az akkori ottani átlag-józsinak. Szóval kizártnak tartom, hogy Magyarország képes legyen bejárni a gazdasági fejlődés klasszikus útját, amiről már vagy száz éve letért (vagy lehet, még régebben). Pedig a kínlódást megspórolni nem lehet, ha nem lesz nemzeti kapitalista réteg versenyképes teljesítményekkel, akkor marad megint egy "harmadik út". Sajnos a történelmünket végignézve a harmadik utas kísérleteink közül egyet se látok, ami sikeresebb lenne a klasszikus modelleknél. Azért sok sikert kívánok, csak nem hiszek benne.

"Azért Ázsiában vannak működő "harmadik utas" modellek" Ez igaz, ahogy látom, jelenleg a kormány a Szingapúr/Dél-Korea modellt próbálja Magyarországra adaptálni. Ez amúgy nem feltétlen veszett ügy, mert Magyarországon is létezik egy olyan réteg, aki nagyon szabálykövető, és hajlandó az egyéni szabadságjogok egy részét beáldozni a gazdasági jólét és előrehaladásért cserébe. A saját környezetemben valószínűleg egy ilyen megoldás nagyon népszerű lenne. Itt inkább az lesz szerintem a bökkenő, hogy van ezzel szemben egy másik réteg, aki a nagybetűs "szabadságot" feljebb értékeli a jólétnél, az ő torkukon nem lesz egyszerű ezt a rend alapú harmadik utat lenyomni. Félek, marad a se ilyen, se olyan félállapot, ahol a liberális és rend alapú rendszerekből is csak a rossz elemeket valósítjuk meg. Megint csak ne legyen igazam, de szerintem így néz ki a dolog.

Azért Ázsiában vannak működő "harmadik utas" modellek, ahol tehát nagyon erős állami beavatkozással modernizálták a társadalmakat. Lényegében mindenütt így történt Indiától Japánig, persze a siker korántsem egyenlő. A problméma szerintem nálunk a "nyugati bankókkal" van: a legfontosabb gazdasági verseny, hogy azt a rengeteg pénzt, amit EU-finanszírozás formájában ráöntenek az országra, ki lopja el. Kb. biztos vagyok abban, hogy ha nem a FIDESZ tenné, megtenné más, mert ez egyszerűen így működik.

Kihagysz egy nagyon fontos dolgot. A tanulást, tudást, képzettséget. Hiába van bármekkora állami beavatkozás, ha nincs mellette tudás. Akkor verseny sincs. A cégek nem versenyeznek, hanem lógnak az állami megrendeléseken, amiket személyes ismeretségi, haveri alapon kapnak meg, nem valós teljesítmény, tudás, meritokratikus elbírálás alapján. Így a feudalizmus működik, nem a kapitalizmus. A távol-keleti kapitalizmus is csak akkor tud megerősödni, ha a képzettséget erőltetik, a minőségi termelést, a világpiaci versenyt. Ha az állam szerepe annyi, hogy lógjanak a csöcsein a beszállítók, akkor a távol-keleti gazdaságok is csak valami feudalisztikus állapotban maradhatnak meg. Az államnak ebben a rendszerben az a szerepe, hogy felhajtsa és begyűjtse a forrásokat, természetesen azt is feudális alapon, azaz hűbéri elkötelezettségekkel, főleg az EU és a NATO felé. Ez teljes egészében kizárja a szabad versenyt, ami nem volna más, mint meritokrácia. Az a magyar állam politizálásától nagyon régóta idegen. Legfeljebb a monarchikus időkben volt lehetőség rá, de amint a magyar nemesek újra a kezükbe kaparintották az uralmat, a szabad versenynek vége is lett, és feltörtek a zsidó vállalkozók, mint a talajvíz, mert ők pontosan ezen a nyelven értettek, ezt beszélték. A korábbi cégek mehettek a levesbe, persze a helyzeten eleve Trianon is sokat rontott. Azóta ez a gondolkodás mindent leural, mert a kommunista időszak is színtiszta hűbéri rendszer volt. Tudás, tanulás, szabad verseny, meritokrácia óne zsinór, helyette a párttagság lett a mindent eldöntő szempont. A kilencvenes években sikerült olyan mérhetetlen káoszt kavarni, hogy mindenki örül már annak is, ha visszaáll a hűbéri rend, mert legalább nyugi van.