Oktatáskutató: A magyarkodás a sikeres vállalatoknak halálos méreg

Fel búcsúcsókra cimborák

Koren Miklós, a CEU professzora szerint hatalmas tartalékunk van még a határon túl, hozzávetőleg négyszázezer munkaképes korú magyar ember. Ha őket sikerülne visszacsábítanunk, jelentősen javulna a hazai munkapiaci helyzet.

Jaksity György, a Concorde igazgatóságának elnöke viszont esélytelennek tartja a külföldi magyarok visszacsábítását, szerinte a külföldi magyarok jellemzően külföldön alapítanak családot és ott is szocializálódnak. A külföldi intézmények pedig komoly erőforrásokat fordítanak arra, hogy az ott tanuló és dolgozó fiatalok ne is menjenek vissza az anyaországba.

– adott hangot véleményének Jaksity, aki úgy látja, hogy a jelenlegi gazdasági ciklus kezd kifulladni, mert elfogynak az erőforrások és „megáll a hazai növekedés”.

Iskolapadból a főnöki székbe

Orbán Krisztián, a magyarországi központú befektetési cég, az Oriens alapítója és ügyvezetője ennél sokkal pozitívabb jövőképet tárt a hallgatóság elé. Rámutatott gazdaságunk hatalmas szegmensére, mely a következő tíz évben generációváltás elé néz; ezeknek a vállalkozásoknak új tulajdonosra lesz szüksége. Szerinte ez az életben egyszer adódó lehetőség haza fogja csábítani a tehetséges magyarokat.

– húzta alá Orbán. Kiemelte, hogy a munka nehezét már a kilépő generáció elvégezte ezekben a cégekben, szinte kulcsrakészen vehetik át a stafétát a fiatal vállalkozók. Sokak mellett azonban el fog száguldani ez a lehetőség, mert nem tudnak a létezéséről. „El kell menni az egyetemekre és megmondani a hallgatóknak, hogy a nagy lehetőség itt van Magyarországon, nem valamelyik multinacionális cégnél” – javasolta Orbán.

Orbán Krisztián

Jaksity egy lesújtó statisztikával válaszolt, mely szerint

„Hiányzik a vállalkozói kedv a fiatalok köréből” – vonta le a következtetést, mire kisebb vita alakult ki arról, hogy a hat százalék sok, vagy kevés.

Nagy Tamás, az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) igazgatója a felsőoktatásban a hallgatók vállalkozóvá képzését szorgalmazta. Szerinte vállalkozói technikákat, fortélyokat kellene tanítani a hallgatóknak és sikertörténetekkel motiválni őket a vállalkozói életre.

Túl nagy egérút

Lannert Judit, a Tárki-Tudok oktatáskutatója szerint mindig tudunk változni ha akarunk, de itthon nem akarunk eléggé. Portugália és Lengyelország helyzetét hozta fel példának, mely nemzetek rövid idő alatt kimagasló eredményeket értek el az oktatásban. Ezzel szemben lesújtónak találja a PISA magyarokra vonatkozó statisztikáját, mely szerint

„A tehetősebb szülők járatják a gyereküket mindenhova, fejlesztik őket, és egyfajta kiválasztódás történik” – fogalmazott Lannert, majd folytatta – „a skandináv országokban nem engedik meg a kiválasztódást, egyenletes színvonalú oktatás folyik és ez tükröződik is a gazdaságukban. Magyarországon viszont kiválasztódnak a jó képességűek, az elit úgymond szegregálja magát és ezzel össztársadalmi szinten nem hoznak előnyt. A verseny fontos, de csak akkor, ha egyenlő esélyekkel játszunk.”

– vonta le a következtetést.

Nem gyurma, de formálható

Az oktatáskutató szerint két kompetencia fejlesztése hiányzik nagyon az oktatásból; az önbizalom és a nyitottság. Lannert azt állította, hogy ezeknek a tulajdonságoknak a hiánya tükröződik a gazdaságunkban is. Az önbizalom hiánya miatt nem kezdenek el vállalkozni a fiatalok és zárkózottságukból fakadóan nem érintkeznek a fejlettebb, külföldi gazdaságokkal, nem veszik át a jó példát. A zárkózottság okát abban véli felfedezni, hogy frontálisan oktat a tanár,

A megoldást a személyre szabott oktatásban látja, különös hangsúlyt fektetve a kommunikációs és az idegennyelvi tudás fejlesztésére. „Csak így tudnak majd felnőttként integrálódni a nemzetközi rendszerekbe” – magyarázta.

Mindemellett kifejezetten károsnak gondolja a külföld elől elzárkózó, túlzottan individualista felfogású oktatást. „Erdélyben voltam nemrég egy iskolafejlesztési programon és ott tapasztaltam a köldöknéző, múltjába visszanéző, a hagyományaiban dagonyázó, iszonyúan zárt szemléletmódot; ez a múlt, amit magunk mögött kell hagynunk, ha fejlődni szeretnénk.”

– hangsúlyozta Lannert. Szerinte azért olyan csekély a tőzsdére vezetett magyar cégek száma, mert diákéveink alatt belénk fojtják a kockázatvállalási kedvet, illetve a nyelvtudásunk gyengesége miatt nem ismerkedünk meg kellőképpen a határon túli világgal, így nem alakul ki bennünk kellő vonzalom a nemzetköziesség iránt.