Ne legyünk kísérleti terep!

„És akkor még közelébe se jutottunk a harmadik kérdésnek, hogy egy széleskörű, jelentékeny összegű FNA miként alakítaná át a gazdaság egészét, a politikát és a társadalmat. Egy-két hatás irányát kikövetkeztethetjük: pl. a konjunktúra és visszaesés esetén egyaránt járó FNA-ra áttérésnél a munkanélküli segély gazdasági visszaesés esetén nyújtott automatikus Keynes-i stabilizációs hatása elvész. A munkakínálat a csak a pénzért végzett, nemszeretem állásoktól részben átterelődik a sikerélményt, megelégedettséget nyújtó munkák felé, aminek hatására az előzők egyensúlyi bére fel-, az utóbbiaké lemegy. De hogy ez a hatás mekkora lesz, miként hat vissza a bértárgyalások erőviszonyaira, a technológiai változások ütemére, és főleg, hogy alakulnak át a munkával kapcsolatos  társadalmi normák, és ennek az átalakulásnak mi lesz a társadalmi hatása, vagy hogy az új transzfer összegének felfele srófolása milyen politikai koalíciókat és küzdelmeket generál és meddig tarthat, arról a spekuláción túl még semmit nem tudnak a közgazdászok. Egyszóval nem (e téren sem) tudjuk, Elon Musk próféta-e avagy sarlatán.

Mivel az FNA-val kapcsolatos tudásunk térképe bizonytalanabb, mint Afrikáé a XVIII. században, az absztrakt dedukció adta kontúrok közötti fehérséget az ideológia rajzolja teli: kinek Eldorádóval, kinek rémséges sárkányokkal. 

A teljes választ a gondosan elemzett empíria adhatja meg csupán. Mint egy falat kenyérre, lenne szükség arra, hogy egy nagyszabású, hosszabban tartó, állam méretű FNA-kísérletek módszeres megfigyelésével végre válaszolni tudjunk ezekre a kérdésekre. 

Azért óvatosan továbbra is úgy gondolom: inkább ne Magyarország legyen a kísérleti telep.”