A vagyon a hatalomtól, nem a termelékenységtől függ

2019. január 9. 22:13

Laurie Macfarlane
Open Democracy

A rabszolgaság volt a magánvagyon legfontosabb alapja az USA déli részén 1770-ben.

„Valami csak akkor lehet vagyoneszköz, ha először valakinek a tulajdonává vált – elidegeníthető, árazható, eladható és megvehető. Különböző rendszerekben és történelmi korokban más és más számított tulajdonnak, ami nagyban kapcsolódik a hatalom és a társadalmi csoportok közötti kapcsolatok alakulásához.

Például 1770-ben az USA déli részének vagyona a nemzeti jövedelem 600 százalékát tette ki, ami csaknem kétszerese volt az északi vagyonnak. Az óriási különbség egyetlen szóban összefoglalható: szolgaság.

A déli fehér rabszolgatartók számára a feketék tulajdont jelentettek, olyan terméket, amelyet birtokolni és amellyel kereskedni lehet. És mint bármi más eszköznek, a szolgáknak is volt piaci áruk. Ahogy az ábra mutatja, a rabszolgaság volt a magánvagyon legfontosabb alapja az USA déli részén 1770-ben.

Amikor az USA végül eltörölte a szolgaságot 1865-ben, akkor a korábbi rabszolgatartók hirtelen elveszítették vagyontárgyaikat és egyik napról a másikra a déli vagyon fele eltűnt. A déliek már nem voltak »gazdagabbak«, mint az északi szomszédok.

De tényleg szegényebbé váltak a déli államok bármilyen értelemben? Nyilvánvalóan nem – a munka, a tőke és a természeti erőforrások mennyisége semmit sem változott. Az viszont megváltozott, hogy egyes egyének milyen jogokat gyakorolhatnak ezen erőforrások és jövedelmeik felett.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre