Nem létezik alacsony béreken alapuló versenyképesség

2018. november 27. 13:30

A gyermekkori szakaszban lévő gazdaság fejlődéséhez az alacsony bér-modell kulcsfontosságú, de amint gazdaságunk betölti a 18-at, egyre inkább akadállyá válik.

2018. november 27. 13:30
null
Oláh Dániel – Várpalotai Viktor

„A nyomott munkaköltségek jó alapot adnak egy ország nemzetközi gazdasági sikereihez – ez volt a megközelítés, amelyben a gazdaságpolitikusok és az akadémiai világ a nyolcvanas évek óta egyre erősebben hitt. A versenyképesség legtöbb elemzése és definíciója még ma is elsősorban az ár- és költségtényezőkre fókuszál, mivel ezeket könnyű megmérni. Ha alacsonyan tartjuk a béreket, a külföldi tőke megtalál minket – üzeni a túlzottan leegyszerűsített, veszélyes narratíva.

Az alacsony bér-modell szerepe egy gazdaság fejlődésében a szülők emberi fejlődésben betöltött szerepéhez hasonlítható. Nehéz nélkülük lelki és testi egészségben felnőni, de amint felnőtté válunk, rá kell jönnünk, hogy a saját utunkra kell lépnünk. Ez rendkívül nehéz átmenet, ami elköteleződést és erőfeszítéseket igényel, hogy a fiatalok képesek legyenek elhagyni a mamahotelt. A sikeres felnőtté válás életünk legnagyobb kihívásokat rejtő átalakulása.

A gyermekkori szakaszban lévő gazdaság fejlődéséhez az alacsony bér-modell kulcsfontosságú, de amint gazdaságunk betölti a 18-at, egyre inkább akadállyá válik. Tartósítja a nem hatékony termelési módokat és nem jelent ösztönzőt a cégek számára ahhoz, hogy innováljanak, befektessenek a jövőbe és saját lábukra álljanak. Az alacsony bér-modell egy szükséges rossz, de sosem igazán versenyképes hosszú távon. Ezt már Káldor Miklós is megmutatta évtizedekkel ezelőtt.

Káldor, a Cambridge-i Egyetem híres magyar származású közgazdásza ugyanis azt állította 1978-ban, hogy

épp azon országokban növekednek a leggyorsabban a bérköltségek, amelyekben a legdinamikusabb a gazdasági növekedés is.

A híres »Káldor-paradoxon« összezavarhatja azokat a döntéshozókat, akiket a neoklasszikus, főáramú közgazdaságtan befolyásol. Azt üzeni ugyanis, hogy a bérköltségek alacsonyan tartása nem feltétlenül vezet versenyképességi előnyhöz vagy gyorsabb gazdasági növekedéshez. (...)

A neoklasszikus elméletkörön kívül a Káldor-paradoxonban semmiféle ellentmondás nincs. Közgazdasági kutatások sora mutatta meg, hogy a reálbérek növekedése magasabb termelékenységhez vezet.”

(Címlapkép)

 

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2019. február 01. 10:43
"Nem létezik alacsony béreken alapuló versenyképesség" Magyarország szinte csak az létezik. A versenyképességen az olcsó és minél olcsóbb munkaerőt értik elsősorban.
Himalája
2019. február 01. 10:41
"Közgazdasági kutatások sora mutatta meg, hogy a reálbérek növekedése magasabb termelékenységhez vezet." A növekvő bérek növelik a keresletet, bővítik a piacot. Ilyenkor növekednek a vállkozások és újak is létre jönnek. Hisz az új befektetéseknek van értelme a fizetőképes kereslet miatt. Az ország gazdagodik, jobban él. De vigyázat. Egy teljesen nyitott gazdaságban a reálbérek növekedése, akár az ország eladósodottágához is vezethet. Példa erre Görögország, ahol a relatívan magas béreket biztosító közszféra a német importot hizlalta a hazai vállalkozások felemelkedése helyett. Hazai vállakozások, melyek hasznot termelhettek volna nem növekedtek, inkább a külföldről importált termékek fogyasztása volt a jellemző, melynek számláját viszont fizetni kellet. Csak idő kérdése volt, mikor jön el az a pont, hogy saját vállalkozásaik híján már nem tudják álni ezeket számlákat.
Mich
2019. január 25. 13:14
Ezért emelkednek most a bérek Magyarországon.
Volo
2019. január 25. 13:14
Azért ez így már nem igaz, talán egy két ágazatban, Köszönhetően a magyar felső vezetőknek! ( Hogy rohadna el mind!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!