A közgazdászok védelmében

Az összes közgazdász közül akit ismerek, sokan gondolják azt, hogy az erőforrások felhasználását és allokációját a legjobban a piacok végezhetik, de szintén megértik, hogy a piacokat a kormányzati politikák formálják és nem létezik absztrakt »szabad piac«. Egyetlen embert nem ismerek, akinek »a neoklasszikus dogmák alakítják a napi munkáját«, ahogyan Reed fogalmaz cikkében. (...)

Igen, matematikai tudományról van szó. Alkalmazott statisztikai becsléseket nem lehet anélkül elvégezni, hogy leírjunk dolgokat egyenletek formájában. A matematikai modellek célja az, hogy rövidebben írjuk le a mondanivalónkat, és hogy kikényszerítsük a logikai konzisztenciát, éppen úgy, ahogyan a történészek is modelleket használnak mikor például az első világháború okait elemzik, de ők sok-sok szóval írják le mindezt.

Egyszerre különös és frusztráló újra és újra ugyanazokat az abszurd állításokat olvasni a közgazdaságtanról. Ez a karikatúra feltételezi, hogy a közgazdászok karriere anélkül múlik el, hogy egyszer is hatást gyakorolna rájuk bármilyen más gondolat az elsőéves kurzusaikon megtanultakon kívül. Az efféle kritikák olyanok, mintha egy kezdő fizikakönyv alapján elítélnénk a fizikát, mert az nem foglalkozik a súrlódással.

Reed friss cikke a Prospect lapban szinte az összes kritikát felsorolja, amelyet a kanadai Chris Auld »Tizennyolc jel, hogy a közgazdaságtan rossz kritikáját olvasod« című bejegyzésében leírt.”