Hetilap

Jön a harmadik világháború?

Eszkaláció a Közel-Keleten
VI. évfolyam 16. szám

A neoklasszikus makroökonómia hat legnagyobb kihívása

2018. április 12. 19:24

A neoklasszikus makroökonómia dominálja az elméleti kutatásokat és a közgazdaságtani oktatást a világon szinte mindenhol a mai napig. Annak ellenére, hogy már 2001-ben George A. Akerlof közgazdász a Nobel-díj átvételekor számos alapvető kritikát fogalmazott meg a neoklasszikus makroökonómiával szemben. Ebből hat olyan problémát emelt ki, amit ő a neoklasszikus makroökonómia legnagyobb kihívásainak tart.

2018. április 12. 19:24
null
Neszveda Gábor

16 év telt el azóta és számos kutatás veti fel újra és újra ezeket a kérdéseket, de a sztenderd gondolkodás még mindig mintha nehezen térne el a neoklasszikus paradigmáktól.

A neoklasszikus megközelítés abból indul ki, hogy a döntéshozók racionálisak, hasznosság-maximalizálók (a saját érdekeik alapján legjobbat választják) és teljes információval rendelkeznek. Ezen feltevések alapján pedig egy általános egyensúly is meghatározható (egy olyan helyzet, amitől már egyetlen gazdasági szereplő sem akar egyoldalúan eltérni), ami jól leírja a gazdasági folyamatokat. Viszont ez a megközelítés sokszor már a feltevésekben ellentmondásba ütközik fontos megfigyelésekkel.

Akerlof 6 kihívása a következő (mindegyik ponttal és a rájuk adott megoldási javaslatokkal részletesebben is foglalkozunk külön bejegyzésekben):

*

Nincs teljes foglalkoztatás (olyanok is munka nélkül maradnak, akik szeretnének dolgozni, csak nincs rá lehetőségük)

A neoklasszikus megközelítésben bárki munkához juthat, ha az egyensúlyi fizetésnél egy kicsivel kisebb összeget is hajlandó elfogadni. Tehát nem maradhatna olyan, aki ne tudna munkát találni. Ezzel szemben ez szinte sohasem valósul meg a gyakorlatban. (Yellen, 1984)

A monetáris politika hatása

A neoklasszikus megközelítésben a változás előre látható, így beépülnek a várakozásokba és emiatt nincs hatása a monetáris politikának. (Shapiro és Stiglitz, 1985)

A magas munkanélküliség nem csökkenti az inflációt

A Phillips görbe alapján, ha a munkanélküliség magas szinten van, akkor az csökkenti az inflációt, míg az alacsony munkanélküliség növeli az inflációt. Viszont ez nem jellemző összefüggés az adatokban.

Túl alacsony megtakarítás

A megfigyelések alapján az az elterjedt vélekedés, hogy az emberek keveset tesznek félre a jövőre (Laibson, 1997), ami például alacsony nyugdíj megtakarításhoz vezet. A neoklasszikus megközelítésben ez nem is értelmezhető probléma, hiszen mindenki optimális döntést hoz a megfelelő információk alapján. Tehát az alacsony nyugdíj megtakarítás a számára legjobb. Viszont a megfigyelések nem ezt támasztják alá.

A részvényárak túlzottan nagy mozgása

A neoklasszikus megközelítés alapján a részvények ára a hozzátartozó cég fundamentális értéke (az az érték, amit például a cég eszközei, jövőbeli növekedése vagy egyéb mutatók alapján érhet ma a cég) alapján alakul ki. Viszont a részvények ára egy nap alatt 1-2 százalékot is mozog rendszeresen. Valószínűtlen, hogy a fundamentális érték ilyen gyorsan változna naponta. (Campbell és Shiller, 1987)

Az alacsony társadalmi rétegek perzisztensen nehéz helyzete

A neoklasszikus megközelítésben a szegénység az alacsony vagyoni és tudásbeli tőke eredménye. Viszont nem magyarázza meg, hogy ez a társadalmi réteg miért a legveszélyeztetettebb az alkohol és drog problémák vagy a bűnözés kapcsán. Azt sem, hogy miért olyan nehéz és ritka a felemelkedés ebből a társadalmi rétegből.

*

Ebből a hat megfigyelésből legalább három olyan, amiben nagyon erős egyetértés van még a tudományos életben is. Például Richard Thaler idén többek között a túl alacsony megtakarítási ráta (önkontroll hiánya) vizsgálatáért és viselkedés közgazdaságtani magyarázatára kapta a Nobel-díjat.

De, ha ilyen erős érvek szólnak a neoklasszikus makroökonómia ellen, mi lehet az, ami miatt még mindig tartja ezt domináns szerepét? A legerősebb érv mellette, hogy bár számos meggyőző eredmény született az említett területeken,

még mindig nincs egy egységes elméleti alapokon álló alternatív modell.

Ráadásul a versengő modellek is általában a neoklasszikus modellből indulnak ki, mindig csak egy változtatással, hogy egy konkrét részkérdésre tudjanak fókuszálni.

Ma még mindig nyitott kérdés merre indulhat el a modellezés a neoklasszikus alapoktól, de az igazán izgalmas kihívás az lenne, ha teljesen új alapokra lehetne építkezni.
 

Neszveda Gábor írása eredetileg az MNB Tanszék Blogon jelent meg.


(Címlapkép: George A. Akerlof)
 


Akerlof, G., A.  (2001) Behavioral Macroeconomics and Macroeconomic Behavior, Prize Lecture, The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2001

Campbell, J. Y., & Shiller, R. J. (1987). Cointegration and tests of present value models. Journal of Political Economy, 95(5), 1062-1088.

Laibson, D. (1997). Golden eggs and hyperbolic discounting. The Quarterly Journal of Economics, 112(2), 443-478.

Shapiro, Carl and Joseph E. Stiglitz, (1985) “Equilibrium Unemployment as a Worker Discipline Device,” American Economic Review , 74, pp. 433–444

Yellen, J., L., (1985) “Efficiency Wage Models of Unemployment,” American Economic Review, Papers and Proceedings of the Ninety-Sixth Annual Meeting of the American Economic Association, 74, pp. 200–205.

Játsszon és nyerjen páros belépőt!

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Nyugati_Adam
2023. augusztus 12. 11:01
Egyetértve az Onurisz nick nevű kommentelővel arra a feltevésre jutottam, hogy a közgazdaság-tudomány mint olyan nem lehetséges. Ennek két egyenlő erősségű oka van. Az egyik a pénz, és/vagy bármely más egyenértékes a pillanatra vonatkozóan konszenzuális, azaz az eladó és a vevő konszenzusán alapul, kicsiben és nagyban egyaránt. A természetbeni csere azonban a szükségleteknek és kívánalmaknak csak egy egészen elenyésző része teljesülhet csere alapon. A másik, az előzővel azonos erejű ok az, hogy a valós és egyben releváns információkat minden esetben kizárólag nagyon kevés személy képes megszerezni és szinte azonnal egyben titkosítja is. Az információ tehát mind a bejövő valós és releváns információ monopolizálása és a kimenő oldalon pedig a megtévesztő, nem valós és nem releváns információ közzététele. A valós információk birtoklása azonban csak egy nagyon kis embercsoport tulajdonában van, hiszen ő dönt róla.
Onurisz
2018. április 13. 13:47
Nincs ugyan jelentősége, de egyetértek, és jó modellezést kívánok a makroközgazdászoknak. A probléma ott van, hogy a tudomány megfigyelésekre épül, a közgazdaságtan pedig elképzelésekre, következésképpen nem tudomány. Ettől még lehet hasznos, különösen részterületek alapos matematikai modellezésével, amelyből gyakorlatias következtetéseket is le lehet vonni. A megfigyelésekre épülő társadalomtudományok helyét azonban soha nem fogja átvenni, mert az emberi viselkedés túl spontán, egyedi és összetett ahhoz, hogy matematikai modellel leírható legyen. Még, ha egyszer megvalósulna a gazdasági események teljes adatolása, úgy mint ahogy pl. zsebszámítógépek által az emberek mozgása elméletileg felgyűjthető (csak minek), akkor sem lehetne a valóságot leképező matematikai modellt készíteni, mert az egyes emberi döntések és motivációk nem adatolhatók, csak absztrahálhatók. (Ez az embertudományok korlátja.)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!