Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú – Ki legyen hálás kinek?

„Akárcsak a tőke, a munkaerő is odaáramlik, ahol a fejlettebb technológia magasabb termelékenységet biztosít és így a munkaerő hozzáadott értéke is nagyobb, amit a magasabb bérszint jutalmaz. EU-szinten nagyobb a hozzáadott érték, de a magasabb jövedelem és nagyobb jólét a fogadó országban keletkezik, amit csak részben kompenzál a kivándorlók által hazautalt jövedelem. Ugyanakkor a kivándorlás munkaerőhiányt okoz a küldő KKE országokban, ami ezen országok növekedési potenciálját korlátozza. Magyarországon már komoly problémát jelent a munkaerőhiány. Már ez is alátámasztja az EU források létjogosultságát, hiszen közvetve a fogadó országok nettó befizetését az EU költségvetésbe részben a KKE-országok kivándorlói teremtik meg. De van egyéb nyomós ok is a létjogosultságra. (...)

A KKE-országoknak juttatott vissza nem térítendő EU-s pénz nem »adomány«, hanem szerves része egy évtizedek óta működő intézményi struktúrának, amelynek elsődleges célja a szegényebb országok és régiók gazdasági és társadalmi felzárkóztatása. Ezért sajnálatos, hogy Nyugat-Európában gyakran úgy szeretnék feltüntetni ezeket a pénzeket, mintha valami önzetlen ajándék lenne, amit illő meghálálni. Ha háláról akarunk beszélni, akkor az a KKE-országok népeit illeti meg, akik több évtizedes ellenállás után, saját erejükből döntötték meg a szovjet kommunista diktatúrát és nyitották meg az utat az EU keleti bővítésnek.”