Világválság és gazdaságelmélet

„A tudományos közgazdaságtan hívei időnként szükségét érzik annak, hogy időnként elgondolkozzanak kedvenc tudományos létjogosultsága fölött; és afölött, hogy nem üres szófecsérlés-e csupán, ami ebben a tudományban történik? Elgondolkoznak afölött, hogy vannak-e egyáltalában ennek a tudománynak eredményei és meg tud-e bírkózni a reá váró korszerű feladatokkal? (...)

A közgazdaságtan, mint minden tudomány, magyarázatul kíván szolgálni a való jelenségek egy csoportja számára s mint ilyen nem lehet más, mint elmélet, vagyis emberi csinálmány. Sokan ellenségei az elméleteknek, mert bennük nem az embernek a helyes megismerésre, az igazságra való törekvését, hanem csak az emberi elme önkényét látják és azt hiszik, hogy a puszta tényismereteket elébe kell helyezni az elméleteknek. A tényismeret, az adat, úgy vélik, maga a valóság, akár egy fényképfelvétel, míg az elmélet már az adatokkal való zsonglőrködés, akár egy mozifilm. Hogy az adat önmagában néma és mozdulatlan, amelybe életet és mozgást csak a magyarázat visz bele, azt nem veszik észre. Vagy talán az adatok megmagyarázását még megengedik, csak azt nem tudják, hogy az első magyarázkodás és értelmezés már elmélet. Az elmélet tehát nemcsak a tudomány lényege, hanem minden ismeret és adat felhasználásának elemi feltétele. Gondolkodás nincs elmélkedés és elmélkedés nincs elmélet nélkül, úgyhogy bízvást elmondhatjuk, hogy a teóriák ellenségei is teoretikusok, legfeljebb rossz teoretikusok, mint ezt a frankfurti Albert Hann oly gyakran és szívesen elmondta a teóriaellenes bankárokról.”

Forrás: Neubauer Gyula (1935): Világválság és gazdaságelmélet. In: Ünnepi dolgozatok. Navratil Ákos születésének 60-ik és egyetemi tanári kinevezésének 30-ig évfordulója alkalmából. Budapest: Gergely R. Könyvkereskedésének Kiadása. 326. o.