Nem nőnek a brit bérek, most jön az elveszett évtized: a migráció a hibás?

2017. december 16. 10:44

A brit fizetések stagnálására hívja fel a figyelmet a Resolution Foundation elemzése. Az ok az elmúlt két évben feltámadó infláció lehet, amelynek köszönhetően a legtöbb szektorban csökkent a fizetések reálértéke éves alapon. Hosszú távon azonban a túl rugalmas munkapiac vagy az alacsonyan képzett migránsok beáramlása is hibás lehet. A Makronómnak korábban nyilatkozó közgazdászok javaslatai ezért egyre aktuálisabbá válnak.

2017. december 16. 10:44
null

Csökkenő reálbérek: a 17 elveszett év nagy része még hátravan

Az életszínvonalat és a jövedelmi egyenlőtlenségeket elemző intézet ábrájából kiderül, hogy az átlagos egy hétre jutó reálbér 2001 óta 2008-ig folyamatosan növekedett. Ezt követően azonban feltehetőleg a világgazdasági válság hatására a növekedés megtorpant, sőt visszaesett a kétezres évek elején megfigyelt szintre.

Az sokkolja igazán a briteket, hogy továbbra is van egy átlagosan 15 fontos lemaradás a válság előtti fizetési szinttől. Annak ellenére, hogy a munkanélküliség 1975 óta nem volt olyan alacsony, mint manapság.

Az infláció alakulása magyarázatot ad erre, hiszen már 2015 végén meredek emelkedésbe kezdett, 2017-ben pedig az infláció már nagyobb, mint a nominális, azaz a pénzben mért bérek növekedési üteme. Ez a vásárlóerő csökkenését eredményezi, amely folytatódhat majd a következő években. 

A legtöbb szektorban csökkentek a reálbérek éves alapon októberben, kivéve a mezőgazdaságot, a művészeteket, a pénzügyi szektort és az adminisztratív szolgáltatásokat. Bár a brit közszféra áll a legrosszabbul és húzza le a bérnövekedést igazán, a magánszektorban is csökkentek a fizetések.

Az intézet azt is kimutatta, hogy a reálbérek egészen 2025-ig nem érik el majd a 2008-as szintet. Ez 17 elveszett évet jelent a brit dolgozóknak. 

Az ok a termelékenység stagnálása?

Elemzők a termelékenység lassulására mutatnak amikor az okokat keresik. Ben Chu, az Independent gazdasági szerkesztője az alábbi ábrát tartja felelősnek, amely szerint a termelékenység (azaz, hogy mennyi terméket állítunk elő egy óra alatt) 1945-től 2008-ig folyamatos, növekvő trendet követett. 2008 után azonban a növekedés leállt, és azóta stagnál. Ez pedig a GDP-növekedést is lassítja, ennek eredményeként pedig a brit költségvetés is a vártnál nehezebb helyzetbe kerül.

Sőt, mivel a gazdaság durván alulteljesít a várakozásokhoz képest, a legtöbb minisztériumban reálértéken drasztikusan csökkentik a kiadásokat. Ez okozza a közszféra fizetéseinek komoly visszanyesését.

De miért?

A termelékenység romlása ugyanakkor szintén nem mond semmit a probléma valós okairól. A vélemények megoszlanak:

  • egyesek szerint a dolgozók készségeibe a brit gazdaság és az állam egyre kevesebbet ruház be;
  • mások szerint rendkívül rugalmas a brit munkapiac, magyarul nagy piaci túlerejük van a cégeknek; 
  • vannak, akik a jegybank laza monetáris politikáját okolják, amely olcsó hiteleket biztosítva tartotta életben a legrosszabb zombicégeket is, amelyeknek egy rendes versenyzői piacon el kellett volna hullaniuk;
  • és nem kevesen az unióból jövő alacsonyan képzett bevándorlók tömegét hibáztatják.

Az elmúlt években felélénkült a vita arról, hogy véget ért-e az ipari forradalomtól számított folyamatos termelékenység-növekedés időszaka. E nézet szerint a termelékenység stagnálása az új trend, amelyhez hozzá kell szoknunk. Egy friss elemzés szerint a felfedezhető ötletek nagy részére már rájöttünk, ezért ideiglenesen, vagy akár hosszú évekre válságba kerülhet a tudomány.

Más nézetek a termelékenység mérését hibáztatják, amely szerintük nem tud lépést tartani az egyre bonyolultabb és fejlettebb technológiákkal.

És vannak, akik az adatelemzés, mesterséges intelligencia és biotechnológia forradalmát várják. Úgy vélik, hogy óriási fejlődés előtt állunk, hiszen néhány éven belül az okostelefonjaink és az algoritmusok hoznak majd döntéseket helyettünk. Így a gépekkel kiegészülve az ember termelékenysége tovább nő majd.

A legtöbben azonban egyetértenek abban, hogy a brexit inkább rontani fogja a termelékenységet a jövőben. Már rövid távon is hozzájárult az inflációhoz a font brexit miatti leértékelődése. Ráadásul a cégek leginkább a kilépési tárgyalások eredményeire várnak az üzleti döntéseikkel.

Mit kell ilyenkor tenni? 

Az Independent szerint az infrastruktúra-beruházások növelése lehet egy kiút, de a dolgozók képzésébe is többet kell fektetni. Egy jól kialakított, új támogatási rendszer is szükséges lenne az innovatív vállalatok számára. A vállalatvezetők viselkedését és a rájuk vonatkozó szabályokat is meg kellene változtatni, hogy hosszú távú értékteremtésre legyenek ösztönözve és az olykor hatalmasra duzzadó parlagon heverő készpénzállományokat a reálgazdaságba fektessék. Végül az oxfordi Simon Wren-Lewis a válság utáni túlzó megszorító politikát okolja, amellyel a brit gazdaságpolitika maga lehetetlenítette el a termelékenység növekedését és segítette elő a kereslet gyengülését.

E gondolatokat a Makronómon megszólaltatott, a hagyományos, ortodox közgazdaságtannal szakító nemzetközi szakértők már korábban is megfogalmazták. 

A Greenwhichi Egyetem professzora a Makronómnak adott korábbi nagyinterjújában egy teljesen új szempontra mutatot rá: szerinte az unió, de az Egyesült Királyság is véget vethetne a dolgozók jövedelmi stagnálásának, ha szakítana a neoliberális gazdaságpolitikával és igyekezne a dolgozók és a tőketulajdonosok közötti egyensúly visszaállítására. Ennek egy módja a minimálbér emelése, amely még a termelékenységet is javíthatja portálunk gazdasági szakértői szerint.

A termelékenység javulását az is akadályozhatja, hogy a globális nagyvállalatok elérték, hogy piaci túlhatalomra tegyenek szert, így ők diktálják a gazdaságpolitika játékszabályait: a napokban mutattuk be, hogy a Google és a Facebook egyáltalán nem fizet Magyarországon adót. Valójában e cégek azonban maguk alatt vágják a fát azzal, hogy egyre több extraprofitot halmoznak fel és vonnak ki a gazdaságból például a szabadalmi és szellemi tulajdont védő elavult szabályrendszernek köszönhetően – ezt pedig már Dean Baker, a portálunknak nyilatkozó amerikai közgazdász mondta.

***

Tetszett a cikk? Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva, ha valós problémák valós megoldásai érdeklik!

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Szvidrigajlov
2018. január 09. 19:21
Absolute egyetértek. A migráció kérdése a globális tőke újabb kísérlete a bér-profit egyenleg javítására. Rabszolga kereskedelem láncok, hajók, korbács nélkül. És ha már...akkor el lehet intézni vele mást is, pl. a nemzetállamok szabályozások lebontását, pl a nemzetek felhigítása, lebontása útján. Szuverenitás megvonási kísérlet. Ha ez bejön, azaz a szuverenitás egyik alapvető elemének csorbítását (ugyebár: terület, lakosság, főhatalom triászból a lakosság) elérik, akkor minden egyéb is sikerülhet. Mindenki, aki ebben a projektben segít, gazember! Niedermüllertől Verhofstadtig. Üssétek őket!
aleb19
2017. december 19. 00:02
emberek az angol bervaltozas es a az inflacio kozott kevesebb mint 1% a kulonbseg... azertez ez kb hangypocsnyi
Himalája
2017. december 19. 00:01
"Mitől nőnének a bérek, ha van pakisztáni meg néger sőt még lengyel is olcsóért?" Hát igen. A béreket sok mindennel le lehet törni. Ezt valaha a nők tömeges munkába állasa segítette. A bérek letörésében a migráció sokat segithet. Nagy segítség ebben a kiüresedő állasoknak a csökkentése is a nyugdíjkorhatár kitolásával. Több féle módszer létezik arra, hogy hogyan lehet a béreket alacsony szinten tartani. Pld. azzal is lehet, hogy a segélyeket olyan szinten tartják, hogy az semmire se legyen elég, és hogy annál még a bármilyen rosszuli fizetett álás is jobb legyen. Mindezek a dolgok az állam kezében vannak. Az államon múlik, hogy mikor, és hogyan veti be ezeket a módszereket.
Akitlosz
2017. december 19. 00:01
Én is ilyeneket szoktam írni. Annyit fűznék hozzá, hogy annyi bér nem elég, ami több mint a segély, de nem lehet belőle megélni. Ha nem lehet a fizetésből megélni, a szállásra sem elég, akkor annyiért nem fognak elmenni az emberek dolgozni, mert nem teljesen hülyék számtanból. Ha a munkavállalással nagyobb nyomorba kerül(né)nek, mintha otthon nem csinálnának semmit, akkor inkább nem vállalják el a munkát. Például ezért van az, hogy a magyar munkaerő országon belül "nem mobilis" 100 km-re, mert egyszerűen nem éri meg, viszont simán mobilis országon kívülre több száz vagy akár ezer km-re is, mert az meg megéri.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!