Londoni pénzügyi elemzők számításai szerint a brit EU-tagsági népszavazás sokkjához közvetlenül köthető fontgyengülés és az ebből eredő inflációs gyorsulás reálbér-eróziós hatása máris csaknem egyheti munkabértől fosztotta meg az átlagos brit alkalmazottat.
A brit EU-tagságról tavaly júniusban tartott népszavazáson a résztvevők szűk, 51,9 százalékos többsége a kilépésre voksolt (az okokról olvassa el friss interjúnkat). A neves londoni közgazdasági egyetem, a London School of Economics gazdaságkutató intézete – Centre for Economic Performance (CEP) – ezért most arra volt kíváncsi, hogy miként hatott a brexit az átlagos dolgozók jövedelmeire. Az intézet által hétfőn ismertetett tanulmány különböző modellszámításokkal kimutatta, hogy a tavalyi referendum váratlan piaci és reálgazdasági sokkja – főleg a font hirtelen gyengülése – a népszavazás utáni egy évben, 2017 júniusáig 1,7 százalékpontnyi halmozott inflációs gyorsulást eredményezett ahhoz az ütemhez képest, amely e sokk nélkül ugyanezen időszakban várható lett volna.
A tanulmány szerint – amelynek kutatómunkáját a The UK in a Changing Europe (Az Egyesült Királyság a változó Európában) nevű, elsősorban az Európai Unió és Nagy-Britannia kapcsolatrendszerének kutatására szakosodott londoni intézet finanszírozta – ebből az következik, hogy 2017 júniusában a brit alkalmazotti reálbérek átlagosan 1,7 százalékkal alacsonyabbak voltak annál szintnél, amelyet a Brexit-népszavazás sokkjához köthető pótlólagos infláció nélkül addig elérhettek volna.
A Centre for Economic Performance szakértőinek kalkulációja alapján ez egyenértékű azzal, mintha az átlagos brit alkalmazott éves fizetése 448 fonttal (csaknem 160 ezer forinttal) csökkent volna. A CEP számításai szerint ez majdnem egy teljes munkahét – pontosan 4,4 munkanap – átlagos bérezésének megfelelő veszteség minden egyes alkalmazott esetében. Tegyük hozzá, hogy a brit dolgozók átlagos reálbére egyébként is nagyon hosszú ideje stagnál. A tanulmány úgy véli – hacsak a brit EU-tagság megszűnésének nem lesz valamilyen mechanizmus alapján jövőbeni reálbéremelő hatása –, hogy ez a veszteség nem pótolható. A kutatóintézet közgazdászai szerint ez a hatásmechanizmus elsősorban az import drágulása révén érvényesül.
A Centre for Economic Performance számításai alapján az inflációs kosár egyes termékcsoportjain belüli importhányad minden 10 százalékpontnyi emelkedése 0,71 százalékponttal emelte az inflációs ütemet a brit EU-tagságról tartott tavaly júniusi népszavazás utáni egy évben. A teljes kosárra számolt tizenkét havi brit infláció meredeken gyorsult a referendum óta: tavaly júniusban 0,4 százalékos, idén októberben 3 százalékos éves inflációt mértek Nagy-Britanniában.
A Bank of England november elején, tíz év után először felemelte alapkamatát, 0,25 százalékponttal 0,50 százalékra növelve az irányadó rátát. A brit jegybank indoklása szerint a következő években elfogy a brit gazdaságban még meglévő csekély kapacitástöbblet is, és ennek hatására valószínűleg erősödni fog a hazai eredetű inflációs nyomás. A brit kormány által a Bank of England számára előírt éves inflációs cél 2 százalék.
(MTI nyomán)
Mi várható a jövő évi nagy-britanniai választáson? Hiba volt kilépni az EU-ból? Mit tesznek a woke megfékezéséért a konzervatívok? Az Egyesült Királyság volt brexitügyi főtárgyalójával beszélgettünk.
Nyugat-Európában az energiaárak valóban az egekbe szöktek.
Az EU-ból való távozás minden jel szerint „pusztító” hatással volt az Egyesült Királyság fiataljainak tanulási és utazási lehetőségeire.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hagyna egy kiskapuk az oroszoknak, hogy részt vehessenek az olimpiai játékokon. Ez azonban több nyugat-európai országnak is szúrja a szemét.
Ideje végképp eldöntenünk, hogy tényleg akarunk-e mai nyugati és európai ország lenni.
Magyar Péter a vidéket járja. És hazudik. Közben azt is bevallotta, hogy loptak. Állítólag.
