Így szakítja szét az amerikai jegybank a társadalmat: megint a szegények járnak rosszul

2022-04-26 13:20:06

Írta: Takács Zsolt
A gazdagok a vagyonuk felértékelődésével, a szegények inflációval szembesülnek a nagy monetáris gazdaságélénkítés hatására, így újra a munkavállalók viselik a gazdaságpolitika okozta károkat az Egyesült Államokban.

2010 novemberében, miután az amerikai központi bank két éven keresztül nulla százalékos kamatlábakkal és mennyiségi lazítással fújta fel az eszközárakat, Ben Bernanke korábbi Fed-elnök a Washington Post vezércikkében elmagyarázta az amerikaiaknak a vagyoni hatás fogalmát.

Az elmélet szerint a Fed „erőteljes és kreatív intézkedései”, azaz a mennyiségi lazítás felfújja a részvényárakat, ami azt eredményezi, hogy a részvények birtokosai gazdagabbnak és magabiztosabbnak érzik magukat, emiatt aztán egy kicsit többet költenének, és ebből végül

néhány csepp lecsoroghatna a reálgazdaságban dolgozó emberekhez is.

Az elmélet azt próbálta bizonygatni, hogy nem probléma, ha a jegybank úgy élénkíti a gazdaságot, hogy azzal a leggazdagabbak vagyonát értékeli fel, mert azért végül rajtuk keresztül a munkavállalókhoz is eljut némi haszon. Valójában az persze kérdéses, hiszen a leggazdagabbak az extra jövedelmüket sokkal kisebb arányban fogyasztják el, mint a szegényebb munkavállalók.

Mennyiségi lazítás: a mennyiségi lazítás olyan monetáris politika, amelynek során a központi bank előre meghatározott mennyiségű államkötvényt vagy egyéb pénzügyi eszközt vásárol annak érdekében, hogy pénzt injektáljon a gazdaságba a gazdasági tevékenység bővítése, a gazdaság élénkítése  érdekében.

A National Bureau of Economic Research (NBER) készített egy tanulmányt a vagyonhatásról, hogy számszerűsítse, mennyivel kell gazdagabbnak lenniük a gazdagoknak ahhoz, hogy valamilyen hatást gyakoroljanak a gazdaság egészére, és hogy ez a fellendülés meddig tart, mielőtt elgyengül.

„A vagyonhatás azon alapul, hogy amikor a háztartások az eszközértékek  például a vállalati részvényárak vagy az ingatlanok értékeinek  emelkedése következtében gazdagabbá válnak, többet költenek, és ezzel ösztönzik a gazdaság szélesebb értelemben vett növekedését” – írja az NBER.

Ez a hatás a lakosság 10 százalékát teszi sokkal gazdagabbá, ami a vagyon hatalmas koncentrációját eredményezi a legfelső 1 százaléknál, de rendkívüli vagyonkoncentrációt jelent a valóban gazdagok és a milliárdosok körében is. Emellett lehet némi visszafogott leszivárgó hatása a gazdaságra a vagyon növekedésének.

Ennek eredményeképpen az USA-ban a felső 1 százalék és az alsó 50 százalék közötti, amúgy is óriási vagyoni különbségek még élesebbé válnak. Az amerikaiak alsó 50 százaléka nagyon alacsony ingatlanvagyonnal bír és gyakorlatilag nem rendelkezik részvényekkel, kötvényekkel – derül ki a FED vagyoneloszlási adataiból. Sokan csak a fizetésükből élnek és ezek az emberek nem tudnak profitálni a vagyonhatásból. Számukra az élet – beleértve a lakhatási költségeket, a vásárlást – a vagyonhatás következtében csak drágul, azaz

a jól csengő főáramú gazdasági okoskodás hatására ők legfeljebb tovább szegényednek.

Az alsó 50 százalék (az alábbi ábrán zöld színnel jelölve) szinte semmilyen extra vagyonnal sem rendelkezik, mert nem keresnek elég pénzt ahhoz, hogy bármit is félretegyenek, amiből felhalmozhatnának, a jövedelemből nem lesz vagyon. Még a felső 10-50 százaléknak (következő 40 százalék lila vonallal van jelölve) is kevés vagyona van az 1 százalékhoz (piros vonal) képest. A grafikonon nem szerepelnek külön a valóban gazdagok (a 0,01 százalék) és a milliárdosok. Ez a FED monetáris politikájának eredménye: a gazdagok még gazdagabbak lettek, míg az alsó 50 százaléknak egyáltalán nem javult a vagyoni helyzete, derül ki a Wolf Street cikkéből, amit az alábbi, a háztartási vagyonokról szóló ábra is igazolni látszik.

(Borítókép: MTI/EPA/Armando Babani, MTI/EPA/Tannen Maury)