Bűnözőket, csalókat és korrupt politikusokat leplez le a Credit Suisse kiszivárogtatása

2022-03-13 19:06:03
Írta: Fekete Kíra
A világ egyik legnagyobb magánbankjáról, a Credit Suisse-ról szivárogtak ki kínzásban, kábítószer-kereskedelemben, pénzmosásban, korrupcióban és más súlyos bűncselekményekben érintett ügyfelek rejtett vagyonáról szóló adatok.

Hiányos az ellenőrzés, ezért szivároghattak ki az adatok

A világszerte harmincezer Credit Suisse-ügyfél számláinak részleteit tartalmazza a kiszivárogtatott információ, amely leleplezi a Svájc egyik legismertebb pénzintézeténél tartott több mint 100 milliárd svájci frank (80 milliárd font) kedvezményezettjeit.

A The Guardian szerint a bizalmas információk a Credit Suisse hiányos vizsgálatai miatt kerülhettek napvilágra – annak ellenére, hogy a bank már évtizedek óta ígérgeti, hogy átvizsgálják a megbízhatatlan ügyfeleket és a kétes eredetű vagyonokat. 

Az ígéretek ellenére a Credit Suisse továbbra is kockázatos ügyfeleknek nyit bankszámlákat világszerte. 

Az érintettek között van egy Fülöp-szigeteki emberkereskedő, egy vesztegetésért börtönbe zárt hongkongi tőzsdefőnök, egy milliárdos, aki elrendelte a libanoni popsztár barátnője meggyilkolását, és olyan vezetők, valamint politikusok Egyiptomtól Ukrajnáig.

A bank titkos adatait egy névtelen bejelentő szivárogtatta ki a Süddeutsche Zeitung című német lapnak: „Úgy vélem, hogy a svájci banktitoktartási törvények erkölcstelenek. (...) A pénzügyi magántitok csupán egy ürügy arra, hogy elrejthessék a svájci bankok és az adócsalók szégyenletes együttműködését.”

A Credit Suisse közölte, hogy Svájc szigorú banktitoktartási törvényei miatt nem nyilatkozhat az egyes ügyfelekkel kapcsolatos állításokról.

A bank állítja, hogy ezek a „történetek” sok esetben olyan időkre nyúlnak vissza, amikor „a pénzintézetekkel szembeni törvények, gyakorlatok és elvárások nagyban eltértek a mostaniaktól”.

A kiszivárgott adatok alapján megfigyelhető, hogy bizonyos számlákat az 1940-es években nyitottak, viszont több mint kétharmadukat 2000 után nyitották – ezek többsége az elmúlt évtizedben is nyitva volt, egy részük még ma is nyitva van.

Börtönben ült, de ez nem akadályozta meg a számlanyitásban

Ronald Li Fook-shiu, a hongkongi tőzsde alapítója 2000-ben felkeresett egy bankárt, hogy számlát nyisson Svájcban. A hongkongi tőzsde korábbi elnöke a város egyik leggazdagabb embere volt akkoriban – elsősorban mégsem erről híres, inkább a börtönben töltött hosszú évei miatt ismerik az emberek.  
Li karrierje 1990-ben ért véget, amikor kiderült, hogy kenőpénzt fogadott el, cserébe cégeket jegyzett be a tőzsdére. 

Ennek ellenére egy évtizeddel később Li számlát nyithatott: a kiszivárgott információk szerint a számlán 59 millió svájci frank (közel 21 milliárd forint) szerepelt. 

Li esete csupán egyike azon – nem kevés – eseteknek, amelyek bizonyítják, hogy a Credit Suisse büntetett előéletű ügyfelek számára nyitott és vezetett számlákat – adta hírül a The Guardian. 

Bár – a világ többi bankjához hasonlóan – a Credit Suisse azt állítja, hogy szigorú ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezik, mégis számlát nyitott a szerb Rodoljub Radulovićnak, akit az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) 2001-ben vád alá helyezett értékpapírcsalásért.

A kiszivárgott adatok szerint Rodoljub két Credit Suisse vállalati számlának is társtulajdonosa – az egyiket 2005-ben nyitották, egy évvel azután, hogy a SEC mulasztási ítéletet hozott Radulović ellen egy pump-and-dump rendszer működtetése miatt.

Radulović egyik vállalati számláján annak megszüntetése előtt 3,4 millió svájci frank (1,2 milliárd forint) volt. 

A belgrádi bíróság nemrégiben 10 év börtönbüntetést szabott ki a szerb férfira, mivel Darko Šarić számára Dél-Amerikából származó kokaint szállított. 

Emberkereskedelem és megvesztegetés ellenére is nyithatnak számlát

Az átvilágítás nem csak az új ügyfelekre vonatkozik, a bankok kötelesek a meglévő partnereket is folyamatosan vizsgálni. A 2017-es jelentés szerint a Credit Suisse legalább háromévente, a legkockázatosabb ügyfelek esetében pedig akár évente egyszer átvizsgálja a számlákat. 

A svájci banknak gyakori ellenőrzés mellett észre kellett volna vennie, hogy egy német ügyfelét, Eduard Seidelt 2008-ban elítélték vesztegetésért. 

Seidel a Siemens vállalat nigériai vezetőjeként felügyelte az ipari méretű megvesztegetési kampányt: nigériai politikusoknak adott pénzt jövedelmező szerződések fejében.

Egyes esetekben a Credit Suisse befagyasztotta a problémás ügyfelek számláit, az viszont továbbra is kérdéses, hogy a bank mennyire sürgette a kétes számlák lezárását.

Egy svéd számítástechnikus, Stefan Sederholm 2008-ban nyitott számlát a Credit Suisse-nál. Két és fél évig volt nyitva a számlája, ezután Fülöp-szigeteki emberkereskedelem miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Sederholm bűncselekményére először 2009-ben derült fény, amikor a manilai rendőrség razziát tartott egy üzlethelyiségben, ahol egy webkamerával felszerelt helyiségben 17 nő tartott szexshow-t külföldi ügyfelek számára. A férfit 2011-ben ítélték el.

Sederholm képviselője szerint a Credit Suisse soha nem fagyasztotta be a számláit,

 és csak 2013-ban zárta le őket, amikor a férfi már nem tudott átvilágítási anyagot szolgáltatni. 

Ferdinánd, a hírhedt diktátor és felesége története

A Credit Suisse történetének egyik leghírhedtebb ügye a korrupt Fülöp-szigeteki diktátorhoz, Ferdinand Marcoshoz és feleségéhez köthető. 

A becslések szerint 

a házaspár 10 milliárd dollárt csalt ki Ferdinand három elnöki ciklusa alatt a Fülöp-szigetekről,

 amely 1986-ban ért véget.

A The Guardian szerint már régóta ismert tény, hogy a Credit Suisse volt az egyik első bank, amely segített Marcoséknak a saját országuk feldúlásában, még svájci számlákat is nyitott nekiik „William Saunders” és „Jane Ryan” álnéven. 

Egy ügyvédnő, Helen Rivilla Ferdinand Marcos nevében dolgozott, 1992-ben pénzmosásért ítélték el – ennek ellenére 2000-ben svájci számlát nyithatott, akárcsak férje, Antonio, akit hasonló vádakkal illettek.

A házaspár mintegy 8 millió svájci frankot tarthatott a banknál, mielőtt 2006-ban megszüntették a számlájukat.

A svájci bank mottója: „Ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod tudni a választ.”

A Credit Suisse egyik korábbi alkalmazottja azt állítja, hogy a svájci bankszektor dolgozói a problémás ügyfelek esetében szemet hunytak: „A bank minőségellenőrei mesterien képesek tagadni a tetteiket” – jelentette ki az svájci bank egykori alkalmazottja, majd folytatta: 

„Soha ne írj le semmit, ami leleplezhetne egy nem megfelelő számlát, és soha ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod tudni a választ”.

A 2000-es évek közepéig a külföldi szabályozó hatóságoknak és adóhatóságoknak nem volt hozzáférésük a svájci pénzügyi rendszerhez – ez 2007-ben változott meg, amikor Bradley Birkenfeld, az UBS bankára önként fordult az amerikai hatóságokhoz azzal az információval, hogy a bank gazdag amerikaiak ezreinek segített elkerülni az adóterhet.

A leleplezések sokkolóan hatottak a svájci pénzügyi szektorra és feldühítették az Egyesült Államokat, így 

a nyugati ország 2014-től követelte, hogy hozzák nyilvánosságra a titkos svájci számlák részleteit. 

Ugyanebben az évben Svájc – bár kissé vonakodva – csatlakozott a banki információk automatikus cseréjéről szóló nemzetközi egyezményhez – ezzel Svájc gyakorlatilag beleegyezett abba, hogy bankjai 2018-tól információt cserélnek ügyfeleikről a külföldi adóhatóságokkal.

A globális adatcsere-rendszerhez való csatlakozást a svájci bankszektor gyakran nevezi fordulópontnak. „Nincs többé svájci banki ügyféltitok a külföldi ügyfelekkel szemben” – tudatta a svájci bankárok szövetsége a Guardiannel, majd hozzátették: „Átláthatóak vagyunk, Svájcban nincs mit rejtegetni”.

Hatalmas pénzektől esnek el a fejlődő országok a svájci bankok miatt

Svájc csaknem 90 éves banktitoktartási törvénye továbbra is érvényben van. A Tax Justice Network becslése szerint a világ országai együttesen évente 21 milliárd dollárnyi adóbevételtől esnek el Svájc miatt. 

Ezen országok közül sokan a szegényebb nemzetek közül kerülnek ki, amelyek nem csatlakoztak az adatcseréhez.

Az adatokat kiszivárogtató informátor szerint a rendszer „aránytalan pénzügyi és infrastrukturális terhet ró a fejlődő nemzetekre, ami belátható időn belül állandósítja a rendszerből való kizárásukat”.

„Tisztában vagyok azzal, hogy egy offshore svájci bankszámla megléte nem feltétlenül jelent adócsalást vagy más pénzügyi bűncselekményt (...). Ettől függetlenül valószínű, hogy ezen számlák jelentős részét kizárólag azzal a céllal nyitották meg, hogy tulajdonosuk vagyonát elrejtsék az adóhatóságok elől és elkerüljék a tőkenyereség után fizetendő adók megtérítését” – osztotta meg véleményét az informátor. 

Radikális diktátorok hosszú sora figyelhető meg a svájci bankoknál

Egy nigériai diktátor, Sani Abacha feltételezések szerint mindössze hat év alatt lopott el 5 milliárd dollárt a saját népétől. A Credit Suisse kérdés nélkül nyitott svájci számlákat Abacha fiainak, melyeken összesen 214 millió dollárt helyeztek el.

Miután egy fenntartható befektetési indexből kirúgták a Credit Suisse-t, a svájci bank megbánóan nyilatkozott: „Megértjük, hogy az index nem díjazta, hogy Abachával kapcsolatban álltunk – mi magunk sem voltunk boldogok” – mondta egy szóvivő 1999-ben. 

„Ezeket a problémákat megoldottuk, és évek óta azon dolgozunk, hogy a jövőben ne történhessen hasonló eset” – tette hozzá a szóvívő.

Korrupt politikusok rejtegetik svájci számlákon a dollármillióikat

Bár a bankok kötelesek fokozottabb átvizsgálást végezni a politikai szereplők számláin, úgy tűnik, valahogy mégis kerülhet hiba a gépezetbe.

A Credit Suisse kiszivárgott adatai szerint olyan politikusoknak és szövetségeseiknek nyitottak svájci számlát, akiket korábban, vagy akár a számlanyitáskor korrupcióval hoztak összefüggésbe. 

Pavlo Lazarenko, Ukrajna 1997 és 1998 közötti miniszterelnöke egy hónappal azután igényelt számlát Credit Suisse-nál, hogy a riválisok nyomására bejelentette a lemondását. A számla értékét közel 8 millió svájci frankra becsülték.

A Transparency International becslése szerint 

Lazarenko később 200 millió dollárt vett el az ukrán kormánytól – állítólag azzal fenyegetőzött, hogy kárt okoz a vállalkozásoknak, amennyiben azok nem fizetik ki neki a nyereségük 50 százalékát. 

2000-ben Svájcban bűnösnek vallotta magát pénzmosás vádjában. Később az Egyesült Államokban korrupció miatt emeltek vádat ellene, majd 2006-ban kilenc év börtönre ítélték kenőpénz elfogadása miatt.

Lazarenko ügyvédje szerint az ítéletek nem az ukrán nép pénzének ellopására vonatkoztak. Az állítólag Kaliforniában élő volt miniszterelnök nem volt hajlandó visszatérni az országba, ahol továbbra is 17 millió dollár ellopásával vádolják. Ügyvédje szerint a Credit Suisse számláihoz nincs hozzáférése már két évtizede, azokat – az ellene folyó bírósági eljárás miatt – befagyasztották.

Továbbra is tisztázatlan, hogy a Credit Suisse miért engedélyezte Lazarenko számára, hogy egyáltalán számlát nyisson és ilyen hatalmas összegeket helyezzen el, tekintve a hátterét – vonta kétségbe a svájci bank döntését a The Guardian.

Monika Roth, a Luzerni Egyetem professzora és a pénzmosás szakértője szerint volt idő, amikor a svájci bankok nehezen tudtak megfelelően fellépni az olyan politikusok és köztisztviselők ellen, akik viszonylag kevés fizetéssel járó közhivatali munkával rendelkeztek, mégis hatalmas összegeket helyeztek el a bankban. A professzor szerint „Senki sem akarja feltenni a kérdést: hogyan lehetséges ez?”.

Bérgyilkost fogadtak és embereket kínoztak, a svájci bank mégis tárt karokkal várta őket

Hoszni Mubarak diktátor uralkodása alatt – amely három évtizeden át, 2011-ig tartott – szintén megemlíthető a Credit Suisse neve, hiszen számlát nyitott Mubarak fiainak, akik később üzleti birodalmat hoztak létre Egyiptomban. 

A testvérek évtizedeken át tartották pénzüket a banknál, az egyik fivér, Alaa számláján összesen 232 millió svájci frank pihent. 

Az arab tavaszi felkelések után megváltozott a sorsuk: a testvérpárt és apjukat sikkasztás és korrupció vádjával három év börtönbüntetésre ítélte az egyiptomi bíróság 2015-ben. 

A testvérek ügyvédei visszautasították a korrupció vádját, nem mellesleg azt állították, hogy az egyiptomi bíróság eljárása során megsértették a jogaikat, a külföldi hatóságok vizsgálatai pedig nem tártak fel semmilyen törvénysértést. 

Az  egykori egyiptomi diktátor és fiai hozzátették, hogy svájci számláikat több mint egy évtizede befagyasztották, amíg a svájci hatóságok vizsgálatai le nem zárulnak.

Credit Suisse-ügyfelek közé sorolható továbbá Husszein Szalem, aki közel három évtizeden keresztül dolgozott az egyiptomi diktátor pénzügyi tanácsadójaként, később pénzmosási vádak miatt száműzték.

A svájci bank ügyfele volt Hiszam Talaat Moustafa politikus is, aki szintén a diktátor egyik tanácsadója volt.  Moustafát 2009-ben ítélték el, mivel 

bérgyilkost fogadott fel volt barátnője, a libanoni popsztár Suzanne Tamim meggyilkolására

– számláját viszont csak 2014-ben zárták le.

Mubarak másik „csatlósa”, Omar Szulejmán rettegett férfi volt Egyiptomban, mivel 

számtalan embert kínzott meg.

 Omarnak szintén volt számlája a svájci banknál, melyen 63 millió svájci frankot helyezett el.

Úgy tűnik, a svájci bank nem válogat 

A kiszivárgott adatokból kiderül, hogy több hírszerzési és katonai személy is rendelkezik  Credit Suisse-számlával, többek között Pakisztánban, Jordániában, Jemenben és Irakban. 

Az egyik algériai ügyfél, Khaled Nezzar 1993-ig volt védelmi miniszter, ezen felül részt vett a brutális polgárháborút kirobbantó puccsban, melyben 

az általa vezetett katonai tanácsot eltűnésekkel, tömeges fogva tartásokkal, kínzásokkal és foglyok kivégzésével vádolták.

Nezzart már a számla működésekor, 2004-ben is emberi jogi visszaéléssel vádolták. A számla maximális egyenlege 2 millió svájci frank volt, és egészen 2013-ig nyitva maradt – még két évvel azután is, hogy letartóztatták Svájcban háborús bűnök gyanúja miatt. Tagadja a vádakat, a nyomozás jelenleg is tart.

Drogpénzt mosott a svájci nagybank

Idén is folytatódnak a Credit Suisse ballépései: a svájci bank vádlottként szerepel abban a perben, amelyben állítólag több millió eurót mosott tisztára az intézmény pénztárán keresztül egy bolgár kábítószer-kereskedő – olvasható a Makronóm februári cikkében. 

Az ügyészek állítása szerint

a droghálózat, amelynek élén egy volt bolgár birkózó állt, 146 millió svájci frankot mosott át a Credit Suisse-en keresztül 2004 és 2008 között.

A hétfőn kezdődött, várhatóan négy hétig tartó tárgyaláson a kokaint csempésző hálózat két feltételezett tagja és a Credit Suisse, valamint a Julius Baer bankház két volt bankára ül a vádlottak padján.

Svájc is csatlakozik az oroszok elleni szankciókhoz: több orosz oligarchiához köthető dokumentumot semmisített meg a Credit Suisse

Ukrajna lerohanása után az USA, az Egyesült Királyság, Kanada és az EU szankciókkal sújtották Oroszországot, Svájc pedig csatlakozni kívánt az Oroszország elleni szankciókhoz: a Credit Suisse svájci bank levélben kérte meg a befektetőket, hogy semmisítsék meg a repülőgépekkel, jachtokkal, ingatlanokkal és pénzügyi eszközökkel fedezett hitelek értékpapírosításához köthető dokumentumokat - írja a Portfolio.

A 2017 és 2018 között a jachtokra és repülőgépekre vonatkozó hitelek nemteljesíthető állományának egyharmada olyan orosz oligarchákhoz köthető, akiket érintenek az Oroszország elleni szankciók.

 2021 végén a svájci bank lezárta a repülőgépek és a jachtok értékpapírosítási ügyleteit, és 11 százalékot meghaladó éves kamatlábat ajánlott fel azért, hogy több hedge fundot is be tudjon vonni a tranzakcióba. A szerződés megvédi a Credit Suisse-t a portfólió veszteségeinek első 4 százalékától, amelyet a hedge fundoknak kell viselniük.

Vajon tényleg megújult  a Credit Suisse?

Az elmúlt három évtizedben a Credit Suisse legalább egy tucatnyi büntetéssel és szankcióval nézett szembe adócsalás, pénzmosás, amerikai szankciók szándékos megsértése és saját ügyfelei ellen elkövetett csalások miatt. 

A bank összesen több mint 4,2 milliárd dollárnyi bírságot kapott.

A bank közölte, hogy a Suisse secrets reporting project által megjelölt számlák „előzetes felülvizsgálata” során megállapította, hogy a vizsgált számlák több mint 90 százalékát már lezárták, vagy „a sajtó megkereséseinek beérkezése előtt már folyamatban volt a lezárásuk”.

A fennmaradó, továbbra is aktív számlákról a bank azt nyilatkozta, hogy „meggyőződött arról, hogy a megfelelő átvilágítás, felülvizsgálat és egyéb ellenőrzési lépések megtörténtek, beleértve a folyamatban lévő számlazárásokat is”.

A Credit Suisse közleményében hozzátette: „A média állításai összehangolt erőfeszítésnek tűnnek a bank és a svájci pénzügyi piac lejáratására, amely az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül”.

A kiszivárogtatás fényében valószínűleg újraindul a vita arról, hogy a svájci bankszektor elegendő reformon ment-e keresztül
Az adatokat megosztó informátor azt javasolta, hogy ne kizárólag a bankokat hibáztassák a kialakult helyzetért, mivel azok „egyszerűen csak jó kapitalisták, akik jogi keretek között maximalizálják a profitot”.

„A svájci jogalkotók felelősek a pénzügyi bűncselekményekért, mivel lehetővé tették azt. A svájciaknak megvan a hatalmuk ahhoz, hogy tegyenek valamit ez ellen. Bár tisztában vagyok azzal, hogy a banktitokra vonatkozó törvények részben felelősek a svájci gazdasági sikertörténetért, határozott véleményem, hogy egy ilyen gazdag ország igazán tudhatná, hogy mi etikus.”