A klímakutatók tévedése a hosszútávú hatásvizsgálatoknál

2022-01-06 09:22:12

Tudományos szempontból hiányos módszerekkel mutatja ki a legtöbb főáramú kutatás az éghajlatváltozás GDP-re gyakorolt hatását, véli Richard A. Rosen fizikus és közgazdász. A Boston-i Tellus Intézet kutatója azon is kiakadt, hogy e kutatások akár 2100-ig is mernek előre jósolni, miközben alapvető gazdasági tényezőket sem vesznek figyelembe.

Az elmúlt tíz év során számos olyan jelentős tanulmány jelent meg, amely azt állította, hogy sikerült kimutatni az időjárás vagy az éghajlatváltozás éves változásainak hatását a világ legtöbb országának bruttó hazai termékére (GDP), kezdi összefoglaló elemzését Richard A. Rosen az Institute for New Economic Thinking non-profit szervezet hasábjain.

A fizikus szerint, legalább hét jelentősebb tanulmány jelent meg ebben a szellemben, köztük olyanok is, amelyek elsősorban korábbi tanulmányok eredményeire támaszkodnak, s az eredmények nagy figyelmet kaptak mind a sajtóban, mind a klímaváltozással kapcsolatos vitákban.

Kiemeli, e folyóiratok többsége amellett érvel, hogy a következő évtizedekben az éves átlaghőmérséklet emelkedése rendkívül nagy hatással lesz a GDP növekedési ütemére több országban is, ráadásul ezen szakirodalmi irányzat azt is sugallja, hogy

a hidegebb országok GDP-növekedési üteme növekedni fog, míg a melegebb országok növekedési üteme csökken.

Majd hozzáteszi:

„Sajnálatos módon, mivel a tanulmányok által támasztott statisztikai módszertanok tudományosan nem igazoltak, mennyiségi és minőségi eredményeik tévesek”,

írja a Columbia-i Egyetemen végzett fizikus, aki legfrissebb kutatásában a fenti állítást kívánta alátámasztani.

Szerinte a főáramú kutatások súlyosan félrevezetik az éghajlatváltozással foglalkozó kutatóközösséget, a politikai döntéshozókat és a közvéleményt azáltal, hogy az általuk használt statisztikai módszerekkel megsértik a többváltozós regresszióanalízis tudományos kutatásban való helyes használatának alapelveit.

Vagyis másként fogalmazva, nem tartalmazzák azokat a megfelelő gazdasági tényezőket vagy változókat, amelyek valószínűleg megmagyarázhatják a GDP vagy a gazdasági növekedés változásait, függetlenül attól, hogy az éghajlatváltozás hatással volt-e már az egyes gazdaságokra, emeli ki Rosen.

Ennek megfelelően, statisztikai terminológiát használva, az ezekben a folyóiratokban szereplő munkák „kihagyott változók torzításától” szenvednek, teszi hozzá az energiarendszer-tervezési módszertan gazdaságtanának bírálatára szakosodott fizikus.

Rosen tulajdonképpen nem az első aki kritizálja a klímakutatók matematikai képességeit – ezt tette Peter Zeihan geopolitikus is, aki hangsúlyozta, hogy a klímatudósok sajnos rettenetesen rosszak matematikában.
Zeihan ugyanis a főárammal szemben amellett érvelt, hogy nincs technológiánk a „zöld átálláshoz”, ami gazdaságilag is borzasztó döntés, tudósítottuk nemrég a Makronómon.

Végül Rosen azon is kiakad, hogy e tanulmányok némelyike azt is állítja, hogy a különböző országok és régiók GDP-jére gyakorolt valószínű hatás a hosszú távú jövőre is kiszámítható – néha egészen 2100-ig. A Tellus Intézet kutatója írása végére kiemeli, hogy bár a klímaváltozás tény, fontos lenne óvakodni az ilyen vágyvezérelt kijelentésektől.

[ Vissza a cikkoldalra ]