Közgazdász: Közép- és Kelet-Európa ráébredt, az EU-tagság magában nem elég a fejlődéshez

2022-01-14 17:07:00
Az EU-tagság magában nem jelentheti a fejlődés útját a közép- és kelet-európai gazdaságok számára, írja Cui Hongjian gazdaságpolitikus. A Kínai Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora a Global Times portálon megjelent elemzésében kiemeli, hogy ezen országok erre rá is jöttek, ezért is ütköznek több fronton is az Unióval.

Közismert tény, hogy a Közép- és Kelet-Európa országai az utóbbi években – finoman fogalmazva – nem teljesen értenek egyet az Európai Unió (EU) gazdaságpolitikai agendájával, nem kevésszer ütköztek a blokkal a jogállamisági, a pénzügyi, a (nemzet)biztonsági, a migrációs és az energiaügyi kérdésekben. A főáram által nem kedvelt Lengyelország és Magyarország például, azt az álláspontot képviseli, miszerint az ország belső jogszabályai elsőbbséget élveznek az uniós joggal szemben.

Cui Hingjian gazdaságpolitikai professzor szerint, ez is része a blokk egyik legnagyobb problémájának: vagyis, hogy

az EU folyamatosan belereked a közép- és kelet-európai országok és Nyugat-Európa közötti geopolitikai különbségek csapdájában, valamint különböző érdekek összefonódásában.

A Kínai Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora legfrissebb, az EU geopolitikai viszonyairól szóló elemzésében többek között kiemeli, hogy miután a tíz közép- és kelet-európai ország (beleértve a balti államokat is) megtapasztalta az EU-csatlakozás rövid ideig tartó pozitív hatásait, igazságtalannak érezte a blokkot átható gazdasági egyensúlytalanságot és a politikai egyenlőtlenséget.

Ahogyan arról régebben beszámoltunk a Makronómon, a gazdaságpolitikai szakirodalom szinte már tényként kezeli, hogy az EU-n belül folytatott szabadkereskedelem az erősebb, gazdaságilag fejlettebb „magországoknak” kedvez. Közép- és Kelet-Európa esetében, az európai szabadpiac is által elősegített külföldi tőkére támaszkodó növekedési modell gyártóbázisként bélyegezte meg ezen országokat olcsó, de egyben jól képzett munkaerejük miatt. Nem is véletlen, hogy a gazdaságpolitikai szakirodalom a „függő piacgazdaságok” (Dependent Market Economies) kategóriájába sorolja a régió országait.

A 2014-es csatlakozás tizedik évében a közép- és kelet-európai országok igazi érzése az volt,

hogy az EU-tagság önmagában nem tudja biztosítani a nemzeti jólétet,

hangsúlyozza Hingjian.

A gazdaságpolitikus hangsúlyozza, hogy

a régióbeli országok „későn érkezők” helyett, „kihívónak” tekintik magukat az Unión belül,

hiszen már nem elégszenek meg azzal, hogy passzívan elfogadják és betartsák a nyugat-európai országok által kialakított uniós szabályokat és rendet.

Ehelyett horizontális együttműködéssel, önálló megoldási javaslatokkal aktívabban vesznek részt az EU hatalmi játszmáiban, teszi hozzá.

A kínai közgazdász szavait tulajdonképpen a régióbeli gondolkodásmenet is alátámasztja, hiszen ahogyan arról régebben beszámoltunk a Makronómon, már egyre többen kezdték hangsúlyozni a gazdasági modell váltásának fontosságát.

Például, abban az egész feltörekvő Európa is egyetért, hogy vége az olcsó munkaerő korának, számoltunk be a Makronómon, ahogyan arról is írtunk, miképp a horvát gazdasági szakértők is hangsúlyozták egy „patriótább” gazdasági modell szükségességét.

Nemrég pedig egy bécsi gazdasági kutatóintézet mutatott rá, hogy erős nemzeti stratégiával lehetne megfelelni a jövő kihívásainak és áttérni egy erősebb, innovációs alapú növekedési stratégiára, írtuk.