Ez a dán kutatás lenullázza Márki-Zay bevándorláspárti érveit

2021-11-12 06:40:00

Írta: Rádi Balázs
A kutatók 87 különböző korábbi tanulmány adatait is megvizsgálták, arra jutva, hogy az etnikai sokféleség társadalmi bizalmatlansághoz vezet.

Dán kutatók: A bevándorlás okozta sokszínűség bizalmatlanságot gerjeszt

A Koppenhágai Egyetem akadémikusainak tanulmánya szerint az etnikai sokszínűség negatív hatással van a közösségekre, mert aláássa a bizalmat.

A tanulmány arra kereste a választ, hogy a „folyamatos bevándorlás és a vele járó növekvő etnikai sokszínűség” pozitív hatással van-e a közösségi kohézióra, és ennek éppen az ellenkezőjét állapította meg.

Az elemzést Peter Thisted Dinesen és Merlin Schaeffer a Koppenhágai Egyetemről és Kim Mannemar Sønderskov az Aarhusi Egyetemről végezte.

Annak megválaszolására, hogy a „folytatódó bevándorlás és az ennek megfelelően növekvő etnikai sokféleség” pozitív hatással volt-e a dán közösség kohéziójára, a tanulmány nemleges eredményt talált.

A kutatók 87 különböző korábbi tanulmány adatait is megvizsgálták, arra jutva, hogy az etnikai sokféleség társadalmi bizalmatlansághoz vezet.

Ez azt jelenti, hogy ha a tömeges migráció bizonyos érdekcsoportoknak gazdaságilag vagy politikailag hasznos is lehet, a társadalmi bizalmat és kohéziót csökkenti. Joseph Watson, a Summit News publicistája szerint

a sokszínűség mára olyan tartalmatlan, értéknek tűnő hittétel lett, amit csak a „fajgyűlölők” tagadnának,

ezért nem merjük megkérdőjelezni azt, vagy elgondolkodni valós értelmén.

Sokba került a sokszínűség Dániának

Az alacsony képzettségű bevándorlók befogadása nemhogy nem térül meg, de még kirívóan magas költséget is jelent az államháztartásnak, eltartásuk teherként nehezedik az őslakosok vállaira, tárta fel a dán pénzügyminisztérium éves jelentése.

A dán pénzügyminisztérium éves jelentésében feltárta, hogy a költség 2018-ban 31 milliárd dán koronát (4,8 milliárd dollár) tett ki, amit az ellenzéki Dán Néppárt vezetője, Kristian Thulesen Dahl „csillagászati összegnek” nevezett.

A pénz nagy részét – 24 milliárd dán koronát (3,7 milliárd dollár) – a MENAPT-országokból (Közel-Kelet és Észak-Afrika, valamint Pakisztán és Törökország) érkező migránsokra költik, akik a „nem nyugati bevándorlók” 55 százalékát teszik ki.

Ezek a migránsok fejenként 85 000 dán koronába (közel 4,2 millió forintba) kerülnek az államnak,

míg a többi nem nyugati országból származó migráns fejenként 1,2 millió forintnyi dán koronába.

A 4,8 milliárd dollárnyi éves költség valójában még csökkent is a korábbi évekhez képest, köszönhetően annak, hogy Dánia keményvonalas migrációs politikára váltott, és megpróbálja felszámolni a migráns gettókat is. Csakhogy már késő, egy jó ideig komoly összegeket vesznek még ki a büdzséből a migránsok.

Márki-Zay: Inkább pozitív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás

Az elmúlt évtizedek keserű tapasztalatai és tudományos kutatásai fényében meglepő, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje szerint jótékony hatásai vannak a tömeges bevándorlásnak.

Ezt ő egy példával próbálta bemutatni: a Castro idejében Floridába menekült kubaiak kapcsán kifejtette, hogy „egy nagy horderejű amerikai kutatás, és a tudósok azt állapították meg, hogy összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás a térség gazdasági fejlődésére”.

Érdekes egybeesés, hogy pont a kubai bevándorlókkal érvelt a miniszterelnök-jelölt, miközben Magyarországon már egy kubai származású sztárközgazdász, George Borjas tartott előadást a tömeges kubai bevándorlás hatásáról az USA gazdaságára nézve. A sztárközgazdásszal exkluzív interjút készített a Makronóm.

Amerikai sztárközgazdász rombolta porig Márki-Zay tömeges migráció melletti érveit

A Makronómnak adott interjúban George Borjas, a Harvard Kennedy School professzora – aki kubai bevándorlóból lett sztárközgazdász – felfedte, hogy az alacsony képzettségű migránsok összességében költséget jelentenek a befogadó országoknak, a rájuk költött adóforintokat nem termelik ki, amely teher végül az őslakosok vállát nyomja. A közgazdász professzor az USA-ba történő tömeges kubai bevándorlás hatásait vizsgálta.

Borjas professzor elemzést írt arról, hogy az 1980 körül az USA-ba áramló kubai tömeg (125 ezer fő) hogyan szorította le jelentős mértékben a miami dolgozók fizetéseit. E kutatásban David Card 1990-es elemzését ismételte meg, amely még azt állította, hogy a bevándorlók nem gyakorolnak hatást a hozzájuk hasonló őslakosok fizetéseire, így egy évtizedes tévhitet cáfolt meg. Borjas cikkéből kiderül, hogy az alacsonyan képzett kubai tömeg Amerikába érkezve átlagosan 10-30 százalékkal csökkentette a helyi alacsonyan képzettek fizetéseit. A pozitív hatások tehát legfeljebb a nagyvállalatoknál kereshetők, amelyek a tömeges bevándorlásból a hazai munkavállalók kárára tettek szert extraprofitra. A bérek leszorítása pedig általában oda vezet, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek növekednek, az alacsony keresetűek körében a szegénység és kirekesztettség pedig gyakoribbá válik – mutatott rá korábban a Makronóm.

A Koppenhágai Egyetem migrációval foglalkozó tanulmánya is szembe megy a balos politikus állításaival, a tömeges bevándorlás miatt keletkező sokszínűség szétszakítja a társadalom szövetét, aláássa a bizalmat. 

Márki-Zay érzelemalapú érveket hozott fel a tömeges migráció mellett,

„Amerikában és Kanadában azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb a társadalom”. A hódmezővásárhelyi polgármester az integráció okozta esetleges „konfliktusokról” szólva elmondta, szerinte „konfliktusok mindig voltak, és lesznek is, ám egyaltalán nem mindegy, hogy az adott társadalom eleve hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez: elfogadóan vagy elutasítóan”.

A szakirodalmi tényeket áttekintve jól látható, hogy

Márki-Zay Péter tévesen, önkényesen magyarázza a tudományos eredményeket

és a sok évvel ezelőtti nyugat-európai, manipulatív, érzelmi paneleket ismétli egy olyan jelenséggel kapcsolatban, amelyről ma bőséggel állnak rendelkezésre tudományos kutatások.

Meglepő a miniszterelnök-jelölt azon érvelése is, miszerint „ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva”. Ezzel ugyanis elismerte, hogy akár évszázados időszak is lehet az, hogy a bevándorlók beilleszkedjenek. Ami addig a társadalomra vár, az az elszabaduló káosz és a keresztényellenes gyűlölethullám, amint az Origo gyűjtéséből is kiderül.

Borítókép: MTI/Ujvári Sándor