Okosabbá válik a cég, ha közelebb költözik az egyetemhez?

2020-07-29 16:14:00

Bakajannisz Péter
Új kutatások szerint tényleg érdemes támogatni, hogy a cégek és az egyetemek közötti kapcsolatok kialakuljanak és erősödjenek, mert végső soron a gazdasági növekedés múlhat ezen.

„Két légy egy csapással” 

A magyar patrióta gazdaságpolitika jövőbeli hét pillérének egyike a magyar tudásteremtő és innovációs képességek megerősítése egyetemközpontú innovációs ökoszisztémák létrehozásával. E törekvés keretében a kutatóközpontok közelebb kerülnek az egyetemekhez és azon gazdasági szereplőkhöz, amelyek együttesen az egyetemek körül tudományos parkokat hoznak létre, vagy hozzájárulnak azok működéséhez.

Az egyetemközpontú innovációs ökoszisztémák létrehozásának folyamata összefügg a kormány azon gazdaságpolitikai törekvésével, amely a magyar vállalkozások megerősítését célozza, hiszen az innovációs ökoszisztémákon keresztül a magyar kis- és középvállalkozások könnyebben bekapcsolódhatnak a nemzetközi piacokba és a nemzetközi értékláncokba (például nemzetközi multik beszállítóivá válva).

Arra a feltételezésre építve, hogy a gazdasági növekedés a jövőben nagymértékben a tudásra támaszkodik,

az egyetemek komoly szereplők lehetnek a magyar innovációk létrejöttének ösztönzésében,

az innovációk magyar termékké válásának folyamatában. 

Evangelos Eleftheriou, az IBM kutatója korábban elárulta a Makronómnak, hogy Magyarországnak a legfejlettebb technológiák nagy szereplőihez való felzárkózás érdekében azt tanácsolná, hogy

lépjen partnerségre és működjön együtt az ipar, az akadémiai világ és a kormányzat,

hogy együttesen biztosítsák azon eszközöket és politikákat, amelyekkel le lehetne bontani a hagyományos bürokráciát, amely akadályozhatja a fejlődést.

Magyarországnak az akadémiai és tudományos világ megújításával ez végre kimondott célja is, amely a legújabb közgazdasági irányokkal összhangban az államot nem kívánja száműzni az innovációs folyamatból, hanem az innováció katalizátoraként tekint arra – erről ír bővebben a sztárközgazdásszá avanzsált olasz Mariana Mazzucato is, aki teljesen újraértelmezte az államról, mint innovátorról, vállalkozóról és végső kockázatvállalóról alkotott képünket.

Jobbak a cégek ott, ahol közel az egyetem

Új tudományos eredmények szerint a kormány ezen stratégiája nem csak a jövő „magyar multijait” építheti fel, de nagymértékben hozzájárulhat a magyar cégek hatékonyabb irányításához, ami meglátszik a cégek termelékenységén is, ezáltal tovább hajtva a gazdasági növekedést.

Egy friss tanulmány ugyanis rámutat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fejlett gazdaságok arra, hogy nemzeti vállalataik jó kezekben legyenek, ami az irányítást illeti. Arra is rávilágít a kutatás, hogy nem szükséges hatalmas pénzeket és bonyolult programokat indítani annak érdekében, hogy jobban működjenek a vállalatok, már az is elég, ha közelebb „visszük” azokat az egyetemekhez (vagy az egyetemeket hozzájuk).

Makronóm vélemény

Tegyük hozzá, ez a közelség a 21. században nem is feltétlenül földrajzi közelség, hanem szervezeti, kommunikációs, kulturális, emberi, társadalmi (még számos jelzőt sorolhatnánk) közelséget is jelenthet. Az idézett kutatásban földrajzi közelséget vizsgálnak vezetési távolságban, órában mérve.

A vállalatirányítás fontossága  

Maga a vállalatirányítás, vagyis a menedzsment fontos, a termelékenységbeli különbségeket magyarázó tényező nem csak országok, hanem gazdasági ágazatok között is, írja a tanulmány bevezetőjében Andy Wang és Anna Valero. A World Management Survey (WMS) szerint a különböző menedzsment gyakorlatok az országok között átlagosan 30 százalékban magyarázzák meg a termelékenységbeli különbségeket az Egyesült Államokkal szemben. 

Tehát ha egy ország az USA-val szemben kevésbé termelékeny (azaz kevésbé hatékonyan termel, egy dolgozó adott idő alatt kevesebb terméket állít elő), akkor a termelékenységi különbségnek majdnem harmadáért „mindössze” a vállalatirányítás felel.

Egyébként maga a neoliberalizmus is a vállalatok hatékonyabb működése érdekében hirdette és szorgalmazta azok rohamos privatizálását a nyolcvanas évektől kezdődően, viszont épp egy újabb OECD tanulmány mutatta ki, hogy mindez mítosz és állami tulajdonú vállalatok is működhetnek hatékonyan. Épp olyan hatékonyan, mint társaik a magánszektorban, feltéve, hogy rájuk is a szokásos piaci erők gyakorolnak versenypiaci nyomást. Az OECD szakértői a Voxeu szakmai portálon megjelent cikkükben kiemelik, hogy

a koronajárvány hatására fokozódik az állam gazdasági szerepvállalása

és tanácsokat is adnak, hogyan hozhatják ki az államok a legtöbbet az állami tulajdonú cégeikből.

A vállalati irányítás (menedzsment) tehát igenis fontos tényező egy cég hatékony, hosszabb távon egészséges működéséhez. Ezt felismerve az egyes országok statisztikai hivatalai mindinkább foglalkozni kezdtek az üggyel és például az Egyesült Államokban (Management and Organizational Practices Survey) illetve az Egyesült Királyságban (Management and Expectations Survey) kutatásokat is végeztek a hivatalok azért, hogy felmérjék, hogyan irányítják az amerikai és a brit cégeket vezetőik.

Az Egyesült Királyságban ráadásul olyan kezdeményezéseket is indított a kormány, mint a „Be the Business”, amelynek célja, hogy segítse a vállalatokat a menedzsment gyakorlataik fejlesztésében, ugyanis a szigetországban elemzések szerint sokkal gyengébbnek számít a vállalatirányítás, mint más fejlett gazdaságokban. A britek ezért hozták létre a Business Basics Fund intézményt is, amely feladata, hogy tesztelje a kisvállalkozások segítését legjobban megvalósító, jobb menedzsment-gyakorlatokat meghonosító megoldásokat.

De ha világos, hogy melyek a cégvezetés legjobb gyakorlatai, miért nem alkalmazza a legjobb megoldást minden cég?

Azért, mert nincs meg az emberi tudás ehhez. És ezen segíthet, ha vannak a közelben egyetemek. Ugyanis a dolgozók és a menedzserek képzettségi szintje erősen kapcsolódik a menedzsment minőségéhez is.

Valamiért jobban „menedzselik” az egyetemekhez közeli vállalatokat

Andy Wang, a szingapúri Kereskedelmi és Ipari Minisztérium munkatársa és Anna Valero, a London School of Economics kutatója idézett tanulmányukban tehát a World Management Survey (WMS) adatait felhasználva 19 ország kicsi és közepes gyártó vállalkozásaira vizsgálta meg a cégvezetési gyakorlatokat.

Elemzésük kimutatta, hogy az egyetemekhez közeli cégek magasabb szintű készségekkel és jobb vezetési gyakorlatokkal rendelkeznek.

Ez fontos lehet a politikai döntéshozók számára is, akik arra törekszenek, hogy maximalizálják az egyetemek pozitív hatásait a helyi cégekre és a gazdaságra nézve. Az egyetemek pozitív hatása annak az eredménye lehet, hogy közelükben több, magasan képzett dolgozó található, így a költségük is viszonylag kedvező a közeli cégek számára. Egy a legjobb készségekkel bíró emberektől távoli vállalkozásnak viszont rendkívüli költség és energia, hogy lépést tartson és a legjobb vezetési technikákat vezesse be. Ahol viszont szinte bármely munkavállalója magasan képzett, ott a dolgozó magával hozza a cégbe a megfelelő tudást és ami még fontosabb, a hozzáállást.

A kutatók szerint ha egy kormányzat növelni igyekszik az emberi tőkét, akkor ez nem csak közvetlenül javítja a termelékenységet a jobb készségekkel bíró munkavállalókon keresztül, hanem a jobb készségekkel bíró menedzsmentnek köszönhetően is. (Az, hogy mely készségek a leghasznosabbak a vezetők számára és ezeket hogyan lehet a legjobban átadni, még nyitott kérdés, jelen kutatás nem vizsgálta.)

Az egyetemek közelségének pozitív hatása különösen az egyetlen üzemből álló kisebb cégekre érvényes, hiszen a nagy multik számos telephellyel rendelkeznek és könnyebben vonzzák be a tehetségeket, illetve mozgatják azokat egységeik között, leküzdve a tér jelentette innovációs akadályokat. Ráadásul a multiknál a menedzsment minősége nagyrészt egy külföldi cégközpontban dől el.

A magyar kormány a nemzetközi példákat megfigyelve elég gyorsan felismerte mindezt: már nyolc magyar egyetem köré építik a jövő tudományos parkjait, hogy térben kiegyensúlyozva, az egész magyar gazdaságot „lefedjék” ezek a tudományos-ipari vonzáskörzetek, amelyek a hazai kis- és középvállalkozások fejlődését támogatják azzal, hogy összekötik az innovációt létrehozó különböző szereplőket: az akadémiai, az üzleti és a szakpolitikai világot. 

(Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)