Egyszerre öt mega-krízissel kell szembenéznie az autóiparnak. Túl fogják élni?

2020-03-24 10:41:00

Várkonyi Gábor
Németország egyik leghíresebb újságírójának jegyzete sorra veszi azt az öt krízispontot, ami veszélyezteti az autóipart. Gabor Steingart magyar származású, édesanyja német, édesapja 56-os magyar menekült. Számos díjnyertes könyv szerzője, dolgozott többek között a Wirtschaftswoche, a Spiegel és a Handelsblatt szerkesztőségeiben is, utóbbinak főszerkesztője is volt. 2018 óta adja ki az ingyenes elérhető Morning Briefing kiadványt, innen fordítottam le a mai bejegyzését.

Jó reggelt,

a német autóiparnak nem kell vírustesztre várnia: erősen fertőzött lett. Öt tünete van, amik főképpen azért nehezítik a problémát, mert egyszerre lépnek fel.

Első pont:

Ilyen kereslet-sokkot békeidőben még nem tapasztalhattunk.

A világ releváns autópiacain a vásárlói érdeklődés szabadesésben van. Csak a kínai autópiac februárban közel 80 százalékot esett. Ezzel a német gyártók üzleti tervei mehetnek a papírfeldolgozóba.

Második pont: A globális értékteremtő láncok neuralgikus pontokon összeestek. Az olyannyira a beszállítókra támaszkodó autógyárak

nem tudják fenntartani az eddigi just-in-time rendszereiket,

ennek következtében a VW, a Daimler, az Opel, a BMW és társai kénytelen bezárni az európai gyáraikat. A gyártási leállás a VW-nál olyan termelési helyszínekre vonatkozik, mint a székhely, Wolfsburg, valamint Emden, Hannover, Osnabrück, Zwickau, Drezda, további érinti a részegységeket előállító gyárakat is, mint Braunschweig, Salzgitter, Kassel és Chemnitz, ami nem jelent mást, mint hogy a munkahely elvesztésének félelme kísértetként vonul át Németországon.

Harmadik pont: Az ipar, amely jelenleg egy átmeneti fázisban tartózkodik, ahol a belső égésű motorokról az elektromobilitásra áll át, híján van a cash-flow-nak ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a kihívást. A VW-nál az üzemi eredmény az első negyedévben 2,2 milliárd euróval megfeleződhet az előző évihez képest, erről számolt be a cég pénzügyi vezetője, Frank Witter. Ferdinand Dudenhöffer (ismert német autóipari elemző V.G.) abból indul ki, hogy

a nyugat-európai autópiacnak egy évtized is kellhet ahhoz, hogy a 2019-es szintet újra elérje.

Negyedik pont: Mivel a G20 államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a közeledő recesszió ellen küzdjenek, kérdéses, hogy lesz-e elég pénzügyi eszközük és politikai figyelmük arra, hogy az elektromobilitás szempontjából kritikus infrastruktúrába invesztáljanak. Az elektro-korszak kabalafigurája lehet a csiga.

Ötödik pont: A pandémia és a klímaváltozásról folyó vita hosszútávon megváltoztathatja a mobilitási szokásainkat. A digitális kommunikációs eszközök, – a messenger-szerviztől a streaming szolgáltatásokig – megkérdőjelezik az eddigi „McKinsey társadalom” személyes megkeresésen alapú ingázó „diplomáciáját”, ami nem lesz következmények nélküli az autógyártók szempontjából. A huszadik század mottója így hangzott: szabad utat szabad polgároknak.

A kezdődő huszonegyedik század mottója: fordulat a kevesebb felé.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.