Szociális alapú utazási kedvezményeket osztogatni a 90-es években volt nagy divat

2019-12-12 02:31:00

Hörcher Dániel
Facebook
Ami kedvezményt egyszer odaadtak, azt utána tűzzel-vassal sem sikerül visszavenni.

„A Fővárosi Közgyűlés ma megszavazta, hogy január 1-től a regisztrált álláskeresők is ingyen használhassák a BKK szolgáltatásait.

Tettünk egy kitérőt a múltba, a 90-es évek közlekedéspolitikájába, egy versenyképes tömegközlekedés kialakítása helyett.

https://index.hu/…/fovaros_kozgyules_budapest_karacsony_al…/

Szociális alapú utazási kedvezményeket osztogatni a 90-es években volt nagy divat. Alapvetően az a politikusi gondolkodás volt az alapja, hogy a tömegközlekedés ideális repiajándék: a kedvezményezett örül neki, és a szociálisan érzékeny politikus úgy látja, az államnak/önkormányzatnak mindez alig kerül valamibe, a költségek eltűnnek valahol egy hatalmas feneketlen rendszerben. És egyébként is mindig vannak üres helyek a buszon, oda majd most leülnek a rászorulók. Közben azt is látjuk, hogy

ami kedvezményt egyszer odaadtak, azt utána tűzzel-vassal sem sikerül visszavenni;

a nyugdíjasok esetében még egy ingyenes regisztrációs jegyet sem sikerült átvinnie a Gyurcsány-kormánynak.

A közlekedési szakmában konszenzus van arról, hogy a magyar közforgalmú közlekedés fejlődésének éppen a szövevényes szociális kedvezményrendszer megléte az egyik legnagyobb kerékkötője.

Az elmúlt két évtizedben inkább azon ment a tanakodás, hogyan lehetne ezeket leépíteni, ésszerűsíteni, vagy legalább megmutatni a valós költségeiket.

Ugyanis nem mindig vannak meg azok az üres helyek, amit költségek nélkül el lehetne ajándékozni szociális alapon. Csúcsidőben kapacitásai határán van a BKK, tömeg van. Ha új utazásokat kezdünk el ösztönözni ingyenes bérletekkel, azzal (1) vagy kapacitást kell bővíteni, vagy (2) a zsúfoltság fog fokozódni, adott esetben utaslemaradásokkal. A kapacitásbővítés nagyjából felejtős a következő években, ismerve a kormányzati szándékot a finanszírozás terén; a meglévő járműpark életben tartása és a jelenlegi járművezetői létszám megtartása is kihívást fog jelenteni.

A zsúfoltság pedig rontja a szolgáltatás minőségét, amit látva akik tehetik, visszaülnek az autójukba.

Ilyen feltételek mellett azt is hatékonyabbnak tartanám, ha a Főváros pénzben kezdené segélyezni az álláskeresőket (ha ők most, a munkaerőhiány kellős közepén erre valóban rászorulnak; ezt én nem tudom megítélni).

A Fővároshoz bekötött, civil közlekedési szakértőkből álló munkacsoportban arra a konszenzusra jutottunk, hogy csak csúcsidőn kívül szabad bevezetni ezt a kedvezményt, úgy viszont jó pilotja lenne, hogy a későbbiekben más szociális kedvezmények is így alakuljanak át.

Végül az előterjesztésben nyoma sem volt csúcsidei korlátozásnak, az előterjesztő figyelmen kívül hagyta a javaslatot.

Fel kell ismerni, hogy a jelenlegi pénzügyi korlátok mellett nem fog menni az, hogy egyszerre tovább bővítjük a tömegközlekedés szociális funkcióját, és még ráadásul a fenntarthatóság jegyében vonzóbbá is tesszük az autóhasználattal szemben.

Pénzügyi korlát mellett ezek egymást kizáró opciók. Az utóbbit kellene választanunk, a kilencvenes évek közlekedéspolitikájának felélesztése helyett.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.