Hszi Csin-ping és Putyin találkozójának üzenete

A Moszkva csúcs margójára

2023. március 29. 8:33

A kínaiak úgy vélik, Kína és Oroszország által ezúttal aláírt közös nyilatkozat azt mutatja, hogy a stratégiai partnerség továbbra is sziklaszilárd, és nemcsak a két nép számára előnyös, hanem a világbéke és a globális kormányzás javításának előmozdítása terén is. Oroszország és Kína lépéseket tesz a többpólusú világ bevezetése érdekében, és részleges ütemtervet nyújt.

A Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök moszkvai csúcstalálkozója március 22-én ért véget, ami után átfogó közös nyilatkozatot adtak ki. Mint mindig, ezek kissé félreérthetőek, amolyan diplomáciai virágnyelven vannak megfogalmazva, vagyis érdemes a sorok között olvasni. E munkában, mármint a sorok közötti olvasásban nagy segítséget adott Chris Devonshire-Ellis, aki három évtizeden át volt befektetési tanácsadó Kínában, Indiában, az ASEAN-országokbanban, a Közel-Keleten és Oroszországban.

A nyugati média igyekezett Putyint a „junior partner” szerepében feltüntetni, bár láthatóan Putyin elfogadja Hszi Csin-ping rangidős szerepét – mintha volna némi régimódi lovagiasság kettejük között. Nyilvánvaló a kötelék kettejük között. Míg Putyinról ismert, hogy időnként viccelődik, Hszi ritkán tesz ilyet. Azért most Hszi Csin-ping is tett huncut megjegyzéseket Putyinra, de erről írunk később.

Putyin-Hszi csúcstalálkozó – Közös nyilatkozat

Már a „Kínai Népköztársaság és az Orosz Föderáció között az átfogó stratégiai koordinációs partnerség elmélyítéséről az új korszakban” szóló közös nyilatkozat preambuluma is jól szemlélteti a két fél régóta fennálló és fejlődő kapcsolatát.

A nyilatkozatban kifejtik, hogy kapcsolatuk nem hasonlít a hidegháború alatti katonai és politikai szövetséghez, inkább a szövetségkötés, a konfrontációmentesség jellemzi, és nem irányul a harmadik országok ellen. Megállapítják, hogy „Oroszországnak szüksége van egy virágzó és stabil Kínára, Kínának pedig egy erős és sikeres Oroszországra”.

A konfrontáció kerülése és az, hogy nem más országokat vesznek célba, meglepheti az ukránbarát frakciókat, azonban ez azt is jelzi, hogy mindkét ország úgy vélekedik: nem Ukrajna volt Oroszország célpontja, Moszkva kénytelen volt cselekedni, hogy megvédje magát a provokációtól, illetve azt is sugallja, hogy más országok is – konkrétan az Egyesült Államok – hasonlóan cselekedett Afganisztánban, Líbiában, Szíriában és Jemenben, valamint számos puccskísérlet támogatása során.

A közleményben úgy fogalmaznak:
„A két fél rámutatott, hogy a világ jelenlegi változásai felgyorsulnak, a nemzetközi mintázat mélyreható kiigazításokon megy keresztül, beleértve a békét, a fejlődést és az együttműködést. A mindenki számára előnyös eredmények ellenállhatatlan történelmi tendenciát jelentenek. A többpólusú nemzetközi minta kialakulása felgyorsul. Egyre több olyan regionális hatalom van, amely erős és eltökélt, hogy megvédje jogos jogait és érdekeit".

A Nyugat gyakran használta fel az ENSZ Közgyűlésének 2022. március 2-ai Oroszországnak az ukrajnai konfliktusban való részvételét elítélő ES-11/1-es határozatát, amelyet 141 igen, 5 nem szavazattal és 35 tartózkodással fogadtak el, hogy kifejezze egy oroszellenes mozgalom globális támogatását. Ugyanakkor, ennek a szavazásnak nem volt tényleges súlya, az ENSZ-tagok nem vállaltak semmilyen konkrét lépést, csupán a nemtetszésüket fejezték ki.

Ha ezt a szavazást ma tartanák, az eredmény minden bizonnyal másképp alakulna, köszönhetően annak, hogy a konfliktus mostanra már szinte minden ENSZ-tagot érint, különösen a fejlődő országokat.

Az energiaárak az egekbe szöktek, az élelmiszerellátás megszakadt, az árak növekedtek, és ezért kívánják, hogy a konfliktusnak legyen vége. Különösen az EU-t tekintik bűnösnek a gabonafélék igazságtalan elosztásában, és felelősnek azért, hogy az energiaárakat felfelé hajtotta azzal, hogy mindent felvásárolt, ami a piacon kapható volt.

Ma a Nyugatot inkább akadálynak, mint hídnak tekintik a béke felé vezető úton – az Egyesült Államok és az EU eleve elutasítja Kína béketervét. Az Egyesült Államok szerint a javasolt tűzszünet Oroszország kezére játszana azzal, ha most befagyasztanák a konfliktust. Ezt nyugati kérdésnek tekintik, amely nem veszi figyelembe más nemzetek aggodalmait.

„A hegemonizmus, az egyoldalúság és a protekcionizmus még mindig burjánzik, és elfogadhatatlan, hogy a nemzetközi jog elismert elveit és normáit szabályalapú renddel helyettesítsék”.

Ez a szövegrész a nemzetközi törvények és globális intézmények különféle megkerülésére utal, főként az Oroszországgal szembeni egyoldalúan elrendelt szankciókat illetően. Oroszországot felfüggesztették a SWIFT-ben, ami sok más, törvényes kereskedelmet folytató országot érintett, és mindenféle jogorvoslat nélkül károsította gazdaságukat és ellátási láncukat. A szankciókkal érintett országoknak nincs jogorvoslati lehetősége vagy beleszólása ebbe, mindez egyre inkább a szuverenitásuk minimalizálásának és a nemzetközi jogállamiság megzavarásának, nem pedig fenntartásának tekinthető. Oroszország és Kína csak vissza kíván térni a szisztematikus rendhez a globális piacon, és nem az USA vagy az EU önkényes, mindenki másra kiható döntéseire hagyatkozni.

A következő szövegrész, bár a kínai és az orosz együttműködést tárgyalja, de már arról szól, hogy mindketten egy többpólusú világközösség létrehozására törekszenek.

„A két fél hangsúlyozta, hogy a kínai-orosz átfogó stratégiai partnerség megszilárdítása és elmélyítése az új korszak koordinációja érdekében hozott stratégiai döntés, amely összhangban van a két ország és népeik alapvető érdekeivel, összhangban van a kor fejlődési trendjével, és nem függ külső befolyástól. A felek:
a két államfő által elért konszenzustól vezérelve biztosítják, hogy a kétoldalú kapcsolatok mindig a helyes irányba haladjanak.
Határozott támogatást kell nyújtanunk egymásnak alapvető érdekeink védelmében, mindenekelőtt a szuverenitás, a területi integritás, a biztonság és a fejlődés kérdéseiben.
Tartsuk fenn a kölcsönös előnyök elvét, folytassuk a gyakorlati együttműködés elmélyítését és kiterjesztését a modernizációs folyamatban, érjük el a közös fejlődést, a jólétet, és hozzuk nagyobb hasznot a kínai és az orosz népnek.
A két nép közötti kölcsönös megértés és barátság előmozdítása, valamint a két ország közötti barátság nemzedékeken átívelő folyamatos megszilárdítása , valamint a világ többpólusúvá válásának, a gazdasági globalizációnak és a nemzetközi kapcsolatok demokratizálódásának előmozdítása, és a globális kormányzás igazságosabb, ésszerűbb irányba történő fejlesztésének előmozdítása."

Mi következik a fentiekből?

Várhatóan a kínai-orosz átfogó stratégiai partnerségnek világméretű hatásai lesznek. Érdekes a „nemzetközi kapcsolatok demokratizálása” és a „globális kormányzás” kifejezések használata, utalva arra, hogy velük együtt valószínűleg

számos más ország is elégedetlen a fennálló világrend struktúrájával, és változást akar.

És mindkét ország már most is tesz ilyen erőfeszítéseket.

Kína az Övezet és Út (Egy övezet, egy út vagy Új Selyemút, angolul One Belt One Road, OBOR vagy The Belt and Road Initiative, BRI) kezdeményezésen keresztül kedvezményes hitelekkel és fejlesztési segélyprogramokkal segíti partnereit, Oroszország ingyenes gabonaszállítmányokat ígért az afrikai kontinensnek és más fejlődő országoknak, amennyiben a következő ukrajnai gabonaszállítási megállapodás felmondásra kerül.

„A két fél rámutatott, hogy az országoknak különböző történelmük, kultúrájuk és nemzeti adottságaik vannak, és mindegyiküknek joga van önállóan megválasztani a fejlődési útját. Nincs olyan „demokrácia”, amely felsőbbrendű lenne másoknál. Mindkét fél ellenzi a nemzeti értékek másokra való ráerőltetését, ellenzi az ideológia használatát a határvonalak meghúzására, ellenzi az úgynevezett „demokrácia az autoritarizmus ellen” álszent narratíváját, és ellenzi a demokrácia és a szabadság ürügyként és politikai eszközként való használatát más országok és politikák nyomás alá helyezésére. Oroszország nagy jelentőséget tulajdonít Kína globális civilizációs kezdeményezésének".

Kína „Globális Civilizációs Kezdeményezése" a harmadik ága a Peking által javasolt különböző nemzetközi fejlesztési kezdeményezéseknek a 2021-es Globális Fejlesztési Kezdeményezés után, amely az ENSZ 2030-as zöldfejlesztési programjához kapcsolódik, és a 2022 végén induló Globális Biztonsági Kezdeményezés után, amely a regionális konfliktusok párbeszéd útján történő megoldásának új megközelítését szorgalmazza. E megközelítés legújabb győzelme a szaúdi-iráni megállapodás volt, amelyet Peking közvetített a hónap elején.

A Globális Civilizációs Kezdeményezés alapvetően elismeri, hogy a regionális és helyi különbségek, valamint a kultúrák, vallások és politikák összecsapásai elkerülhetetlenek, de a globális közösségnek „nyitottnak kell lenniük arra, hogyan tiszteljük a különböző civilizációk értékeit, és tartózkodnia kell attól, hogy saját értékeit vagy modelljeit másokra kényszerítse, valamint hogy ideológiai konfrontációt szítson”.

„Oroszország támogatja Kínát a kínai típusú modernizáció megvalósításában. Kína támogatja Oroszországot abban, hogy 2030 előtt megvalósítsa nemzeti fejlesztési céljait. Mindkét fél ellenzi, hogy külső erők beavatkozzanak a belügyekbe.

A kínai gyártók gyors terjeszkedésnek örvendenek Oroszországban, nagyrészt az EU-ból kivonult gyártók helyébe lépve. Számos dokumentumot írtak alá a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködésről is, különösen a szójababról, az erdészetről, a kereskedelmi kiállításokról, a fagyasztott termékek szállításáról és az infrastrukturális létesítményekről.

„A két fél megállapodott abban, hogy tárgyalásokat folytatnak, és évente megrendezik a közbiztonsági és belügyminiszterek találkozóját, hogy megerősítsék a bűnüldözési együttműködést a „színes forradalmak” megelőzése, a „három erő”, köztük a kelet-turkesztáni iszlám mozgalom, a nemzetközi szervezett bűnözés, a gazdasági bűncselekmények és a kábítószer-bűnözés elleni küzdelem terén.”

A Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (East Turkistan Islamic Movement) mind Kínában, mind Oroszországban terrorszervezetnek számít, mivel kinyilvánított célja egy iszlám állam létrehozása Hszincsiangban és Közép-Ázsiában. A szervezet Pakisztánban, Afganisztánban, Szíriában és Indonéziában is aktív. Az Egyesült Államok 2020-ban törölte az East Turkistan Islamic Movementet a terrorista szervezetek listájáról, arra hivatkozva, hogy megszűnt létezni.

Energiapolitika

A két fél szorosabb energetikai partnerséget alakít ki, támogatni fogják egymás vállalkozásait az energetikai együttműködési projektek előmozdításában az olaj-, gáz-, szén-, villamosenergia- és atomenergia-ágazatban, és előmozdítják az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését elősegítő kezdeményezések végrehajtását, beleértve az alacsony kibocsátású energia és a megújuló energia használatát.

A nyugati médiában sok szó esett arról, hogy Hszi nem jelentette be a Power of Siberia 2 gázvezeték aláírását, azt sugallva, hogy azt az alkudozás eszközeként használják. Ami a Power of Siberia 2-t illeti, Mongólia miniszterelnöke, Oyun-Erdene Luvsannamsrai bejelentette, hogy a megvalósíthatósági tanulmány tavaly elkészült, és 2024-ben kezdődik el a vezeték építése, mely a szibériai gázmezőket Kínával köti majd össze Mongólián keresztül. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy a Power of Siberia 2 munkálatai késedelmet szenvednének, sőt: valószínűleg még a 2030-as határidő előtt befejezik.

Közös repülőjavítás és a közös pénz irányába tartó csúcstalálkozó

„A két fél folytatja a gyakorlati együttműködést a polgári repülésgyártás, az autógyártás, a hajógyártás, a kohászat és más közös érdekű területeken."

Nem csak Kína és Oroszország működik régóta együtt a polgári repülés repülőgépei terén, hanem Kína, Oroszország és India. India és Irán repülőgép-karbantartó vállalkozást hozott létre Iránban, amely regionális karbantartási központként kíván működni. A repülőgép-karbantartás téren is szankcionálhatják Oroszországot, úgy tűnik, ez a kérdés rövid távon megoldódik.

„Oroszország nagyra értékeli, hogy Kína sikeresen megrendezte a 14. BRICS-csúcstalálkozót. A két fél kész együttműködni a többi BRICS-taggal a BRICS-vezetők korábbi találkozóin elért konszenzus végrehajtásának, a gyakorlati együttműködés elmélyítésének különböző területein…”

(A BRICS betűszó öt jelentős feltörekvő állam társulását takarja. Az öt ország Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság. E betűszó az öt ország angol nevének kezdőbetűiből áll össze: Brasil, Russia, India, China és Republic of South Africa – a szerk.)

Számos ország hivatalosan is jelentkezett a kibővített BRICS-hez való csatlakozásra. Bár önmagában nem kereskedelmi blokk, a tagokat arra ösztönzik, hogy folytassanak kereskedelmet egymás között, és hasonló kereskedelempolitikát kövessenek. Ez magában foglalja a szuverén valuták használatát az amerikai dollár vagy az euró helyett, valamint a digitális pénzügyi fizetési platformok fejlesztését, hogy megszűnjön a SWIFT kizárólagos használatának szükségessége.

Ez geopolitikai alapon úgy tekinthető, mint egy olyan jelentős országokból álló csoport, amely nem kíván igazodni a Nyugathoz és az Egyesült Államok kereskedelmi politikájához. Hogy ez miképp alakul át egy életképes kereskedelmi platformmá, az más kérdés. Egy ilyen kereskedelmi blokk azonban csökkenti a Nyugat azon állításainak értékét, miszerint széleskörű globális támogatás van a hátuk mögött az Oroszország elleni szankciók tekintetében.

Katonai, stratégiai kérdések

A két fél hangsúlyozta, hogy a nukleáris háborút nem lehet megnyerni. Felszólítja az öt nukleáris fegyverrel rendelkező állam vezetőit, hogy csökkentsék a nukleáris háború kockázatát.

A jelek arra utalnak, hogy Peking arra sarkallhatja Moszkvát, tárgyaljon újra az Egyesült Államokkal az időközben lejárt START-szerződéssel kapcsolatban. Oroszország elutasította egy új megállapodás jóváhagyását, míg az USA fegyvereket szállít Ukrajnának.

A két fél komoly aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália által létrehozott „háromoldalú biztonsági partnerség” (AUKUS) és az ehhez kapcsolódó nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal kapcsolatos együttműködési tervek regionális stratégiai stabilitásra gyakorolt következményei és kockázatai miatt.

A felek szerint az AUKUS-megállapodás rendkívül ellentmondásos, különösen Ausztráliában, mivel célja, hogy korlátozza a kínai katonai terjeszkedést a Csendes-óceánon. Vezető ausztrál politikusok rámutattak, hogy Kína soha nem fenyegette az országot, a jelenlegi kormány mégis aláírta a telepítést. Az Egyesült Államok a szükséges tengeralattjárókat és egyéb felszereléseket Ausztráliának adja el. Az AUKUS vitája valószínűleg még nem ért véget, mivel úgy tűnik, még messze nem teljesen elfogadott, és az ausztráliai politikai változások miatt a költségeket és a végrehajtást egy későbbi szakaszban visszavonhatják. Egyes vélemények szerint ez a terv provokatív Pekinggel szemben, és növeli a Tajvannal kapcsolatos feszültséget.

A két fél úgy véli, hogy az ENSZ Alapokmány céljait és elveit be kell tartani, és tiszteletben kell tartani a nemzetközi jogot. Az orosz fél pozitívan beszélt Kína objektív és tisztességes álláspontjáról az ukrán kérdésben. A két fél ellenzi, hogy bármely ország vagy országcsoport katonai, politikai és egyéb előnyökre törekedve sértse más országok jogos biztonsági érdekeit.

Ez a nyilatkozat azt jelzi, hogy Kína Oroszországhoz igazodik abban a nézetében, hogy nem Moszkva volt az ukrajnai konfliktus egyedüli kirobbantója.

A két fél sürgeti a NATO-t, hogy tartsa magát regionális és védelmi szervezetként vállalt kötelezettségeihez, és felszólítja a NATO-t, hogy tartsa tiszteletben más országok szuverenitását, biztonságát, érdekeit, valamint civilizációinak, történelmének és kultúrájának sokszínűségét, és objektíven és tisztességesen tekintse más országok békés fejlődését.

A regionális zavargások és a CIA szerepe

A zárónyilatkozatban sok regionális geopolitikai megjegyzés is található, főleg az Egyesült Államokra célozva: regionális zavargások szításának kísérleteire (a CIA-ra utalva), különösen Közép-Ázsiában és Afrikában, a politikai nyomás és a földalatti csoportok finanszírozásának formájában.

Természetesen nem minden derült ki erről a csúcsról. Úgy tűnik azonban, hogy a kulcsfontosságú pontok megfogalmazásra kerültek, amit Kína a reform pilléreinek szeret nevezni. Várható, hogy a nyugati kommentár vagy rendkívül hallgatag lesz, vagy élesen elítélő. Érezhető azonban, hogy a geopolitikai valóság, a Kína-Oroszország tengely most globális reformokat ösztönözhet. Csak szemlélhetjük, ahogy az orosz Eurázsiai Gazdasági Unió, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a BRICS+ és a Kínai Övezet és Út kezdeményezésben részt vevő országok elkezdhetnek távolodni az USA–EU tengelytől, és egy egyenletesebben elosztott, valóban globálisan hatékony rendszer felé indulhatnak – miközben Peking és Moszkva is megőrzi kulcsszereplői pozícióját.

Mikor találkozik újra a két államfő?

A következő Hszi-Putyin csúcstalálkozó, amelyet valószínűleg ősszel Pekingben tartanak, érdekes mércének ígérkezik a fejlődés és a globális átrendeződés tekintetében. Mindenesetre a kínaiak sima csapdát állítottak az Egyesült Államoknak. Amennyiben még mindig ellenzi a tűzszünetet, akkor a világ látni fogja, hogy ki is áll a béke oldalán, és ki áll szemben a nemzetközi közösség túlnyomó többségével.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!

Makronóm.Mandiner

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.