Aki a zöldhasút megkerüli, Amerikát fenyegeti?
Már a The Washington Post oldalán is megjelennek figyelmeztető írások az amerikai hegemónia vagy a dollár térvesztéséről. Az ukrajnai háború túl sok mindent felszínre hozott: a világ kettéosztottságát, a Nyugat térvesztését, a globális bankrendszer és rajta keresztül a pénzrendszer sérülékenységét. Bár egyelőre biztosak abban, hogy a dollárnak nincs igazi ellenfele.
Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping csúcstalálkozójának egyik pontja korlátozott médiafigyelmet kapott. Putyin a tárgyalásokról kijelentette: „Támogatjuk a jüan használatát az Oroszország és az ázsiai, afrikai, illetve latin-amerikai országok közötti elszámolásokhoz”. Fareed Zakaria, a The Washington Post rovatvezetője szerint
Vajon sikerrel járnak?
Zakaria kifejti, hogy a dollár az alapja Amerika szuperhatalmának. Páratlan gazdasági és politikai erőt biztosít Washingtonnak. Az Egyesült Államok egyoldalúan szankciókkal sújthat országokat, és ezzel kizárhatja őket a világgazdaság nagy részéből. És amikor Washington szabadon költekezik, biztos lehet abban, hogy az adósságát, általában diszkontkincstárjegy formájában, a világ többi része felvásárolja.
Megállapítja azt is, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók és Washington egyre konfrontatívabb megközelítése Kínával szemben tökéletes vihart teremtett, amelyben mind Oroszország, mind Kína felgyorsította a dollártól való eltávolodásra irányuló erőfeszítéseit. A központi bankjaik kevesebb tartalékot tartanak dollárban, és a köztük folyó kereskedelem nagy részét már jüanban bonyolítják le. Ahogy Putyin megjegyezte: törekednek arra is, hogy más országok is kövessék a példájukat.
Nehéz a dollártól messze menekülni
Zakaria értékelése szerint a Biden-kormányzat rendkívül hatékonyan kezelte az Oroszország elleni gazdasági háborút abból a szempontból, hogy olyan koalíciót hozott létre Ukrajna támogatására, amely a világ szinte valamennyi fejlett gazdaságát magában foglalja. Ez megnehezíti a dollártól való menekülést más, magasan értékelt, stabil valutákba, például az euróba, a fontba vagy a kanadai dollárba, mert ezek az országok szintén szemben helyezkednek Oroszországgal.
A dollár szerepének élesebb fordulópontjának azt tartja, amikor Donald Trump elnök 2018 májusában úgy döntött, hogy kilép az iráni nukleáris megállapodásból és szankciókat vezet be.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke javasolta az euró nemzetközi szerepének erősítését, hogy megvédje a kontinenst az „önző egyoldalúságtól”. A bizottság még a cél eléréséhez vezető utat is felvázolta.
Ez nem történt meg.
több okból is kifolyólag. A globalizált gazdaságnak a könnyebbség és a hatékonyság érdekében egységes valutára van szüksége. A dollár stabil. Bármikor lehet venni és eladni, és nagyrészt a piac, nem pedig a kormányok szeszélyei irányítják. Fareed Zakaria szerint éppen ezért nem váltak be Kína erőfeszítései a jüan nemzetközi szerepének kiterjesztésére. Ironikus módon, ha Hszi a legnagyobb fájdalmat akarná okozni az Egyesült Államoknak, akkor liberalizálná a pénzügyi szektorát, és a jüant a dollár valódi versenytársává tenné, de ez a piacok és a nyitottság irányába vinné, ami ellentétes a saját belpolitikai céljaival.
Mindezzel együtt Washington az elmúlt évtizedben a dollárt inkább egyfajta pénzügyi fegyverré változtatta, ami jó néhány országot arra késztetett, hogy keresse a módját, nehogy ő legyen a következő Oroszország.
Az európaiak és a kínaiak megpróbálnak nemzetközi fizetési rendszereket kiépíteni a dollár által dominált SWIFT-rendszeren kívül. Szaúd-Arábia kacérkodik azzal az ötlettel, hogy jüanban számolja el az olajat. India az Oroszországtól vásárolt olajat javarészt már nem dollárban számolja el. A digitális valuták, amelyeket a legtöbb ország vizsgál, egy másik alternatívát jelenthetnek. Kína központi bankja már létrehozott egyet. Mindezek az alternatívák költségekkel járnak, de az elmúlt néhány évben meg kellett volna tanulnunk, hogy a nemzetek egyre inkább hajlandók megfizetni az árát a politikai célok elérésének.
Zakaria kifejti, hogy továbbra is keresik a dollár egyetlen helyettesítőjét, de egyelőre nincs ilyen. A valuta ezer sebből vérzik és gyengülni fog? Ez tűnik valószínűbb forgatókönyvnek. A szerző a neves befektető, Ruchir Sharma szavaival rámutat:
Ha igen, akkor az amerikaiaknak aggódniuk kell – írja Zakaria. Nem árt kontextusba is helyezni a dolgokat: Zakaria ugyanis a múlt héten arról írt, hogy Washington a páratlan egypólusú státusza miatt milyen rossz geopolitikai szokásokat alakított ki. Ezt a hozzáállást gazdaságilag még inkább igaznak tartja.
A Fed egy sor pénzügyi összeomlást úgy oldott meg, hogy a mérlegét a tizenkétszeresére, a 20 évvel ezelőtti 730 milliárd dollárról mára 8,7 ezer milliárdra növelte. Mindez csak a dollár egyedülálló státusza miatt működhetett. Zakaria eléggé súlyos figyelmeztetéssel zárja sorait:
Összesen 18 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ha a háborúskodás állandóvá válik, akkor várható egy újabb többpólusú világ kialakulása, ahol a dollár csak az egyik blokkban lesz domináns, a másikban (vagy a többiben) alig lesz szerepe. Ez mindenképpen a dollár gyengülését fogja eredményezni.
Ráadásul a hidegháború alatt az USA volt a világ legnagyobb termelője (és őt követte Európa illetve Japán), a szovjet blokk végig hiánygazdasággal küzdött. Mára sikeresen eljutott oda a nyugati társadalom, hogy elfelejtkeztek arról, hogy termékei annak vannak, aki megtermeli, a mosolygörbe aljának kiszervezése (a tényleges termelésé) rövid távon növeli a cégek profitját, de hosszú távon kiszolgáltatottá tesz - a történelmi példák pedig azt mondják, hogy nagyhatalom mindig az aktuálisan legnagyobb és leghatékonyabb termelőből lett (Hollandia, Nagy-Britannia, USA). Most ez nem a nyugati világban van.
Bejelentkezés