Főtitkárt választ a NATO – kik az esélyesek?

Több mint egy évvel ezelőtt hasonló volt a helyzet: a norvég Jens Stoltenberg arra készült, hogy főtitkári mandátuma lejártával visszatér Norvégiába, hogy a központi bankot vezesse. Tavaly februárban a norvég pénzügyminiszter is azt nyilatkozta, hogy jelenleg Stoltenberg a legalkalmasabb arra, hogy vezesse a jegybankot. Tehát a vezető a NATO éléről a norvég központi bank élére kerül – éles váltás.

Ezt a tervet húzta keresztül az orosz–-ukrán háború: Stoltenberg mandátumát a háború miatt egy évvel meghosszabbították, hogy a tagállamok összehangolt, jól koordinált választ adhassanak Oroszországnak. Ez a mandátum fog lejárni 2023 őszén. Jelenleg nem világos, hogy ki lehet a fő esélyes a NATO következő főtitkári posztjára: az egyelőre még 30 országot tömörítő védelmi szövetségben legalább 15 név merült fel.

Maga a kiválasztási procedúra hatalmas, nemzetek közti konzultációkon keresztül történik – természetesen a 30 tagország konszenzusával –, igaz a NATO négy legnagyobb gazdasága, az USA, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság jelentősen képes befolyásolni a döntést, még akkor is, ha nem tartanak igényt a főtitkári pozícióra. Hiszen ez a pozíció valahol mégis csak presztízskérdés, különösen a mostani, háborús időben.

A főtitkári pozíció erősen átpolitizált. Az USA rendszerint tartózkodik a NATO politikai vezetéséért folytatott versengéstől, hiszen hagyományosan ők töltik be a szövetség egyik legfelsőbb katonai posztját: általában amerikai áll a SACEUR, vagyis a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelsőbb Parancsnoksága élén.

Németország és Franciaország vélhetően nem fog jelöltet megnevezni, hiszen mindketten igyekeztek a konfliktust még a háború kitörése előtt diplomáciai úton rendezni és akárcsak a magyar miniszterelnök nem sokkal a háború kirobbanása előtt találkoztak Putyinnal. Ilyen előzményekkel ellentmondásos lenne a francia és a német álláspont kapcsán, ha német vagy francia főtitkár kerülne a NATO élére.

A háború kirobbanása óta mind Németország, mind Franciaország próbált egyensúlyt teremteni a háborúzó felek között védelmi és humanitárius segélyek nyújtásával. Ian Lesser, a német Marshall Alap alelnöke is megerősítette, hogy Németország valószínűleg nem tart igényt a főtitkári pozícióra, mivel Ukrajnával kapcsolatos álláspontja szerinte már ellentmondásos.

Többen azon a vélemények vannak, hogy amennyiben skandináv országból kerülne ki a NATO következő főtitkára, akkor az egyértelmű és határozott jelzést küldene Putyinnak: azt üzenné, ha orosz rakétákkal venne célba bármely NATO-tagállamot, akkor minden erejével felsorakozna az adott ország vagy térség mögött.

A másik oldalról viszont lényeges ellenérv, hogy ha a konfliktus alábbhagy, akkor kisebb eséllyel kezdeményezne békét egy skandináv főtitkár a habitusából és történelmi tapasztalatból fakadóan.

Kanada is jelentkezik!

Egyesek viszont amellett érvelnek, hogy a földrajzi távolság egyfajta diplomáciai előnyt jelenthet. Erre alapozva potenciális jelöltként egy kanadai jelölt neve is felmerült: ő Chrystia Freeland, aki jelenleg Kanada miniszterelnök-helyettese. Ő egy erős jelölt lehet, amennyiben igazak a Foreign Policy és a New York Times forrásai, miszerint az USA biztosította őt a támogatásáról.

Megint mások szerint a NATO főtitkárának a védelmi szövetség 30 tagjából 21 EU-s tagállam valamelyikéből kellene kikerülnie, ezért különösen legitim versenyzőnek tekintik Olaszországot, amely a szegényebb országokból érkező bevándorlók első belépési pontja. Hollandiából is sokszor merül fel a miniszterelnök Mark Rutte neve, aki a közelmúltban már jelezte, hogy hamarosan vissza szeretne vonulni az aktív politizálástól.

Szintén erős jelöltnek tűnik Észtország mindösszesen 45 éves miniszterelnöke Kaja Kallas, akinek pártja nyerte a múlt hét vasárnapi parlamenti választásokat. Ezt szemlélteti az alábbi ábra összevetve a 2019-es észt parlamenti választási eredményekkel.

1. ábra: Forrás: Politico.

Sok a női jelölt

Az eddigiekből kitűnhetett, hogy a megszokotthoz képest több női jelölt neve merült fel. Vannak köztük erősebbnek (Kaja Kallas, Chrystia Freeland) és gyengébbnek tűnők is. Felmerült például a szlovák elnök Zuzana Caputova, Ingrida Simonyte litván miniszterelnök, valamint az egykori horvát elnök Kolinda Grabar-Kitarovic neve is, bár ők nem tartoznak az esélyesek közé, amennyiben valóban indulnának  a főtitkári pozícióért. Freeland és Kallas az említettek közül dinamikus női vezetők a hazájukban, akik otthon vezető pozíciókban vannak. Igaz, nem bevett szabály, de az eddigi NATO-főtitkárok rendszerint kormány- vagy államfők voltak.

Chrystia Freeland – aki ukrán bevándorlók unokája

Freeland eredetileg Kanadába érkezett ukrán bevándorlók unokája, aki 2015-ben – miután Putyin 2014-ben annektálta a Krímet – írt egy esszét „Én Ukrajnám” címmel. Ebben megemlíti, hogy anyai nagyszülei politikai száműzöttnek látták magukat, akik életben akarták tartani a „független Ukrajna” eszméjét. Ezt a szépnek tűnő történetet viszont keresztülhúzta a kanadai sajtó: arról számoltak be, hogy nagyapja részt vett az ukrán nacionalista mozgalomban, ezenkívül szerkesztője volt Krakivski Visti-nek, amely a leírásuk szerint egy erős antiszemita-náci propagandalap. Freeland természetesen ezt nem ismerte el és szerinte ez csupán Oroszország eszköze az olyan nyugat-európai demokráciák destabilizálására, mint Kanada. Ehhez az érveléshez csatlakozott a miniszterelnök Justin Trudeau is, aki négy orosz diplomatát is kiutasított lejáratás vádjával. Freeland egy jó választás is lehetne több NATO tisztviselő szerint, viszont egy olyan időszakban, amikor kulcskérdés a kohézió, akkor konfliktusokat szülhet, hogy a főtitkár nem európai.

Kaja Kallas – az ébredő erő

Freeland méltó kihívója lehetne Kallas, nem csupán azért, mert európai, hanem mert Észtország a GDP 2 százalékét költi védelemre. Ellenérv viszont az erős Putyin-ellenessége, ami megnehezítené a tárgyalásokat. Kallas egy szókimondó és dinamikus vezető személyiség, ami kényelmetlenségekhez vezethet, ha a Putyinnal való tárgyalásra kerülne a sor. A nyugat-európai nemzetek többnyire ezt kifogásolják. Észtország védelmi kiadásainak alakulását az alábbi ábra szemlélteti.

2. ábra: Forrás: Worldbank.

Bármely balti állam büszke lenne rá, ha országának vezetője a NATO főtitkári pozíciót foglalhatná el, ugyanakkor ennek a fenti okoknál fogva kevés az esélye még akkor is. ha Kallas egy erős jelölt. Kallas pozíciója a múlt vasárnapi választásokon odahaza tovább erősödött, miután pártja toronymagasan nyert.

A balti államok, valamint a kelet- és közép-európai államok már régóta sorban állnak, hogy jelöltjük végre-valahára elnyerhesse minden tagállam támogatását és így az áhított főtitkári pozíciót. Az, hogy régóta várnak erre nem jelenti azt, hogy ezúttal biztosan közülük kerül ki a következő vezető.

Összességben tehát 

Horvátország – a másik véglet

Felmerült az egykori horvát elnök Kolinda Grabar-Kitarovic neve is habár, ám jelöltként igazán gyenge volna. A probléma az exelnökkel az, hogy a legtöbb európai nemzet szerint túlságosan szoros viszonyt ápol nem csupán Oroszországgal, de Putyinnal is: 2018-ban focimezt is cseréltek a 2018-as labdarúgó világbajnokságon.

A britek erőt demonstrálhatnak, de…

A britek a NATO-tagállamok négy legnagyobb gazdaságának egyikeként, jó eséllyel indulnak a főtitkári pozícióért. Két jelölt is felmerült: a védelmi miniszter Ben Wallace, és az egykori miniszterelnök Theresa May neve. Viszont a briteknek, hogy valóban bezsebelhessék ezt a pozíciót meg kellene győzniük az európai országokat erről, akik egy részét viszont még mindig zavarja a Brexit. Az országok másik csoportja, főként az Oroszországgal szomszédos NATO-tagállamok azonban örülnének, ha a britek kapnák a főtitkári pozíciót: a fő érv mellettük a jelentős katonai erő.

Bukott olasz miniszterelnök neve is felmerült

Olasz részről az egykori miniszterelnök Mario Draghi neve merült fel még, valamint Federica Mogherini, aki a Juncker-bizottság alelnöke is volt. Viszont ahhoz, hogy valaki betölthesse a pozíciót meg kell felelnie legalább két követelménynek: elismert, tapasztalt diplomata/politikusként jártasnak kell lennie a védelmi témákban is. Közgazdászként és bankárként Draghinál a védelmi témák ismerete erősen kérdőjeles. Arról nem is beszélve, hogy egy olasz főtitkár aggodalmat kelthet a kelet-európai nemzetekben. Ahogyan Kanada, úgy Olaszország is viszonylag messze esik a biztonsági kockázatok központjától.

A fentiekből is látszik, hogy a lehető legkülönbözőbb nevek merültek fel a NATO főtitkári pozíciójára. A fő kérdés a választásnál, hogy ki tudná továbbra is biztosítani egyszerre az európai országok egységét, valamint a koordinációt az USA-val, hogy hatékony választ adhassanak az orosz–ukrán háborúra. Ugyanakkor olyan főtitkárra van szüksége a NATO-nak, aki tapasztalt politikus, mégis adott esetben nyitott lenne a tárgyalásra Putyinnal.

Viszont arról már kevesebb szó esik, hogy Stoltenberg, a mandátumának idén őszi lejárta után távozik-e, hiszen könnyen lehet, hogy meghosszabbítják még egy évvel a megbizatását. Stoltenberg alatt ugyanis a szövetség politikai kohéziója viszonylag magas szintre került. A kérdés továbbra is nyitott.

Borítókép: MTI/AP/TT Hírügynökség/Christine Olsson