Davosi nyitány: kezdődik a csúcstalálkozó

2023. január 16. 4:05
Hétfőn kezdődik a davosi Világgazdasági Fórum, hogy újra megmutassa, mennyire okos a globális gazdaság krémje, az „elit elitje”.

Öt napon át a világgazdaság legnagyobb problémáit vitatja meg az üzleti és gazdasági élet uralkodó osztályának mintegy 1500 képviselője a Világgazdasági Fórum (WEF) éves randevúján Davosban. A kormány- és államfők, jegybankelnökök, kereskedelmi és külügyminiszterek, a legnagyobb pénzügyi alapok és a legmeghatározóbb globális vállalatok képviselői ismét azonosítják a legfenyegetőbb várható gazdasági veszélyeket, hogy aztán a néha tűpontosan eltalált, néha pedig teljesen mellétrafált prognózisok mentén megoldási alapirányokat vázoljanak fel – amelyek aztán vagy eltűnnek a naponta változó világgazdasági folyamatok örvényében, vagy hosszú távon az agytrösztök és a folyamatdiktátorok eszköztárában maradnak. A svájci luxustalálkozót egyes elemzők komplett diliházhoz hasonlítják, mások a globális elit diktatórikus hajlamainak legnyilvánvalóbb eseményeként tartják számon, a legtöbben azonban mégis az ott született kezdeményezések, ötletek, viták jogosságát és hasznosságát emlegetik. 

Az idei évben a fórumot a globális együttműködés csökkenő hatékonyságát, az ebből kialakult széttöredezettséget, valamint az azonnali reagálás fontosságát hangsúlyozva hirdették meg. A megosztottság – mondják a WEF-ben – a Covid-járvánnyal és az ukrajnai háborúval még nyilvánvalóbb lett, ez pedig tovább gyengítette az amúgy is gyengélkedő globális rendszert. 

Több globalizációt akarnak: a globális szabadkereskedelemért rimánkodik a davosi elit

A kormányoknak világszerte részt kellene venniük a kereskedelmi reformokban, miközben kiemelkedően fontos lenne tartózkodniuk a protekcionizmustól - ez volt annak a harminc vezérigazgatónak a fő üzenete, akik a világ tizenhét országából szólítják fel a kormányokat Trade for Tomorrow című nyílt levelükben, hogy azok nagyobb mértékben ösztönözzék a globális szabadkereskedelmet.

Válságok, válságok mindenhol

A WEF éves jelentését a rövid és hosszú távú globális kockázatokról a találkozó előtt néhány nappal tették közzé. Az előbbi kategória egyértelműen a megélhetési válságot állítja középpontba, míg utóbbi az éghajlatváltozási tervek és a klímacsúcsokon kitűzött eredmények kudarcba fulladását jelöli meg a legnagyobb aggodalomra okot adó forrásként. A problémát éppen a kettő megoldásának együttes folyamata jelenti, hiszen az infláció, az energiaválság, a gazdasági lassulás eredményei éppen a hosszú távú terveket írják felül drasztikusan – a rövid távú problémák megoldásának eszközeivel. 

A háború hazavágja a klímapolitikát

Mindenki azt várta, hogy az orosz energiahordozók szankciója meghozza az igazi áttörést, és a Nyugat teljes erőbedobással a zöld energia felé fordul. A helyzet azonban rosszabb lett: a fosszilis energia reneszánszát éli, és nagyobb teret kap, mint a háború előtt.

A Davosba igyekvő tanácsadók, elemzők, kockázati szakértők, előkészítők és döntéshozók egybehangzó véleménye az, hogy a kollektív válaszokat igénylő problémák esetében kritikus módon fogy az idő. A példátlan energiaválság kapcsán a legfontosabbnak annak az egyensúlynak a megteremtését tartják, amely egyszerre ad lehetőséget a háztartási, illetve ipari fogyasztások megfizethető energiabiztosítására és a megújuló, tiszta energiákra való zökkenőmentes átállásra. 

Az Európai Bizottság várhatóan márciusban fogja bejelenteni az EU energiapiaci átalakítására vonatkozó, a válság miatt újragondolt elképzeléseit. A jelek szerint a megújuló energia árát leválasztják majd a tavaly azt felfelé húzó földgázéról. Ezzel alacsonyabb lesz ugyan a megújulók nagykereskedelmi ára, ám az a veszély fenyeget, hogy jelentősen csökkenni fog a befektetési kedv a területen, a kedvezmények és támogatások ellenére is lelassítva az átállást, amelyet minden ország prioritásként kezelt.

Forrás: WEF

Az energiaválsággal párosult infláció és élelmiszerválság okozta globális problémák a recesszió rémképével (a tavalyi davosi csúcson többen jósolták Európa recesszióba zuhanását, ez azonban még nem történt meg), az USA-Kína, illetve a záros határidőn belül kirobbanó USA-EU gazdasági háborúval társulhatnak rövid távon, míg az ábrán látható tíz éves előrejelzés szerint a következő dekád a klímaváltozás mérséklésének kudarcáról, az abból fakadó természeti katasztrófákról és azok katasztrofális gazdasági hatásairól fognak szólni.

A válságokat egyfelől generálják, másfelől erősítik a folyamatos geopolitikai konfliktusok és átrendeződések, amelyek – a szociális ellátórendszerre, az adózásra és gazdasági befektetésekre gyakorolt azonnali hatásukkal – alapjaiban változtathatnak meg társadalmi struktúrákat, és alakíthatják át egyes régiók (beleértve az EU-t is) gazdasági berendezkedését is – figyelmeztet a WEF.

Az Európai Bizottság Macron francia elnök ötlete nyomán – válaszul az USA zöld átállást segítő inflációcsökkentő, erősen protekcionista törvényére – hamarosan egy, az amerikaiéhoz hasonló eszközökkel operáló, belső piaci támogatási rendszert fog javasolni. Ez ismét kétélű fegyver lehet: erősítheti az EU belső iparát, megakadályozhatja a vállalatok USA-ba vándorlását a külön támogatásokért, ám kirobbanthat egy olyan gazdasági háborút, amelynek a világkereskedelem lehet a hősi halottja.

Összeomolhat a világkereskedelem: háborút szíthat az új törvény

Más sem hiányzik még az infláció, a recessziós rettegés, az orosz-ukrán háború, a Covid utáni káosz és az adóssághalmozás mellé, mint egy kereskedelmi világháború. Márpedig Biden politikája nem sok kétséget hagy afelől, hogy egy ilyen konfliktus heteken belül ki fog robbanni. Anne O.

Széttörve

A davosi elsődleges témát tehát idén nem is annyira a problémák azonosítása, hanem azok együttes kezelése jelenti. A kockázati jelentésből világosan látszik, hogy a rövid távú prognózisok mindegyikét megnyugtatóan kellene kezelni ahhoz, hogy a zéró kibocsátás elérésének folyamata ne induljon meg a lejtőn, visszahatva azzal annak minden egyes (többek között konszenzus hiányában) nem kezelt elemére, gyorsítva az összeomlást. A WEF szerint a fő feladat tehát a globálisan kötelezőnek tekinthető lépések és az egyes országok, régiók válságkezelési politikája közötti üvöltő különbségek suttogássá szelídítése, egyben a köz- és magánszektor együttműködésének robbanásszerű erősítése kell, hogy legyen.

A találkozó kezdetére megjelentetett jelentés kiemeli: az együttműködés kényszere erősebb, mint valaha – a klímaváltozás kihívásainak kezelése és annak összes részterületének, egyben alapfeltételének megerősítése érdekében. A találkozó mottója az idén az ezt a gondolatot erősítendő „Együttműködés a széttöredezett világban” lett.

Fotó: 123RF
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Már a kiindulási alap tévedések halmaza. A vélt megoldáshoz vezető úton a hibák eszkalálódni fognak a kaosz szabályinak megfelelően.

Az, hogy az oroszokat egy ilyenből kihagyják, mint a durcizó óvodások, egyszerűen vicc.

Már gratulálhatnak titokban saját maguknak: szép sikereket értek el. Olyan sikereket, melyek mindannyiunknak nyilvánvalóak.
Ha így, ugyanilyen demokratikusan és nyíltan, minket is konzultálva teszik továbbra is a dolgukat, még össze is omolhat az emberi civilizáció.
Apropó, kiket képviselnek ezek az emberek, kik választották meg őket erre a feladatra?

1500 fő? Meghívták a 12 éves aranyásó gyerekeket is?

Régebben elég volt 300:
„Háromszáz ember, akik mind ismerik egymást, irányítja Európa gazdasági életét és választja meg saját utódját a csoporton belülről.” – mondta 1909-ben Walter Rathenau, aki abban a helyzetben volt, hogy tudja. (Az édesapjától örökölte az ellenőrző tulajdonrészt a German General Electric Company-ban, azonkívül egy halom egyéb vállalat igazgatótanácsának is tagja volt.)

Idézi jóváhagyólag Carroll Quigley: Tragedy and Hope, a History of the World in our Time (Tragédia és remény, a világ története napjainkban), Macmillan, New York, 1966, 61.old. (Az egész könyv 1348 oldal.)
A szerző maga is kapcsolatban volt a Kerekasztal Társaságok nevű angolszász hatalmi szerveződéssel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés