Német–kínai–orosz tárgyalási háromszög – a téma Ukrajna

Az indiai volt diplomata minapi írásában igencsak furcsállta ezt a háromoldalú tárgyalási aktivitást, és szerinte

Megállapítja azt is, hogy Blinken telefonbeszélgetése Wang Yi kínai államtanácsossal és külügyminiszterrel fiaskónak bizonyult.

Bhadrakumar szerint, Blinken okosan úgy vélte, hogy talán nem volt véletlen Steinmeier telefonhívása, valamint Medvegyev másnapi meglepetésszerű pekingi látogatása.  Medvegyevnek vélhetően Putyin valamilyen rendkívül érzékeny üzenetét kellett továbbítania. Csak azután jelentették be, hogy egy minél hamarabbi Putyin és Hszi Csin-ping találkozót terveznek.

Steinmeier meghatározó szerepet játszott a két minszki megállapodásban (2014 és 2015), az intézkedéscsomagban, ami az USA által támogatott kijevi puccs nyomán a kirobbant donbásszi harcokat kellett volna leállítania. 

Amikor a minszki megállapodások 2016-ra kezdtek felbomlani, Steinmeier egy zseniális ötlettel közbelépett, ami később Steinmeier-formula néven vált ismertté.

Azt is javasolta, hogy amennyiben az EBESZ szabadnak és tisztességesnek ítéli a szavazást, akkor kezdeményezzék a területek különleges önkormányzati státuszának létrehozását.

Természetesen mindez ma már történelem. Merkel nemrég a Zeit című lapnak adott interjújában elismerte, hogy a minszki megállapodás valójában egy nyugati kísérlet volt arra, hogy „felbecsülhetetlen időt” nyerjenek Kijevnek az újrafegyverkezésre.

Steinmeier a Szociáldemokrata Párthoz tartozó vezető politikus – ahogy a jelenlegi kancellár, Olaf Scholz.

Az indiai diplomata szerint, ezt az összetett hátteret figyelembe véve Blinken vélhetően megérezte, hogy valami nincs rendben, amikor Steinmeier minden előzmény nélkül beszélt telefonon Hszi Csin-pinggel, majd másnap Medvegyev hirtelen megjelent Pekingben, és a kínai elnök fogadta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy

Hszi Csin-ping hárompontos javaslatot terjesztett Steinmeier elé a kínai–német kapcsolatok fejlesztéséről, és kijelentette, hogy „Kína és Németország mindig is partnerek voltak a párbeszéd, a fejlődés és az együttműködés terén, valamint partnerek a globális kihívások kezelésében”.

Hasonlóképpen, a Medvegyevvel folytatott találkozóról kiemelték, hogy „Kína kész együttműködni Oroszországgal annak érdekében, hogy az új korszakban folyamatosan előmozdítsák a kínai–orosz kapcsolatokat, és igazságosabbá és méltányosabbá tegyék a globális kormányzást”.

Mindkét közlemény megemlítette Ukrajnát, mint a megbeszélés témáját, Hszi hangsúlyozta, hogy „Kína továbbra is elkötelezett a béketárgyalások előmozdítása érdekében” (Steinmeiernél), és „aktívan előmozdítaná a béketárgyalásokat” (Medvegyevnél).

Az indiai diplomata szerint

amikor a vitás amerikai–kínai kérdéseket helyezte előtérbe, különösen a jelenlegi kínai Covid–19 helyzetet és „az átláthatóság fontosságát a nemzetközi közösség számára”. Nem meglepő, hogy Wang Yi szigorúan kioktatta Blinkent, hogy „ne akarja egyszerre gyakorolni a párbeszédet és az elszigetelést”, vagy

Wang Yi azt is mondta: „Ez nem ésszerű verseny, hanem irracionális elnyomás. Nem a viták megfelelő kezelésére, hanem a konfliktusok fokozására irányul. Valójában ez még mindig az egyoldalú megfélemlítés régi gyakorlata. Ez nem működött Kínánál a múltban, és nem fog működni a jövőben sem”.

Ukrajnával kapcsolatban konkrétan Wang Yi azt mondta: „Kína mindig is a béke, az ENSZ Alapokmány céljainak és a nemzetközi társadalom békét és tárgyalásokat elősegítő céljainak oldalán állt. Kína továbbra is konstruktív szerepet fog játszani a válságnak a maga módján történő megoldásában”.

Az amerikai külügyminisztérium közleményéből kiderül, hogy

Mindenesetre Németország közelmúltbeli, gyors egymásutánban történő pekingi közeledése – Olaf Scholz kancellár múlt hónapban tett nagy feltűnést keltő kínai látogatása a vezető német vállalatvezetőkből álló küldöttséggel és Steinmeier múlt heti telefonhívása – nem talált kedvező fogadtatásra Washingtonban.

(Érdekes módon Hszi Csin-ping hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Németország megőrizze stratégiai autonómiáját.)

Németország jelenlegi Amerika-barát külügyminisztere, Annalena Baerbock elhatárolódott Scholz kancellár kínai látogatásától. Nyilvánvaló, hogy Steinmeier telefonbeszélgetése Hszivel megerősíti, hogy Scholz konstruktív elköteleződést folytatna Kínával, ahogy Merkel tette, függetlenül az Egyesült Államok Kínával való feszült kapcsolatának helyzetétől.

Bhadrakumar viszont úgy véli, hogy ennek ellenére a jelenlegi helyzetben, az ukrajnai béketeremtés megvitatása Kínával merész lépés a német vezetés részéről, amikor a Biden-adminisztráció mélyen belekeveredett az Oroszországgal folytatott proxy-háborúba, és mindenben támogatná Ukrajnát „amíg csak szükséges”.

A diplomata viszont felvet egy másik aspektust is, miszerint Németország magába fojtotta az elmúlt hónapok során a dühét és a megaláztatását.

– ami különösen bosszantó lehet egy olyan ország számára, amely külpolitikai orientációját tekintve valóban atlantista.

Német miniszterek nyilvánosan kifejezték nemtetszésüket amiatt, hogy

hogy az Egyesült Államokban a hazai ár három-négyszereséért adják el a gázt. Németország attól is tart, hogy a Biden-kormányzat inflációcsökkentő törvénye, amely az alapvető éghajlati és tiszta energiával kapcsolatos beruházásokra épül, a német ipar Amerikába való kiköltözéséhez vezethet.

Mind közül a legkegyetlenebb vágás az Északi Áramlat gázvezeték megsemmisítése volt. Németországnak elég jó sejtése lehet arról, hogy milyen erők álltak e terrorcselekmény mögött, de még csak meg sem nevezheti őket, és el kell fojtania megalázottságát és felháborodását.

Egy büszke történelemmel rendelkező nemzet számára túl sok azt elfogadni, hogy úgy tologassák, mint egy gyalogot.

Scholz és Steinmeier tapasztalt politikusok, és tudják, mikor kell beleásni vagy meghúzni magukat. Kína mindenesetre döntő fontosságú partner Németország gazdasági fellendülése szempontjából.

Amikor az ukrajnai háborúról van szó, Németország frontállammá vált, ahol Washington határozza meg a nyugati taktikát és stratégiát. Németország úgy véli, Kína egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy béketeremtő szerepet játsszon Ukrajnában. A jelek pedig arra utalnak, hogy Peking is hajlik erre az elképzelésre.