A hatalmas „zöld és fenntartható” kamu az élelmiszeriparban

2022. december 6. 9:37
Sok vállalat különleges "szén-dioxid-semleges" vagy akár „éghajlat-pozitív": címkékkel népszerűsíti termékeit. Közelebbről megvizsgálva – egy friss jelentés szerint – azonban emögött kevés érdemi tartalom húzódik.

Az egyiptomi COP27 klímakonferencia kijózanító eredményekkel ért véget – sokan felteszik majd maguknak a kérdést, hogy mit tehetnek az éghajlat védelme érdekében, ha a globális közösség már most kudarcot vallott.

Egyre több vállalat kínál megoldást, mondhatni feloldozást a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos szorongásra. Például kevesebb, mint 70 euróval megválthatjuk a szén-dioxid-kibocsátás ellen elkövetett vétkünket, és a családdal együtt nyugodt lelkiismerettel repülhetünk Mallorcára. A BayWa mezőgazdasági céggel együttműködve egy kis autóklub némi aprópénz ellenében fákat ültettet egy német „klímaerdőben”. Évi 250 euróért a terepjárónk is állítólag „klímasemleges” lehet.

Nincs ez másképp az élelmiszereknél, amire nap, mint nap szükségünk van. A kérdést jócskán bonyolítja, hogy 

a fogyasztók számára különösen nehéz felmérni, hogy az élelmiszerek termesztése, előállítása és szállítása milyen mértékben befolyásolja az éghajlat változását.

Az élelmiszeripar is felismerte ezt, és egyre több terméket reklámoz olyan ígéretekkel, mint a „szén-dioxid-semleges” vagy „éghajlat-barát”. Annak ellenére, hogy a fogyasztók számára mindez aligha érthető, több mint kétharmaduk bízik abban, hogy az „éghajlat-semleges” termékek valóban környezetbarátok.

Ezek az állítások azonban aligha megbízhatóak, amint arról a Foodwatch fogyasztóvédelmi szervezet éghajlati jelentésében beszámolt. Kérdéses a szén-dioxid-kiegyenlítést nyújtók átláthatósága, az erdészeti projektek reális volta vagy az, hogy a vállalatok miképp számítják ki alacsony szén-dioxid-kibocsátásukat.

És így működik az üzlet a jó lelkiismeretért

2020-ban az Európai Bizottság

több mint 1400 élelmiszert vizsgáltatott meg, és minden tizedik terméken szerepelt valamilyen éghajlati állítás.

A tojás és az olívaolaj esetében már minden negyediken, a tej, a narancslé, a paradicsom és a rizs esetében körülbelül minden hatodikon.

Az élelmiszerágazat fontos a szén-dioxid-mérleg szempontjából. A tehenek például metánt bocsátanak ki, ami sokkal károsabb az éghajlatra, mint a szén-dioxid, továbbá a műtrágya előállításához, a gépek működéséhez és a csomagoláshoz kőolajra van szükség.

A Foodwatch-jelentés szerint sok élelmiszertermelő egyszerűen úgy oldja meg a semlegességet, hogy szén-dioxid-krediteket vásárolnak olyan projektektől, amelyeknek az a célja, hogy segítsék az éghajlatot. Például: amennyiben fákat ültetnek, szemetet gyűjtenek vagy komposztot állítanak elő, jót tesz a környezetnek és az éghajlatnak, és

a közvélemény felé ezek támogatásával ki lehet váltani az élelmiszer előállítása során keletkező kibocsátásokat.

A freiburgi székhelyű Öko-Institut 2016-ban egy nagyszabású tanulmányában több száz úgynevezett éghajlatvédelmi projektet elemzett. Az eredmény: csak két százalékuk teljesíti nagy valószínűséggel azt, amit ígér. A többi nem felel meg a követelményeknek. Például a szén-dioxid-megtakarítás mértéke olyan forgatókönyveken alapul, amelyek nem ellenőrizhetőek, és az erdőgazdálkodási projekteknél kétszer is jóváírhatják az elültetett fákat, holott csak egyszer járulnak hozzá az éghajlatvédelemhez.

A hálózat, melyben az éghajlati címkék jó üzletet jelentenek

2021-ben a szén-dioxid-kredit egységek értékesítése több mint egymilliárd dollárt hozott, amiből az egész ökoszisztémának profitálnia kellett volna.

A projektüzemeltetők – mint például a BayWa a németországi „klímaerdővel” krediteket értékesítenek a vállalkozásoknak.

A Foodwatch közelebbről megvizsgálta a perui Bosques Amazônicos (BAM) Tambopata erdővédelmi projektjét, és az elemzés becslései szerint ez a csapat 55 millió dollárt (21,7 milliárd forintot)  keresett a krediteken. A projektet üzemeltető BAM szerint ennek 30 százalékát a brazil diótermelők kapták volna, hogy gazdasági indokból ne vágják ki az esőerdőt. A projekt első tíz évében azonban a gazdák nem pénzt kaptak, hanem „a brazil dió termesztésére, betakarítására és feldolgozására vonatkozó képzést” és egyéb segítséget. A Foodwatch rámutat, hogy 

az erdőirtás nem csökkent a projekt kezdete óta, hanem majdnem megduplázódott.

Az olyan szabványok működtetői, mint a Verified Carbon Standard (VCS) vagy a Gold Standard, ellenőrzik a projekteket, és sikeres projekt esetén adják a pecsétet. Jól fizetnek érte, a VCS ügyintéző Verra 2020-ban is a bevétele kevesebb mint felét költötte el.

Mellettük ott vannak a tanúsítók/értékelők és minősítő ügynökségek. Az olyan cégek, mint a TÜV, SCS, S&A Carbon és mások ellenőrzik, hogy a projektüzemeltetők betartják-e a szabványokat – természetesen jó pénzért. Szintén játékban vannak a hitelminősítő ügynökségek, amelyek hitelességi osztályzatokat adnak az egyes projektekre – szintén pénzért.

A klímabrókerek a projektüzemeltetők és a „klímasemleges” címkére vágyó vállalatok között helyezkednek el. E brókerek szén-dioxid-krediteket közvetítenek, busás haszonért. A Foodwatch legalább egy esetben több mint 75 százalékra teszi a felárat; más brókerek nyilvánvalóan még magasabb árrést biztosítanak. 

A szén-dioxid-piacok mindeközben köztudottan átláthatatlanok, az árak pedig titkosak, de az Allied Offsets hírszerző cég csaknem 250 projektet azonosított, ahol a brókerek a vételár legalább háromszorosáért adtak tovább krediteket, de volt ahol hétszereséért.

A szén-dioxid-kreditek nemcsak a legegyszerűbb, hanem a legolcsóbb módja is annak, hogy a vállalatok klímatudatos imázst sugározzanak. 
2021-ben a „klímasemlegesség” átlagosan mindössze négy dollárba (kevesebb, mint 1600 forintba) került szén-dioxid-tonnánként a
Föld megmentői” szerepben tetszelegni kívánó, az eladhatóságot így növelő vállalatoknak, projekteknek, kereskedőknek… 

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés