Kitört a balhé a gáz és az olaj ára miatt

2022. november 25. 9:56
Kamuszagú bohóckodásba kezd átcsapni a gáz- és az olajársapkák ügye, a tárgyalások paródiára kezdenek hasonlítani. Magyarország jó eséllyel csak hátradől, és kimarad a cirkuszból.

Egyelőre saját pocsolyájukban fetrengenek azok a nagyívű EU-s tervek, amelyek ársapkát vetnének ki az import földgáz- és kőolajszállítmányokra. Az olaj kapcsán június óta tart a meddő ötletelés, míg végül a G7-ek fogalmaztak meg egy olyan gondolatot, amelyet az EU-s testület méltónak tartott megvitatni. Csütörtökön végül abban állapodtak meg, hogy nem állapodnak meg, így péntekre tolták a vita folytatását (amennyiben születik megállapodás, írásunkat frissítjük).

Az októberi, ársapkákkal foglalkozó EU-csúcsról Ársapkakeringő című írásunkban foglalkoztunk bővebben.  A törésvonalak már akkor világosan látszódtak, elsősorban a földgáz vetületében, mivel akkori formájában Németország, Hollandia, Dánia, Luxemburg és – érthető okból – Magyarország is ellenezte, így szó sem lehetett egyöntetű igenről ezzel kapcsolatban.

A plafonra ugrottak

A G7-ek javaslata 65 dolláros hordónkénti árat állapítana meg felső határként, amit a balti államok és Lengyelország mereven elutasít, mondván, ez aztán semmiben nem fogja Moszkva erejét megroppantani. Mások, például az európai tengeri olajszállításban erősen érdekelt Görögország, hallani sem akarnak 70 dollár alatti árról. Míg az ellenzők úgy érvelnek, hogy a hordónként 20 dolláros előállítási árhoz képest Oroszország még így is óriási nyereséget könyvelhet el,

a higgadtabbak az olajszállítások esetleges elvesztésétől félve még kompenzációkövetelést is belengettek.

A leginkább az USA által szorgalmazott G7-es terv lényege az lett volna, hogy biztosítsa az orosz olaj áramlását az EU-ba, de közben gyengítse a Kreml bevételeit. Agyrémnek tűnik, hogy senki nem kalkulálta bele a javaslatba Oroszországot, amely pontosan úgy reagált, ahogyan az várható volt. Moszkva a tegnapi nap folyamán ismét megerősítette, hogy nem szállít a jövőben olajat olyan országokba, amelyek csatlakoznak a vásárlói kartellhez. Másfelől több jel utal arra, hogy ha a hordónkénti ár nem menne 70 dollár alá, a Kreml hajlandó lenne átgondolni a dolgot, miután ez az összeg nagyjából megegyezik a jelenlegi árfolyammal. 

És éppen ez a gondja az árjavaslat ellenzőinek. Mint mondják,

ezzel az árral semmit nem ér el az EU, mindössze bűvészkedik a számokkal,

hogy aztán diadalittasan szétkürtölje: újabb csapást mértünk Oroszországra. Holott csupán biztosítanák a szokásos üzletmenetet, businnes as usual. Hogy mennyire igazuk van, azt jól mutatja a tanácstalanságot látva az olaj világpiaci ára, amely csökkenni kezdett, azt feltételezve, hogy semmi változás nem fog történni. Értsd: ha valóban a 65-70 dolláros áron határozzák meg az árplafont, az meg sem kottyanna Oroszországnak, az EU pedig hoz egy blöffhatározatot, aminek semmi értelme. 

Értelmetlen ötletelés

A javaslattal ugyanaz a gond, ami a földgáz esetében: a világ többi részét nem lehet rákényszeríteni. A két legnagyobb importőr, Kína és India soha nem menne bele egy ilyen ötletbe, ráadásul a világpiac exportőrei jó eséllyel átirányítanák az olajat más vevői területekre, az pedig Európában akkora olajárrobbanáshoz vezetne, ami újra csak a gazdasági öngyilkosság kategóriájába tartozik. A tanácskozók jól látják a problémát, ez lehet az oka, hogy kelletlenül, de tárgyalnak a dologról, miközben a józanabb része – amely elsősorban a gazdasági és ipari túlélést tartja szem előtt, nem pedig az EB követeléseit – igyekszik úgy alakítani a dolgok menetét, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. 

Szijjártó Péter az energiaminiszterek tanácskozása után csütörtökön megerősítette: Magyarországnak sikerült kiharcolnia, hogy az ársapka esetleges bevezetése rá ne vonatkozzon. A valamikori döntés ugyanis tartalmazni fogja azt a kitételt, hogy az ársapka alól kivételt jelentenek azok az országok, amelyek vezetékes úton kapják az olajat, de – és ez rendkívül fontos az utóbbi idők vezetékek elleni szabotázsakciók tükrében – abban az esetben is, ha a vezetékek használhatatlansága miatt tengeri úton oldják meg az importot. A külgazdasági és külügyminiszter egyébként súlyos hibának tartja az ársapka ötletét, amely az ellátásbiztonság összeomlásának rémével fenyegethet. Véleményével nincs egyedül: sokan hangoztatják azt az álláspontot, hogy az olajársapka nettó ostobaság, és csak összezavarja az egyébként is óriási slamasztikában lévő piacot. Valamilyen „homályos” ok miatt az USA és legbarátibb európai szövetségesei mégis ragaszkodnak a terv kivitelezéséhez.

Fotó: Szijjártó Péter/Facebook

Gázláng

Ami a másik problémás területet illeti, az kezd valódi gázlángeffektusra hasonlítani. Az Európai Bizottság megpróbálja elmagyarázni a szkeptikus országoknak, hogy valójában ők a hülyék, és ennek alátámasztására minden létező eszközt bevetnek, beleértve az Európai Tanács döntéseinek teljes figyelmen kívül hagyását, és vélhetően a burkolt vagy nem is annyira burkolt zsarolást is. 

Mellékszál: Magyarország nagy kedvelője, a német Zöld Párt EP-képviselője, az Orbán Viktorra betegesen rácsavarodott Daniel Freund a Twitteren immár teljesen nyíltan leírta, hogy a helyreállítási alap pénzeivel kapcsolatban például zsarolják Magyarországot. Mint fogalmazott: „ha Orbán megvétózza az ukrán segélycsomagot, elveszíti az 5 milliárdot a helyreállítási alapból”. Más kérdés, hogy Magyarországnak feltett szándéka a ráeső pénzt Ukrajnának utalni, egyedül abba nem megy bele, hogy az Európai Unió újabb hitelt vegyen fel ebből a célból.

Szijjártó Péter nonszensznek és Brüsszel újabb, a nemzetállami energiapolitikába beavatkozó hatalmi törekvésének minősítette a csütörtöki tanácskozáson elhangzottakat. Példaként hozta fel azt az ötletet, amely szerint a tagországoknak a tervezett gázvásárlás esetén az importőrrel megkezdendő tárgyalások előtt hat héttel jelezni kell Brüsszelnek a szándékot. A felvetés alapjaiban is annyira nonszensz a jelenlegi, napról-napra változó energiabiztonsági helyzetben, hogy a külügyminiszter teljesen jogosan minősítette őrült ötletnek, ami érthetetlen okokból került bele a tervezetbe. 

A másik kifogásolt elem, amelybe Magyarország biztosan nem fog beleegyezni, egy úgynevezett szolidaritási vállalás, amelynek értelmében

veszélyhelyzetben a tagállamoknak meg kellene osztaniuk betárolt földgázkészletüket azokkal az országokkal, amelyek kifogyóban vannak az energiából.

Szijjártó ezt az ötletet is abszurdnak minősítette, rámutatva: „képzeljék el azt a helyzetet a magyar emberek pénzén megvett földgáz kapcsán – amit a magyar emberek használatára és a magyar gazdaság működtetésére vásárolunk, és teszünk be a tárolókba –, hogy valaki Brüsszelből arra utasíthat bennünket, hogy azt ne a magyar emberek és vállalatok használják fel, hanem adjuk egy másik országnak”.

Ami a gázra kivetendő ársapkát illeti, az Európai Bizottság változatlanul folytatja azt a játékot, amelyben

nem veszi tudomásul az európai tagállamok vezetőinek döntéseit, és azok ellenére a maga elképzeléseit próbálja mindenen átverni.

Szijjártó Péter példát is említett: az Európai Tanács döntése kikötötte, hogy az ársapka nem érintheti a hosszú távú szerződéseket, ám az EB mintha nem olvasta volna a záródokumentumot. 

A magyar kormány álláspontja egyértelmű: nem fog olyan javaslatot megszavazni, amely ellentétes az érdekeivel, és veszélybe sodorhatják a hazai energiabiztonságot. Éppen ezért a tervezett gázársapka esetében szintén mentességet akar kiharcolni, a javaslatot egyben alkalmatlannak, teljesen feleslegesnek és veszélyesnek nevezte.

 Kadri Simson, az Európai Bizottság energiaügyért felelős tagja sajtóértekezletet tart az Európai Parlament plenáris ülése után Strasbourgban 2022. november 22-én. MTI/EPA/Julien Warnand

Maszkot fel!

Brüsszelben tegnap a teljes zűrzavar uralkodott gázügyben. Az úgynevezett piaci korrekciós mechanizmus kapcsán – amelynek egyes elemeit Szijjártó nonszensz őrültségnek nevezte – olyan vita bontakozott ki, ami az ársapka ötletének tárgyalását is megakasztotta. A legvehemensebb tagországok ugyanis – köztük Belgium, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Görögország – addig tárgyalni sem hajlandóak a csomagról, ameddig a gázár plafonjában nincs döntés. 

Márpedig döntés annyira nem volt, hogy december 13-ra újabb energiaminiszteri csúcsot írtak ki, mindezt abban az optimista reményben, hogy az ott megfogalmazott egyhangú javaslatokat a december 15-16-i EU-s vezetői találkozón akár már szentesíthetik is. Ez egyelőre nagyon távoli reménysugárnak tűnik. A piackorrekciós mechanizmus néven emlegetett, gázárra vonatkozó sapka ugyanis mostani állapotában azt jelentené, hogy az origónak tekintett holland energiatőzsde árát 

csak akkor lehetne korlátozni, ha az két héten túl meghaladja a 275 eurót megawattóránként, valamint 58 euróval a cseppfolyósított földgáz tíz napos világpiaci árát.

Ez a javaslat ebben a formában szintén a röhej kategóriájába tartozik – ahogyan az azt ellenző országok miniszterei fogalmaztak: ha elfogadnák, soha nem kerülne sor az alkalmazására. A lengyel klímaminiszter, az önfeláldozásáról híres Anna Moskwa viccnek minősítette a javasolt árakat, Skrekas görög energiaügyi miniszter szerint pedig csak akkor lehetne tárgyalni valamiről, ha az ársapka 150 és 200 euró közötti összegnél kezdődne. 

A másik oldalon ugyanakkor ott vannak azok az ellenzők – Magyarországot is beleértve –, akik az egész ársapkát zöldségnek tartják, mondván: az csak növelné a gázkeresletet, ezzel a gáz árát is, miközben ismét az ellátásbiztonságot veszélyeztetné – összességében pedig az EU pénzügyi stabilitását ásná alá. A Politicónak egy forrás egyenesen úgy nyilatkozott: a gázársapka Európa „Lis Truss-pillanatává válhat”, vagyis olyan lépés lehet, amely aláaknázhatja fiskális hitelességét.

A lehetetlen lehetséges lehetősége

Kadri Simson európai energiaügyi biztos próbál optimista lenni, és reméli, hogy sikerül kompromisszumos megoldást kötni a gázár felső határáról. Miután többen szóvá tették, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe az Európai Tanács határozatát, azzal védekezett, hogy az októberi EU-s csúcstalálkozó nem fogalmazott meg egyértelmű irányokat a javaslat kidolgozásának tekintetében. (Erre mondta Olaf Scholz, hogy reméli, nem kell új csúcsot összehívni kifejezetten emiatt.)

Egyes szakértők azonban

a pesszimistábbnál is pesszimistábbak a megegyezést illetően.

Simone Tagliapietra, energetikai szakértő és a Bruegel agytröszt vezető munkatársa szerint az egész vitát elölről kell kezdeni, miután az biztosan működésképtelen megoldás, ha olyan árplafont próbálnak az országok tervezni, amely nem jár energiabiztonsági és pénzügyi kockázattal. 

A repedések egyre élesebben látszódnak mind az energiaellátás területén erőltetett, teljesen kontraproduktív szankciós intézkedésekkel és azok mellékágaival kapcsolatban. A tagállamok folyamatos szembenállását talán egy dolog szüntetné meg: ha elengednék az egészet, és az Európai Bizottság sajátosan részrehajló és veszélyes politikája valahogy helyrebillenne. Az egész Európai Unió érdekében.

Címlapkép: 123RF


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés