A washingtoni nő Berlinben

2022. november 18. 13:05
Írta: Matus Tibor
A világ más részén is észrevették, hogy míg Olaf Scholz német kancellár a lehetetlennel küzd, megnyugtatná Washingtont, miközben megmentené országa gazdaságát, külügyminisztere, Annalena Baerbock más irányvonalat képvisel – amely tökéletesen illeszkedik az amerikai érdekekhez. Az amerikai Meztelen Kapitalizmus (Naked Capitalism) blogon írt erről Conor Gallagher.

Írása elején visszautal Michael Hudson korábbi, általunk is szemlézett írására, aki rámutatott, hogy az Egyesült Államok Oroszország elleni háborújának egyik célpontja valójában Németország, és Washingtonnak Baerbock maga is segít a céljainak elérésében. 

A neves blog írója szerint

az Oroszországgal vívott háború és az olcsó orosz energia elvesztése miatt a német gazdaság de facto összeomlott, és  egyfajta “ipartalanítás” előtt áll.

A német kormány azonban nem hajlandó szembeszállni az Egyesült Államokkal, ehelyett folytatja katasztrofális Oroszország-politikáját.

Megtapasztalhatták, hogy az orosz konfliktus mekkora kárt okozott a német gazdaságban, ennek ellenére Baerbock (és más németországi sólymok) alig várják, hogy csatlakozzanak Washingtonhoz a következő célpont, Kína ellen. (A politikai zsargonban a galamb az a döntéshozó, aki ellenzi a katonai nyomás alkalmazását egy-egy vita megoldására; a sólymok pedig a háborúba való belépést szorgalmazzák – a szerk.)

A Nyugaton hirtelen ellentmondásossá vált kínai utazása során Scholz megpróbált finoman egyensúlyozni Washington és Peking között. Mielőtt Pekingbe indult, Scholz elismerte, hogy az EU gazdaságilag túlságosan függővé vált Kínától, de ragaszkodott ahhoz, hogy Németország ne szakadjon el Kínától, és ne vegye figyelembe egyesek „felhívásait” az ország elszigetelésére.

Scholzcal tartott találkozóján Hszi Csin-ping kínai elnök ezt az álláspontot kívánta megerősíteni, 

felszólította Németországot és az EU-t, hogy ne kötődjenek „semmilyen harmadik félhez”, és őrizzék meg stratégiai autonómiájukat.

Elég egyértelmű ugyanakkor, hogy ki itt a meg nem nevezett harmadik fél. Washington el akarja vágni Európát Kínától, és ebben segít nekik Baerbock, aki többször bírálta Kínát, és 2021 decemberi hivatalba lépése előtt ígéretet tett arra, hogy „visszatér egy aktívabb német külpolitikához”, amelyet majd „erkölcsi elvek” vezérelnek.

Scholz látogatása előtt Baerbock figyelmeztette a kancellárt, hogy világossá kell tennie Peking számára, hogy „a tisztességes versenyfeltételek kérdése, az emberi jogok kérdése és a nemzetközi jog elismerésének kérdése az együttműködés alapja”.

Kínát Oroszországhoz hasonlítva hozzátette, hogy Németországnak "nem szabad többé annyira függővé válnia egy olyan országtól, amely nem osztja az értékeinket, hogy a végén megzsarolhatóak legyünk".

Ezután, miközben Scholz úton volt Pekingbe, a német külügyminisztérium közzétett egy fotót, amelyen Baerbock és G-7-es kollégái gyűltek össze. Baerbock az asztalfőn ül Anthony Blinken amerikai külügyminiszter mellett, mögöttük Victoria ("F**k the EU") Nuland külügyminiszter-helyettes állt. Lényegében ezzel kifejezte, hogy elégedetlen Scholz kínai látogatásával, és maga köré gyűjtötte a hasonló gondolkodású G7-es kollégákat. Ami

 a koalíciós politika normái szerint is túlzó gesztus volt.

Amikor egy ország vezetője külföldi látogatáson van, a disszonancia megnyilvánulása aláássa a diplomáciát. Scholznak – a fentiek tükrében – Kínából való visszatérése után első dolga lett volna kérni Baerbeck lemondását.

Egy ideje világos, hogy Baerbock keményvonalas atlantista, aki azt akarja, hogy Németország sokkal agresszívebb külpolitikát folytasson. Conor Gallagher fel is sorolt  néhány példát:

-        A 2021-es németországi szövetségi választások előtt Baerbock volt az egyetlen kancellárjelölt, aki hibának nevezte az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését.

-        A Wang Yi kínai külügyminiszterrel folytatott januári találkozón Baerbock felhívta Kína figyelmét az emberi jogok betartására, amiért Peking arra kérte, hogy kerülje  a „megafon diplomáciát”.

-        Magányosan bojkottálta a pekingi olimpiát.

-        Augusztusban Baerbock Tajvanra hivatkozva kijelentette, hogy Németország „nem fogadja el, ha megsértik a nemzetközi jogot, és egy nagyobb szomszéd megtámadja kisebb szomszédját a nemzetközi jog megsértésével – és ez természetesen Kínára is vonatkozik”.

-        Október elején a pakisztáni külügyminiszterrel, Bilawal Bhutto Zardarival közösen tartott sajtótájékoztatón Baerbock az ENSZ szerepvállalását javasolta a kasmíri kérdésben, India legnagyobb meglepetésére. A megjegyzéseket akkor tették, amikor a Nyugat felháborodott Indiára az Oroszországhoz fűződő kapcsolatai miatt.

-        Erősebb védelmi kapcsolatokat akar Japánnal Kína ellenében.

-        Az Iránnal szembeni szigorúbb európai szankciók egyik mozgatórugója volt, és nyíltan kiállt az ottani nők jogai mellett.

-        Az Egyesült Államokkal együtt ellenezte, hogy Németország engedélyezze Kínának, egy hamburgi kikötői terminálban a részesedés megszerzését. Scholz kompromisszumot szorgalmazott, és Németország jóváhagyta a terminál 24,9 százalékának eladását a Cosco számára. Baerbock továbbra is bírálta az üzletet.

-        A hamburgi kikötői ügyletet követő nyomás alatt a német kormány blokkolta egy chipgyár eladását egy kínai cég svéd leányvállalatának.

-        Most fogalmazza meg Németország első "Kína-stratégiáját", amely a jövő év elején jelenik meg, és várhatóan amellett érvel majd, hogy Berlinnek csatlakoznia kell az USA-hoz a Kína elleni gazdasági (egyelőre csak gazdasági) háborúban.

Baerbock politikájának perspektívája

Németország most a drága cseppfolyósított földgáz importjától függ, ami tönkreteszi az iparát. Berlin 200 milliárd eurót költ arra, hogy átmenetileg enyhítse a csapást, de mivel az energiahiánynak nem látszik a vége, ez valószínűleg pénzügyi válsághoz, a szociális kiadások csökkentéséhez és az életszínvonal jelentős csökkenéséhez vezet.

Az Oroszországgal való szakítást követően a Kínától való elszakadás lényegében olyan lenne, mintha kétszer is meggyilkolnánk magukat. Több mint egymillió munkahely kapcsolódik közvetlenül a kínai kereskedelemhez. Emellett Kína fontos nyersanyagok, például ritkaföldfémek beszállítója.

Míg Scholz karrierista politikus, aki meg akarja őrizni a német vállalkozásokat, addig

Baerbock újonc a politikában, és tökéletes termék a transzatlanti vezetői gyárból.

(Amerikának pedig kapóra jön most ez a német belpolitikai ellentét, ha másért nem, hát azért, hogy rövid távon az “oszd meg és uralkodj” ókori elvét tudja gyakorolni – a szerk.)

E mondat alátámasztására Gallagher idéz Diana Johnstone írásából:

-        Baerbock 40 éves, éppen egy évvel fiatalabb, mint maga a Zöld Párt. Két kisgyermek édesanyja, egykori trambulin bajnok, aki beszéd közben is mosolyog - a boldog, ártatlan fittség tiszta képe. Folyékonyan megtanult angolul Floridában egy középiskolai csereprogram során, nemzetközi jogot tanult a London School of Economicson, és (mekkora meglepetés) a Biden-kormánnyal való szoros partnerséget szorgalmazza a klíma és általában a világ megmentése érdekében...

-        A trambulinon való ugrálás között szakmai érdeklődése mindig is a nemzetközi kapcsolatokra irányult angol-amerikai szemszögből, többek között a londoni LSE-n szerzett mesterdiplomát nemzetközi jogból. A transzatlanti kormányzásba való beavatását többek között a German Marshall Fund, a Világgazdasági Fórum Fiatal Vezetők Programja és a Zöld Párt Heinrich Böll Alapítványának Európa/Transzatlanti Tanácsának tagsága jelenti.

-        Mindezek alapján gyorsan felemelkedett a Zöld Párt vezetőségébe, nagyon kevés politikai és közigazgatási tapasztalattal. 

-        Baerbock majdnem kancellár lett, de kampányát kisiklatták az önéletrajzában szereplő pontatlanságok, például az, hogy azt állította, hogy a German Marshall Fund tagja volt, holott soha nem volt több támogatójánál.

-        Legutóbbi könyve, a Jetzt: Wie wir unser Land erneuern (Most: Hogyan újítjuk meg hazánkat) szintén más kiadványokból merített. Tagadta a szerzői jogok megsértését és a plágiumvádakat.

"Senki sem ír egyedül könyvet" - mondta a plágiumvádra Baerbock.

Gallagher még tovább idézi Diana Johnstone-t, még a német választások előtt adott interjújából, ahol ezt mondta Baerbockról és a Zöldekről:

-        "Őszintén szólva remélem, hogy nem ők [nyernek], mert ők a legveszélyesebbek, ha külkapcsolatokról van szó. ... A németországi baloldali emberek rendkívül veszélyesnek tartják [Baerbockot] és a német Zöld Pártot. Ők a legvalószínűbbek, hogy belebuktatnak minket egy nagy háborúba a világhatalmak között."

Végül nem nyerték meg a választást, de Baerbock és a Zöldek úgy tűnik, hogy ennek ellenére elszántak ennek a háborúnak az elmélyítésében.

Megjegyzés:
A cikk olvasásakor egy komoly hiányérzetünk lehet. Egy magyar publicista bizonyosan talált volna Baerbockra olyan költői jelzőt, mint például „Kabul rózsája”, vagy valami mást.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés