Makronóm: Eurózóna

Mi lesz veled Eurózóna?

2022. november 15. 18:00
Idén a harmadik negyedévben az Eurózóna GDP-je mindössze 0,2 százalékkal nőtt, ami még így is meghaladta az előzetes várakozásokat, azonban az előző negyedév 0,8 százalékos növekedésével együtt a növekedési ütem további lassulását jelenti. Nem lehet kizárni, hogy az Eurózóna növekedése a negyedik negyedévben negatív tartományba fog lépni, ami – ha bekövetkezik – a recesszió előszobáját jelenti majd.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Az Eurózóna GDP növekedése a harmadik negyedévben 0,2 százalékra lassult a második negyedéves 0,8 százalékos érték után. Érdemes megnézni az olyan nagyobb gazdaságok teljesítményét, mint Németország, Olaszország, Franciaország vagy Spanyolország.

Az Eurózóna GDP növekedése felülmúlta ugyan a várakozásokat, de nincs okunk a bizakodásra.

Mint az Eurózóna legnagyobb gazdasága – Németország – az előzetes várakozásokat felülmúlva – 0,3 százalékos GDP növekedést mutatott a harmadik negyedévben. Csökkenést vártak a németektől, hiszen már az előző negyedév sem sikerült jól számukra a csupán 0,1 százalékos növekedéssel, ami szinte stagnálást jelent, bár a Covid miatt az előző évi bázis is magas volt.

Németországban a harmadik negyedéves növekedést ezúttal főleg a magánfogyasztás, illetve a magánfogyasztáshoz kapcsolható más kiadások ösztönözték.

Olaszország is jobban teljesített a harmadik negyedévben az előzetes várakozásokkal szemben, hiszen az elemzők már stagnálás körüli teljesítményt vártak. Ehhez képest az olasz GDP 0,5 százalékkal bővült a harmadik negyedévben, de a második negyedéves 1,1 százalékos növekedéshez képest ez így is 0,6 százalékponttal alacsonyabb érték. 

Franciaország és Spanyolország a várakozásnak megfelelő 0,2 százalékos bővüléssel zárta a harmadik negyedévet, így mindkét ország rontott a második negyedéves számain – a franciák 0,3 százalékponttal rontották a 1,5 százalékos értéküket, míg a spanyolok 1,3 százalékponttal az 1,5 százalékos értéküket rontották le. 

Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban közös, hogy a növekedés fő mozgatórugója a szolgáltatói aktivitás volt, az ipari aktivitás pedig vagy visszaesett, vagy stagnált a harmadik negyedévben. Spanyolországban a növekedéshez hozzájárult még a magánfogyasztás, illetve annak kiadásai, a franciáknál pedig a beruházások hatottak ösztönzőleg. 

Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban a növekedéshez negatívan járult hozzá a nettó külkereskedelem, amit az magyaráz, hogy az import az exportnál gyorsabb ütemben növekedett, ami jelzi számunkra a nemzetközi környezet romlását.

A reál-GDP növekedése 2022 első negyedévétől kezdve az alábbi ábrán látható.

Forrás: Eurostat

Az ábrán is jól látszik, hogy több Eurózóna tagállamban a növekedés üteme a harmadik negyedévre lelassult.

Annak ellenére, hogy az Eurózóna növekedése meghaladta az előzetes várakozásokat, nem zárható ki, hogy a következő negyedévben a GDP növekedés a negatív tartományba esik, ami azt jelentené, hogy az Eurózóna gazdasága a zsugorodási fázisba lép. Többen azt várják, hogy amennyiben a negyedik negyedévben valóban zsugorodni kezd az Eurózóna gazdasága az több negyedéven keresztül állandósulni fog. Ez már jelzésként szolgál arra, hogy 

az Eurózóna sem kerülheti el a recessziót, csupán annak mélysége, illetve időpontja a kérdés.

Csökkenő gazdasági aktivitás

Intő jelként szolgálhat, hogy az összetett beszerzési menedzser index az októberig tartó négy hónapban szűkülő tartományban volt, az aktivitás az egyes szektorokban fokozatosan gyengült: októberben az index még 49,9 százalékon állt, ami fokozatosan csökkent októberre 47,3 százalékra. 

Lebontva az aktivitás elsősorban a feldolgozóiparban – júliusban 46,3 százalék, októberben már csak 43,8 százalékos volt – az építőiparban csökkent, de a szolgáltatási szektor is követi ezt a tendenciát – júliusban az aktivitás 51,2 százalék, októberre már csupán 48,6 százalék – a nyári turisztikai szezon vége és a pandémiát követő újranyitási lendület megszakadása miatt. 

Ha nem vesszük figyelembe a pandémia alatti bezárásokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyárak és a szolgáltató-szektor termelése az európai adósságválság óta nem látott ütemben csökken. Az sem segít a helyzeten, hogy az új megrendelések gyengék, több iparágban pedig felhalmozódtak a készletek az alacsony kereslet miatt. Az kereslet csökkenése következtében a cégek a nagy inflációs nyomást nem tudják majd olyan egyszerűen átterhelni a fogyasztóikra, miközben az infláció a közeljövőben is valószínűleg nagyon magas lesz.

Elhúzódó energiaválsággal kell számolni

Az élelmiszer és az energiaárak tekintetében is számítani kell a magas szinten való stabilizálódásra. Az utóbbi időben többen pozitívumként értékelték, hogy a gáz ára folyamatos csökkenést mutatott, azonban ennek két oka van: az egyik, hogy kezdenek megtelni a készletek, így alacsony a szezonális kereslet, tehát az ár is, a másik ok pedig az enyhe időjárásban keresendő. 

Amint tehát az időjárás zordabbra fordul, valamint apadni kezd a tárolókban lévő gáz mennyisége és elkezdődik a következő, 2023-24-es télre való betárazási időszak (nagyjából jövő márciusban), akkor az árak valószínűleg ismét ki fognak lőni. Az időjárás nem jósolható meg kellő magabiztossággal, holott jelentős hatást gyakorol az energiaárakra, így adott esetben erősítheti, illetve enyhítheti is magát az árnyomást.

A betárazási időszakot pedig Európa szemszögéből tovább nehezíti, hogy mivel a szankciók miatt lényegében nem folyik be orosz gáz, így alternatív gázforrásokat is kell keresniük.Európának fel kell készülnie arra, hogy az energiaválság hosszabb időre állandósul. 

Ilyen alternatív forrás lehet adott esetben az USA vagy Katar, amelyek nem véletlenül bővítik a tartályban szállítható, cseppfolyósított LNG-exportkapacitásukat, Európa pedig az importkapacitását az LNG befogadására. Az LNG viszont nem csupán az Európába való szállítás miatt problémás, hanem azért is, mert szerkezetileg sokkal drágább a vezetékes gáznál, hiszen rárakódnak a szállítás, a cseppfolyósítás és az újragázosítás költségei. 

Az olyan, Európával gazdaságilag versenyző országokban pedig, mint például az USA, nem emelkedtek olyan mértékben a gázárak. Ez adott esetben versenyelőnyt jelenthet az energiaintenzív amerikai gyártók számára.

Az európai energiaárak jelentős csökkenése hiányában azonban a termelés egy része több, mint valószínű, hogy nem fog visszatérni. A problémát strukturálisan valószínűleg  meg lehetne oldani az energiaátmenet felgyorsításával, de ez a gyakorlatban problémákba ütközik. 

Ilyen probléma, hogy több európai országban a most meglévő villamosenergia-hálózat nem képes kiszolgálni a hirtelen megnövekedett igényeket, az áramhálózat kellő bővítése pedig több évet is igénybe vehet

Nem csupán a jelenlegi infrastruktúra szűk keresztmetszete jelenti a problémát, hiányzik a megújuló energiaforrások jelentette kapacitás is. A szél és napelemparkok telepítése is időigényes, másrészről továbbra sem jelentenek stabil energiaforrást. Ami még megnehezíti az energiaátmenet felgyorsítását, hogy több politikus nem hajlandó felkarolni az atomenergiát, holott ez adott esetben képes lenne biztosítani a stabil villamosenergia-áramlást.

A távolabbi jövő…

Ami a távolabbi jövőt illeti, viszonylag kicsi az esélye egy olyan adósság- vagy pénzügyi válság kialakulásának, mint 2008-ban volt, de jelenleg sajnos akár egy ilyen forgatókönyvvel is számolni kell a jegybanki kamatemelésekre, valamint  a devizapiacok közelmúltbeli ingadozására tekintettel.

Önmagában pozitív, hogy a zöldenergiába történő átállást priorizáló beruházások egyre gyorsulnak, de maga a tényleges átállás még éveket vehet igénybe, így az európai vállalkozásoknak addig be kell rendezkedniük az orosz gázt helyettesítő más fosszilis tüzelőanyagokra és a csökkenő termelésre.

Borítókép: MTI Fotó: Kovács Attila


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés