Makronóm: válság Tunéziában

Tunézia: így lesz gazdasági összeomlás egy Amerika gerjesztette forradalomból

2022. október 3. 17:45
Az észak-afrikai ország közel került a gazdasági összeomláshoz többek között az áremelkedések, a munkanélküliség emelkedése és alapvető élelmiszerek hiánya miatt. De a demokrácia is veszélyben van – Amerika sietett is nyomást gyakorolni.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

Tunézia nemrég még a demokrácia zászlóshajója volt a térségben az úgynevezett Jázminos Forradalommal, de ma már ez is a múlté.

A Jázminos Forradalom mintegy 12 évvel ezelőtt, 2010 decemberében robbant ki, és 2011 januárjával ért véget. A mintegy 28 napig tartó demokráciapárti felkelés azzal az eredménnyel zárult, hogy sikerült leváltani Zín el Ábidín ben Alit, aki 1987 óta volt Tunézia elnöke. Ennek a forradalomnak szimbolikus jelentősége volt az „arab tavasz” jelentette zűrzavarok közepette, ráadásul Tunézia volt évekig az egyetlen demokratikus sikertörténet ebben a kontrolláltnak aligha nevezhető folyamatban.

Ezt követően

Tunéziában elfogadtak egy, a modern kor követelményeinek megfelelő alkotmányt, amely alapján 2014-ben és 2019-ben szabad és tisztességes elnök- és parlamenti választást tudtak tartani.

Mi több, 2015-ben Nobel-békedíjjal ismerték el Tunézia négy vezető civil társadalmi csoportját az új alkotmányos rendszer kialakításában végzett erőfeszítésekért.

Amilyen bíztató úton indult el az észak-afrikai ország, most legalább akkora problémákkal küzd mind a demokrácia, mind a gazdaság vonatkozásában. A 2019-es szabad demokratikus elnökválasztáson Kais Saied-et választották meg elnöknek, aki azóta több lépésével aláásta az egykori Jázminos Forradalom által kivívott demokratikus intézményrendszert és azok vívmányait. Saied nem kötődik párthoz, hiszen esetében egy függetlenként induló, már nyugalmazott jogászprofesszorról beszélhetünk. 2021 nyara óta az elnök fokozatosan építi le az országban a demokratikus intézményrendszert.

A demokrácia fokozatos leépítése

2021. július 25-én az elnök felfüggesztette a parlamentet és felmentette Hichem Mechichi miniszterelnököt a gazdasági helyzet romlására és a koronavírus-járvány sikertelen kezelésére hivatkozva, majd július 29-én a parlamenti képviselők mentelmi jogát is felfüggesztette az alkotmány 80. cikkére hivatkozva. Ezt az Egyesült Államok nem hagyta figyelmen kívül, és már másnak kijelentették, hogy szorosan figyelemmel fogják kísérni a fejleményeket Tunéziában. 

Amikor Saied felfüggesztette a képviselők mentelmi jogát, akkor Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere telefonon beszélt a tunéziai elnökkel, amelyben sürgette Saied elnököt, hogy tartsa fenn a nyílt párbeszédet minden politikai szereplővel a tunéziai emberek érdekében. Ennek ellenére másnap letartóztattak két ellenzéki képviselőt, majd  korrupcióval vádolva házi őrizetbe vették Judge Bechir Akremi bírót is, arra hivatkozva, hogy a korrupciót szimbolizálja az igazságszolgáltatásban. 

De a letartóztatások tovább folytatódtak, mikor augusztus elején ismét két képviselőt tartóztattak le. Ezt követően  John Finer amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó-helyettes találkozott a tunéziai elnökkel és átadta Joe Biden elnök üzenetét is, amely szerint az USA megerősítette a tunéziai emberek támogatását ezzel is sürgetve Saeid-et, hogy mihamarabb térjen vissza a parlamentáris demokrácia útjára. De ez sem gyakorolt érdemi hatást az elnökre, hiszen tavaly augusztus 21-én házi őrizetbe vették Chawki Tabib-ot a tunéziai korrupcióellenes hatóság volt vezetőjét – mégpedig éppen hamisításra hivatkozva. 

Két nappal később  Saied elnök

határozatlan időre meghosszabbította a parlament és a képviselők mentelmi jogának felfüggesztését.

Erre reakcióként Chris Murphy demokrata párti szenátor egy nappal később sajnálatát fejezte ki, hogy ahelyett, hogy Saied új miniszterelnököt nevezne ki, és helyreállítaná a parlamenti demokráciát, határozatlan ideig meghosszabbította a felfüggesztést. 

Augusztus végén pedig az amerikai képviselőház külügyi bizottságának kétpárti képviselői megerősítették, hogy továbbra is aktív figyelemmel fogják kísérni a tunéziai helyzetet együttműködve a Biden-adminisztrációval, hogy ösztönözzék Tunézia demokratikus útra való visszatérését. 

Oda a parlament ereje!

Tavaly szeptember végén viszont újabb két képviselőt tartóztattak le, majd Saied elnök kiadta a 117-es számú elnöki rendeletét, amely lényegében

a parlament hatáskörét az elnökre ruházza,

így további rendeletek kibocsátást teszi lehetővé, amelyek szabályozzák az igazságszolgáltatást, a médiát, a politikai pártokat, a szakszervezeteket, az egyesületeket, a hazai szervezeteket, a közrendet, a belső biztonsági erőket, a vámokat, a választójogot, a szabadságjogokat és az emberi jogokat. 

Ezt követően éppen egy esztendeje, október 3-án újabb két képviselőt, majd november 12-én egy bloggert vettek őrizetbe. November végén Antony Blinken újabb telefonhívást folytatott a tunéziai elnökkel, amelyben 

az elnököt egy transzparens reformfolyamatra bátorította Tunézia politikai, gazdasági, társadalmi kihívásaival kapcsolatban, valamint a tunéziai társadalom demokratikus fejlődésére tekintettel. 

Ezt követően december 13-án Saied bejelentette, hogy 2022. július 25-én népszavazást fognak tartani az alkotmány módosításáról, valamint szólt a parlamenti választások 2022. december 17-i kitűzéséről. Erre természetesen már másnap jött egy amerikai reakció, amely üdvözölte Saied bejelentését. 

A börtönbüntetések a tavaly őszi pozitív fejlemények ellenére sem fejeződtek be: december végén Moncef Marzoukit, Tunézia korábbi elnökét a távollétében négy év börtönbüntetésre ítélték állam elleni összeesküvéssel vádolva. Ezt a sorozatot folytatva szilvesztekor letartóztatták Noureddine Bhairi képviselőt, korábbi igazságügyi minisztert. Másnap 2022. január 1-jén a tunéziai elnök bejelentette, hogy egy online konzultációs folyamatot indít az alkotmányreformról. Ez március 20-án mintegy félmillió tunéziai polgár részvételével zárult, ami a 12 millió lakosú országban  

csupán alig több, mint 4 százalékos részvételt jelent. 

Ez kérdéseket is vet fel, hiszen online konzultáció révén a részvétel is sokkal egyszerűbb volt, amitől joggal vártak magas részvételt. 

Nem lanyhult a gépezet: hivatalos lett a feloszlatás

A követkető hónapban folytatódott a demokratikus intézményrendszer fokozatos leépítése, mikor február 6-án Saied feloszlatta a Legfelsőbb Bírói Tanácsot, majd március 7-én hozzá lojális „ideiglenes” helyettesítő tisztviselőket nevezett ki ezekre a tanácsbeli pozíciókra. Ezzel a lépéssel kapcsolatban az Egyesült Államok már másnap aggodalmát fejezte ki. 

Az amerikai képviselőház külügyi bizottsági elnöke március végén 21 demokratával együtt levelet írt Antony Blinkennek, amelyben kifejezték a nemtetszésüket a tunéziai elnök eddigi lépéseivel kapcsolatban, amely lényegében a demokratikus intézmények leépítését eredményezte. 

Erre a nyomásra Blinken március 28-án a Kongresszusban leszögezte, hogy

nem állítják vissza teljesen az amerikai gazdasági és katonai segélyeket Tunéziának, csak abban az esetben, ha Saeid egy átlátható reformfolyamatba kezd,

amely magába foglalja a politikai pártoknak, a munkásságnak és a civil társadalomnak járó demokratikus jogok visszaállítását. Saied ezt követően március 30-án hivatalosan is feloszlatta a parlementet, miután Rached Ghannouchi házelnök egyfajta „virtuális” parlamenti ülést tartott, ahol a képviselők döntő többsége elítélte az elnök eddigi lépéseit. Erre másnap az Egyesült Államok újra aggodalmát fejezte ki, különösen miután kiderült az is, hogy jogi lépéseket fontolgatnak a parlamenti képviselőkkel szemben. 

Április elején az amerikai szenátus egységesen elítélte Saeid eddigi lépéseit a hatalma megszilárdítására. Április 8-án azonban – mintha mi sem történt volna – 20 olyan képviselő ellen indult eljárás, akik részt vettek a március 30-i ülésen. 

Április 14-én újabb letartóztatás történt, ekkor egy újságírót tartóztattak le, és még ugyanezen a napon bejelentette az Egyesült Államok, hogy elhalasztják a Millennium Challenge Corporation 500 millió dolláros segélyről szóló szerződésének aláírását, amíg Tunézia vissza nem tér a demokrácia útjára. 2016 óta dolgozott ezen az 500 millió dolláros programon az Egyesült Államok kormánya a tunéziai hatóságokkal együtt, amely keretében jelentős befektetéseket hajtana végre Tunéziában támogatva a kikötő- és infrastruktúrafejlesztést. Ezt vizsgálták felül az elnöki lépések miatt. 

Ez sem gyakorolt kellő hatást a tunéziai elnökre, aki április 22-én átvette az irányítást a választási bizottság felett, majd május 9-én új, hozzá lojális tagokat nevezett ki a bizottságba. Április végén ezzel a lépéssel kapcsolatban az Egyesült Államok szintén kifejezte aggodalmát. Nem sokkal később május 2-án Saeid egy újabb konzultáció elindítását jelentette be, de a politikai pártok kizárásával. 

Még ebben a hónapban, május 21-én Sadok Belaid jogászprofesszort nevezték ki az alkotmányozó bizottság élére. Két nappal később pedig az egyik legbefolyásosabb tunéziai szakszervezet az UGTT (Tunéziai Általános Munkaszervezet) bejelentette, hogy bojkottálni fogja a bizottság működését. 

A „tisztogatások” nyáron is folytatódtak. Június 1-jén Saied kirúgott 57 bírót, azzal vádolva őket, hogy a korrupciót és a terrorizmust védelmezik. Másnap ezt az Egyesült Államok úgy kommentálta, hogy ezek a lépések végképp aláásták Tunézia független demokratikus intézményeit. Június 12-én egy újságíróval folytatódott a letartóztatások sorozata, június 24-én pedig Hamadi Jebali egykori miniszterelnököt tartóztatták le. 

Az alkotmánytervezetet a tunéziai elnök június 30-án mutatta be, amely rendkívül széles jogköröket biztosít az elnöknek, korlátozva a parlamentet, csorbítva a bírói függetlenséget. Ezt a tervezetet még a bizottság vezetője, Sadok Belaid is kritizálta. Július 5-én több olyan tisztviselő vagyonának befagyasztásáról határoztak, akik az Ennahda Mozgalomhoz (mérsékelt iszlamizmus) voltak köthetők. 

Nem sokkal később, július 8-án Saeid kisebb alkotmánymódosításokat tett közzé, amelyek az iszlám szerepének meghatározásáról, valamint az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak védelméről szóltak.

Saeid politikai céljai elég egyértelműek: arra törekszik, hogy Tunéziát az eddigi parlamentáris demokráciából egy olyan erős elnöki rendszerré alakítsa át, amely kevés gátat szab a végrehajtó hatalomnak. Az amerikai reakcióknak láthatóan nem volt érdemi hatása az elnökre, még a segélyek felfüggesztésével sem.

A július 25-i népszavazás

A július 25-i népszavazáson Saeid lényegében megerősítette az új alkotmányt, azaz a hatalom a parlamenttől az elnök kezébe került, ami lényegében az elnök eddigi lépéseit öntötte intézményesített formába. Ezen kívül lehetővé teszi, hogy az elnök lényegében bármikor feloszlathassa a parlamentet, megszüntetve a parlament felelősségre vonási jogkörét. Az új alkotmány azonban tartalmaz nemzetbiztonsági és erkölcsi záradékokat, amelyek így lehetővé teszik az állam számára a jogok csorbítását. A népszavazáson egyébként rendkívül alacsony volt a részvétel, mindösszesen 30,5 százalék, amiben benne volt a civil társadalom tömeges bojkottja.

Gazdasági nehézségek

A Jázminos Forradalom következtében létrejött demokratikus intézményrendszer nagyjából egy évtizeden át működött zavartalanul, de mára a forradalom jelszavai a munkahelyekre, a szabadságra és a méltóságra vonatkozóan nem teljesülnek. Tunéziában ehelyett megnőtt a munkanélküliség – 2021-ben az éves munkanélküliségi ráta 16,82 százalék volt, miközben a forradalom évében ez 13,05 százalék volt – csökkent az életszínvonal, alapvető árucikkek hiányoznak (élelmiszer, üzemanyag), ráadásul az ország fizetőeszköze a dinár is szabadesésben van. A munkanélküliség alakulását szemlélteti az alábbi ábra Tunéziában a 2010-es Jázminos Forradalomtól 2021-ig.

Forrás: Worldbank

Mindezek aláásták a tunéziai társadalom demokratikus intézményrendszerbe vetett hitét, így nem csoda, hogy egy erőskezű elnököt tüntettek ki bizalmukkal. Erre az elégedetlenségre tudott felülni Saied, és így volt képes fokozatosan leépíteni a demokratikus intézményrendszert. A tunéziai elnök lépései ugyanakkor elhanyagolták a gazdasági kérdéseket így a fő gazdasági mutatószámok romlása nem írható önmagában a külső tényezők számlájára.

A pandémia, majd a háború jelentette gazdasági sokkhatások kezeléséhez az elnöknek komoly strukturális reformokat kellene végrehajtania széleskörű állami támogatással egybekötve. Nem lenne ördögtől való az állami tulajdonú vállalatok privatizációja, a kereskedelmi tevékenységek deregulációja, hogy fellendüljön a magánszektor és a vállalkozások növekedésnek indulhassanak. Ehelyett viszont Saeid megduplázta az állami kiadásokat, valamint külföldi hitelekhez folyamodott Tunézia gazdaságának fenntartásához. 2021 decemberében például az államadósság az ország GDP-jének 80 százalékát tette ki. Tunézia GDP-hez viszonyított államadósságának alakulását a 2010-es Jázminos Forradalomtól 2021-ig az alábbi ábra szemlélteti.

Forrás: tradingeconomics

Az IMF jelenleg is tárgyal Tunézia mentőcsomagjáról, amely egyaránt tartalmazna megszorító intézkedéseket és támogatáscsökkentést, amelyek megvalósításához szükség van a tunéziai szakszervezetek erőteljes támogatására. Az olyan támogatók kulcsfontosságúak lehetnek Tunézia számára az IMF mentőcsomag hatásainak átvészelésében, mint az Egyesült Államok.

Tunézia jelenleg

Saeid sikere a legitimációjában rejlik, amihez fogható még nem volt a tunéziai politikában. Saeid azzal indokolta a lépéseit, hogy a politikai instabilitást csak így tudta kezelni, ezekkel a lépésekkel pedig végső soron hozzájárul a korrupció elleni küzdelemhez és az ország szuverenitásának védelméhez. Ez a populista üzenet kétségtelenül megnyerő volt a gazdasági nehézségekkel küzdő tunéziai társadalom számára, akik úgy tekintenek az elnökre, mint aki egy szigorú tekintélyt sugároz, és akire rá lehet bízni az ország vezetését. Habár a demokrácia önmagában nem garanciája a gazdasági nehézségekből való kilábalásnak – még ha a közvélemény-kutatások szerint a tunéziai emberek döntő többsége a demokráciát tartja kívánatosnak – az kétségtelen tény, hogy Saeid lépéseivel aláásta a demokratikus intézményrendszer évtizedes fejlődését. Ezekkel a lépésekkel pedig elhanyagolta a gazdasági kérdéseket, ami a pandémiás és a háborús sokkhatásokkal egyetemben megpecsételheti Tunézia sorsát. A lehetőség azonban továbbra is megvan, hogy Tunézia elkerülje az államcsődöt, és kilábaljon a gazdasági válságból, de ennek első lépése, hogy Saeid és az IMF megegyezésre jusson a mentőcsomagról.

Borítókép: MTI/ EPA/ Mohamed Meszara


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés