Szíria: Háború vagy béke?

2022. szeptember 24. 18:00
A múlt héten Izrael vadászbombázókkal támadta a Szíriában lévő Irán-barát milíciákat. Augusztus végén az amerikaiak megtorlásként hajtottak végre hasonló akciókat, mert korábban a perzsa állammal szövetséges síita erők rakétacsapást mértek támaszpontjaikra. E szerint háború van Szíriában. A külföldi csapatok és szövetségeseik szír földön tevékenykednek, mint az Iszlám Állammal folytatott harcok idején. De ez már nem az a háború.
Pósa Tibor írása a Makronómon.

A nemzetközi figyelem érthetően most az orosz-ukrán háborúra összpontosul. Szinte csak lábjegyzetekben jelenik meg hír arról, hogy Szíriában amerikai és izraeli gépek rendszeresen hajtanak végre légi csapásokat az ott állomásozó Irán-barát erők ellen. Igaz, a Teherán-hű milíciák meg is tesznek ezért mindent. A közelmúltban két Északkelet-Szíriában lévő amerikai bázist – a Conocót és a Green Village-t – Iránhoz köthető erők részéről rakéta- és dróncsapás érte, amelyeket Joe Biden elnök által engedélyezett légi csapások keményen megtoroltak. Egy iraki internetes lap, az Al-Alam Al-Dzsadid a fellángolt harcokról megállapította, hogy azok kiterjedtek voltak, nem hasonlítottak az előző időszak kisebb lőpárbajaihoz.

Fekete öves időhúzó

A nyílt fegyveres összecsapások ellenére tovább folynak Bécsben az alkudozások Irán és az Egyesült Államok képviselői közt arról, hogy Teherán milyen feltételekkel lenne hajlandó eltekinteni a perzsa atomfegyver megépítésétől, és milyen garanciákat képes nyújtani arra, hogy többé nem próbál nukleáris fegyverhez jutni. Érdekes módon az amerikai csapások Szíriában mindig akkor újulnak ki, ha valami akadozik az osztrák fővárosban zajló iráni atomtárgyalásokon. Washington mintha ezzel akarná ösztökélni a tárgyaló felet. Teherán ugyanis fekete öves nagymestere annak, hogy a végtelenségig húzza az egyezkedést.

A legutóbbi, 2015-ben született megállapodást, amelyet három év múlva Trump elnök annak hiányosságai miatt felmondott, 12 év alatt tudták tető alá hozni.

Az egyeztetések hangulata természetesen most is hullámzó. Vannak olyan szakaszok, amikor a szakértők teljesen kilátástalannak ítélik meg, hogy a tárgyaló felek valaha is megegyeznek. Míg máskor olyan hírek szivárognak ki – ilyet tapasztalunk napjainkban is –, hogy küszöbön áll az egyezség, kézzelfogható közelségbe került a megállapodás. Az amerikaiak szerint doppingolhatja Teheránt, ha szövetségesei kénytelenek bombatámadást elszenvedni Szíriában.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, ha Irán nem megy bele az egyezségbe, talán az iráni atomlétesítményeket is érheti hasonló csapás.

Irán azért mozgósítja Szíriában a hozzá közel álló milíciákat, hogy keresztbe tegyen az amerikai terveknek. Ebben nagy gyakorlata van. A közvetítők útján folytatott, úgynevezett proxyháborúval ő is képes nyomást gyakorolni Washingtonra. Eközben meg arról jönnek a hírek Iránból, hogy a perzsa állam az atombombához szükséges dúsított uránból egyre nagyobb mennyiséggel rendelkezik. Érthetően a mind szívélyesebbé váló orosz-iráni viszonynak sem örülnek Washingtonban. Különösen annak nem, hogy Putyin orosz elnök legutóbbi teheráni útjáról olyan szerződéssel tért haza, amely több száz iráni drón szállításáról szólt, amelyek közül néhány már meg is jelent az ukrán frontokon, állítja a Washington Post amerikai napilap.

Az izraeliek meg azt róják fel Teheránnak, hogy kereskedelmi járatként feltüntetett szállítógépekkel továbbra is fegyvert szállít a libanoni Hezbollahnak, az ottani síita milíciának, amely nem ápol baráti viszonyt Izraellel. A zsidó állam katonai hírszerzői szerint – számolt be róla a Ha’ Aretz napilap – igen fejlett fegyrendszerekről van szó, az irániak műholdvezérlésű rakétákkal akarják felszerelni a libanoni hittestvéreiket.

Az izraeli légitámadásoknak a Szírián átvezető csempészútvonalak megsemmisítése a feladatuk, a célpontjuk a repülőterek, a lőszerraktárak, az Iránból érkező üzemanyag-szállítmányok.

Ezeket az izraeli gépek rendszeresen hajtják végre, a szíriai polgárháború kirobbanását követően számuk már jóval száz felett jár. Izrael biztonsági érdeke az lenne, ha a szír elnök, Basár al-Aszad rezsimje megszabadulna ezektől a fegyveres Irán-párti csoportoktól, de korántsem ez a helyzet.

Győztesek és vesztesek

Hol vannak ezek az egységek, amelyeknek jelentős szerepe volt abban, hogy al-Aszad megszabadult a szunnita lázadóktól? Főleg az ország déli vidékén, a jordán határhoz közel eső térségben állomásoznak. Nem egy esetben a szír hadsereg egyenruháját viselik, sőt az elnök testvére, Maher al-Aszad irányítása alatt lévő 4. hadosztály katonáival együtt járőröznek. Azt követően, hogy létrejött a megállapodás a Damaszkusz ellen korábban lázadó erők és a szír rezsim között a megbékélésről, az orosz katonák száma jelentősen csökkent a térségben. Visszavonultak az ország nyugati részén található tartuszi bázisukra. De sokuk számára ez egyet jelentett a frontváltással, mint harcedzett katonákat várta őket az ukrajnai összecsapás.

A szíriai rezsim és a tucatnyi lázadó csoport között folytatandó tárgyalások szinte mindegyikén közvetítőként jelen voltak az orosz tisztek, tehát nemcsak a harctéren vitézkedtek, hanem a tárgyalóasztalnál is.

A helyzet délen megszilárdult, és al-Aszadnak itt már valóban nincs szüksége az oroszok fegyveres támogatására. Jordániát viszont aggodalommal tölti el az Irán-barát milíciák jelenléte, ami miatt mégsem lehet stabilitásról beszélni. 

Akárcsak északon. A törökök a kurd területek jó részét uralják. Amelyeket nem, azt meg állandó drónmegfigyelés alatt tartják. A levegőből a PKK, a Kurdisztáni Munkáspárt hegyekben rejtőző harcosait és vezetőit támadják. A kurdok szerint az amerikaiak adják meg a törököknek a katonai egységek koordinátáit. Washington és Európa szemében a PKK továbbra is terrorszervezetnek minősül, nem beszélve Ankara szempontjairól.

A török erők szíriai jelenlétéhez kellett az is, hogy hajdanán Washington és Moszkva halkan rábólintson a kialakult helyzetre.

Most viszont erre az egyetértésre, hogy Ankara kiterjedt offenzívát indítson a kurd területek ellen, aligha számíthat ilyen cinkos összekacsintásra. A hírek szerint az Egyesült Államok „ösztönözni fogja” a helyi PKK-s vezetők távozását Irakba, ahol Kandilban a fő bázisuk van. Ezzel is kedvében akarnak járni Törökországnak, és eltéríteni a további fegyveres beavatkozástól.

A kurdok hiába arattak jelentős fegyveres sikereket hajdanán az Iszlám Állam ellen vívott harcokban, a megfigyelők szerint a Szíriában kialakult helyzet legnagyobb vesztesei.

Az amerikaiak cserben hagyták egykori szövetségesüket legnagyobb vágyuk, az autonómia elérésében. Hiába van meg a kapcsolatuk a damaszkuszi rendszerhez, de ebben a törekvésükben ők sem tudják támogatni a kurdokat. 

Idlib az egyetlen tartomány, ahol az ellenállók gyakorolják a hatalmat. Van itt belőlük mindenféle. Az iszlamista csoport, a Hajat Tahrir al-Sam, HTS kezében van a térség irányítása. A török hírszerzés jól beépült a különböző szervezetekbe, a francia Figaro napilap is rájuk hivatkozott, amikor bemutatta ezeket a csoportokat. A legradikálisabb terroregységek is jelen vannak a tartományban, még az Iszlám Állam haderejének maradványai is ide menekültek.

Úgy 150 francia nemzetiségű harcosról tudnak, de mellettük más nemzetek szülöttei is megtalálhatók.

Aztán vannak olyan társaságok, amelyek változatlanul hűségesek az al-Kaidához, ilyen például a türkmenisztáni ujgurok csapata. Damaszkusz és Moszkva egyáltalán nem zárta ki, hogy egyszer majd visszafoglalja a tartományt. A kormányhű erők rendszeresen bombázzák a területet. Oroszország, miután gondjai vannak az ukrán fronton, most biztos, hogy nem hajt végre Szíriában felszabadító hadjáratot.

A béke és a „különleges hadműveletek” között

Basár al-Aszad a több mint tízéves polgárháborúban – az oroszok segítségével – győztesnek tekintheti magát. Ám az ország gazdasága romokban, és a lakosságot még a nyugati szankciók is sújtják. De ezzel Damaszkusz ura nem is sokat foglalkozik. Számára fontosabb az, hogy a kapcsolatait az arab országokkal rendezze. Ebben is van kedvező elmozdulás. Ha Bécsben létrejön az amerikai-iráni megegyezés, az biztosan érinteni fogja Teherán külföldi szerepvállalását, így a szíriai katonai tevékenységet is.

Az irániak teljesen kivonulni Szíriából nem fognak, de például nem támadhatnak meg amerikai érdekeltségeket.

Az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein a közelmúltban újította fel a viszonyát Szíriával, és Törökország is erre készül. Omán és Algéria sohasem hátrált ki Aszad mögül. Annyi év után Egyiptom, Jordánia, Libanon, Irak, a Palesztin Hatóság is megpróbálja megtalálni a hangot Damaszkusszal. A novemberi Arab Liga-csúcson, amelyet Algírban rendeznek, folytatódhat a közeledés. Egyelőre ez nem mondható el a nyugati államokról. Ám hamarosan majd ők is feláldozzák veretes elveiket, és – ha nem is a legmagasabb szinten, de – fokozatosan kénytelenek lesznek elfogadni a valóságot.

Béke van-e Szíriában vagy háború?

Az biztos, hogy igazi béke nincs, hiszen az ott jelen lévő fegyveres csoportok bármikor ugrásra készek. De azért ez nem is az a háború, ha az Ukrajnában zajló „különleges műveletekkel” vetjük össze. Valahol a kettő között.

(Fotó: Pixabay)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés