A Magyar Honvédség parancsnoka: ha békét akarsz, készülj a háborúra

2022. augusztus 15. 8:01
A 2016-ban útjára indított, nagyszabású hazai haderőfejlesztési programnak az elmúlt években számos kritikusa akadt, akik elsősorban értelmetlen pénzkidobásnak tartották a haditechnikai beszerzéseket, a hadsereg modernizációját és az infrastrukturális beruházásokat. Ma már senki nem kérdőjelezi meg sem a fejlesztés ütemét, sem annak költségeit. Ruszin-Szendi Romulusz altábornaggyal, a Magyar Honvédség parancsnokával a háború miatt megváltozott helyzetről beszélgettünk.

Pénz, paripa, fegyver

Orbán Viktor miniszterelnök a választás után nem sokkal jelentette be, hogy az orosz-ukrán háború miatt felgyorsítják a hazai haderőfejlesztési programot. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy többlépcsős folyamatot. Először is a rendelkezésre álló erőknek a lehető legrövidebb időn belül bevetésre készen kell állniuk, vagyis le kell rövidítenünk az ennek eléréséhez szükséges időt. Ezzel párhuzamosan, az aktuális helyzethez igazodva – feldolgozva természetesen a szomszédban zajló háború tapasztalatait is – újragondoljuk a harceljárásokat a leghatékonyabb kiképzés érdekében.

A cél, hogy a magyar katonák a lehető legnagyobb létszámban térhessenek vissza a gyakorlóterekre, de egyéb kötelezettségeiket is el tudják látni.

Fel kell gyorsítanunk a technikai eszközök beszerzését is, éppen a napokban biztosított a kormány plusz anyagi erőforrást a katonák egyéni felszerelésének egységesítésére.

A Digitális Katona Programra gondol?

A mostani fejlesztés annak a része. A Digitális Katona Programban szereplő egyéni felszerelés több mint száz elemből áll, a ruházattól a kézifegyvereken át a hálózatba kötött műholdas információs rendszerig. A cél most az, hogy ennek legfontosabb elemeit minden katonánk – szerződéses és tartalékos egyaránt – a lehető leghamarabb kapja meg, így teljesen egységes felszereléssel tudjuk végrehajtani feladatainkat.

A most létrehozott honvédelmi alap általános forrás, vagyis bármire felhasználhatják, vagy kifejezetten a haderőfejlesztést szolgálja? 

A honvédelmi alapot azért hozta létre a kormány, hogy a haderőfejlesztés az infláció és a globális gazdasági nehézségek ellenére se álljon le, így alapvetően az utóbbiról van szó.

Az idén és jövőre az alapból mintegy 65 milliárd forintot fordítunk a fejlesztésekre, többek között az említett egyéni felszerelésekre is.

Mintha elhalkultak volna azok a hangok, amelyek ellenezték a magyar haderő fejlesztését és a haditechnikai beszerzéseket, mondván, az csupán kidobott pénz.

Békeidőben könnyű úgy beszélni, az orosz-ukrán konfliktus azonban sok mindent megváltoztatott. Most, amikor tőlünk keletre háború dúl, délen pattanásig feszül időnként a helyzet, északon a balti államok aggódnak, és egész Európa fegyverkezni kezdett, már mindenki érti, mire is megy a pénz, miért van szükség ütőképes haderőre, miért kell költeni a saját biztonságunkra. Számunkra Magyarország biztonságának megőrzése a legfontosabb, ehhez azonban védelmi képességeink fejlesztésére van szükség. 

A már megkötött haditechnikai szerződések határidejét le lehet rövidíteni? Elképzelhető például, hogy az új Leopardok hamarabb érkeznek meg? 

A határidők módosításainak sajnos nincs realitása.

A nemzetközi hadiipar óriási kihívás előtt áll, hiszen az egész világ fegyverkezni kezdett.

Egyre több a megrendelés, az Ukrajnába tartó fegyverszállítmányokat a donorországoknak is pótolni kell valamivel, a kapacitáshiányt pedig súlyosbítja az ellátási láncok bizonytalansága és a szakképzett munkaerő hiánya. Ez még a legnagyobb hadiipari vállalatoknak is gondot okoz. A már megkötött szerződések határidejét módosítani nem lehet, de úgy vélem, így is jól állunk.

Mennyire jól?

Folyamatosan érkeznek a Panzerhaubitze 2000-esek, ezekkel az önjáró lövegekkel a tüzérségi tűztámogatás terén óriásit lépünk előre. A kiképzés jelenleg is tart, szeptemberben már az éleslövészetek is megkezdődnek. Nő a Gidránok száma is, az idén pedig hadrendbe állítjuk a Lynx gyalogsági harcjárművek első változatát is. Ami az idő szempontjából is nagyon lényeges: jövőre érkeznek az Airbus 225-ös helikopterek és a Leopard 2A7+ harckocsik, 2024-re várjuk a KC-390-es, rámpás szállító-repülőgépet, ami azt jelenti, hogy a nagy vasak zöme már mind nálunk lesz. 

Fotó: Ficsor Márton

Kisebb bürokrácia, nagyobb harcerő

Nem csinált titkot belőle, hogy racionalizálni akarja a Magyar Honvédség szervezeti felépítését is. 

Igen, ez mára határozott elvárás lett. A cél az, hogy a bürokratikus adminisztráció csökkentésével több harcoló beosztást tudjunk rendszeresíteni. Kisebb alakulatokat is össze fogunk vonni, éppen azért, hogy egyetlen törzs, egyetlen kiszolgálórendszer biztosítson minden feltételt egy nagyobb alakulatnak, ne forgácsoljuk szét az erőket az adminisztrációs területen.

Az így felszabaduló létszámot tudjuk majd átcsoportosítani az új lövészzászlóaljak megalakításához.

Ezek a már meglévő lövészdandárok részei lesznek, de a jövő terveiben – a képességek növekedésével – új, nagyobb alakulatok létrehozása is szerepel.

Milyen százalékos arányban gondolkodik a harcoló és az adminisztrációs beosztások tekintetében? 

Azt nem árt tisztázni, hogy egy hadseregnek békeidőben is mindig a legrosszabbra, a háborúra kell készülnie. Márpedig háborúban a két terület aránya egészen más.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy harcoló beosztásra három-négy kiszolgáló jut, ezt a számot azonban csökkenteni szeretnénk, főleg a vidéken lévő alakulatoknál.

Ha azt akarjuk, hogy gyorsan tudjunk reagálni bármilyen váratlan helyzetre, akkor békeidőben is nagyobb létszámú harcoló állományra van szükségünk. 

Lesz erre elég katona?

Továbbra sem panaszkodom. Évről-évre egyre többen vagyunk, a létszám folyamatosan emelkedik, egyre többen döntenek úgy, hogy hivatásszerűen szolgálják a hazát. Persze ha egy parancsnokot kérdez, soha nem fogja azt mondani, hogy elég katonája van, hiszen minél több helyre tudja leosztani a feladatokat, annál jobban nő a harcérték. 

A háború kitörése óta látni negatív mutatót a toborzás területén? Ha eszkalálódik a konfliktus, annak már a magyar katonák is részesei lesznek, így nem feltétlenül ez a legvonzóbb szakma jelenleg Magyarországon.

Nem gondolkodom havi lebontásokban, mindig éves szinten viszonyítok. A fluktuáció és a különböző időszakok hullámzó toborzási mutatói normális körülmények között is természetesek.

Megvárnám a jövő év első negyedévét, amikor már tényleg látunk abból valamit, hogy a február 24-én kezdődött háború és annak gazdasági következményei hogyan befolyásolták a Magyar Honvédség létszámát.

Pontosan tudjuk, hogy milyen feladatokra hány embert tudunk alkalmazni. Nem állunk rosszul, és úgy vélem, tartható az a növekedési ütem, amit az elmúlt 3-4 évben elértünk. 

A jelentkezések számának növekedésében nyilván az anyagiak is közrejátszanak…

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egyik alappillére éppen az, hogy a katonai hivatás egyet jelentsen a megbízható jövedelemmel és kiszámítható életpályával. A katonák évről-évre illetményemelést kaptak, jött a fegyverpénznek is nevezett hathavi fizetés egy összegben, szeptemberben ismét illetményemelés lesz, és már tudjuk azt is, hogy ez a tendencia 2024-ben is folytatódni fog.

Ez a kiszámíthatóság felbecsülhetetlen értékkel bír, és természetes, hogy sokak számára motiválóan hat. 

A tartalékos rendszer kitűzött célja a húszezer fős állomány elérése. Hogyan állnak most?

Tizenegyezer felett van a tartalékos összlétszám. Pillanatnyilag két területvédelmi tartalékos ezredünk van, ezt akarjuk rövid időn belül hétre növelni. A szervezeti átalakítás ezt a területet is érinteni fogja. Most három fő csoportból áll a rendszer: az önkéntes műveleti tartalékosokból, az önkéntes védelmi tartalékosokból és az önkéntes területvédelmi tartalékosokból. Dolgozunk ezek egységesítésén: a célunk egy egyforma bekerülési, kritérium- és illetményrendszer kidolgozása, elsősorban a területvédelmi modellt véve alapul – vagyis elsődleges szempont, hogy ha valaki tartalékos szeretne lenni, a saját lakóhelyéhez közel tehesse azt. Nem győzöm hangsúlyozni: itt már régen nem arról szól a történet, hogy évente néhány hétre valaki egyenruhát húz, elüldögél, felveszi az illetményét és hazamegy.

Azok, akik komolyan gondolják, és munkahelyük mellett időt szakítanak rá, ugyanolyan kiképzésben részesülnek, mint a szerződéses katonák, és ugyanolyan feladatokat is osztunk rájuk.

Tavaly a tartalékosaink közös gyakorlaton vettek részt az Egyesült Államokban az Ohiói Nemzeti Gárdával, a KFOR-misszióba pedig már komplett tartalékos egységet tudtunk küldeni. Ezek mindennél jobban rávilágítanak, mennyire komolyan vesszük a tartalékos rendszert, és mennyire megváltozott a szemlélet a területen.

Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban úgy fogalmazott: visszaállítják a három éve megszüntetett Honvéd Vezérkart. Ez újbóli teljes átszervezést jelent? 

Inkább úgy mondanám, hogy

a Magyar Honvédség Parancsnokságának feladatrendszere átalakul, továbbra is önálló szervezet marad, a neve pedig Honvéd Vezérkar lesz.


Fotó: Ficsor Márton

Délre, délebbre, legdélebbre

Említette a KFOR-t. A háború közelsége, illetve a hazai gyakorlatok, kiképzések előtérbe kerülése módosított valamit Magyarország külföldi szerepvállalásán?

A nemzetközi kötelezettségeinknek ugyanúgy eleget teszünk, mint február 24-e előtt. A szomszédunkban háború zajlik, de nem szabad megfeledkeznünk a világ többi válsággócáról sem, ahol szükség van békefenntartói jelenlétre. A Balkán szintén az ajtónknál van, számunkra talán az a legfontosabb missziós terület, ezért is vagyunk ott a legnagyobb létszámmal, majdnem 500 fővel jelen. De nem csak mi vesszük komolyan, bennünket is komolyan vesznek szövetségeseink. A NATO legnagyobb szárazföldi missziójának, a KFOR-nak jelenleg magyar katona, Kajári Ferenc vezérőrnagy a parancsnoka, aki kiválóan kezeli a helyzetet, pedig arrafelé megint elég puskaporos a hangulat. Rengeteg visszajelzést kapunk a szövetséges országoktól arról, hogy

a magyar vezetés nem csak megállja a helyét, de szintet is lépett az irányítás területén.

Mi – egyeztetve a szövetséges országokkal – kifejezetten keressük a missziós területeket, hiszen magyar katona harci tapasztalatokat csak ott szerezhet, márpedig az a tapasztalat felbecsülhetetlen. 

Ilyen lett volna a Takuba-misszió Maliban, amire nagyon készültek a Magyar Honvédség különleges alakulatának katonái, de aztán csend támadt körülötte.

A Takuba-misszió leállt. Mali belpolitikai helyzete és irányítása finoman szólva sem mondható kiegyensúlyozottnak, a misszió kapcsán pedig nem minden csatlakozni kívánó ország segítségét fogadta el – köztük a miénket sem.

Ezek politikai és nem katonai kérdések, a döntést tudomásul vettük.

Ettől függetlenül Afrikában nagyon is keressük a missziós lehetőségeket, már csak azért is, mert a terület migrációs kiindulási pont, mi pedig elkötelezetten valljuk, hogy a problémákat a keletkezésük helyszínén kell megoldani, akár katonai, békefenntartói segítséggel is.

A missziókon kívül Magyarország déli határán is nagy erőkkel van jelen a Magyar Honvédség. Mennyire súlyos most ott a helyzet?

Egyre súlyosabb. Az illegális migránsok hétről-hétre többen vannak, és egyre agresszívabban próbálnak átjutni a határon. Az idén már nagyságrendekkel többen próbáltak bejutni Magyarország területére, mint tavaly egész évben. Több alkalommal kell figyelmeztető lövést leadnia a magyar katonáknak, hogy ne fajuljon el a helyzet.

Az erőszakosság fegyverhasználatban is megnyilvánul a migránsok részéről, vagy egyelőre maradnak a kezükben a kövek és a botok?

A határ másik oldalán látjuk náluk a kézifegyvereket, és a lövéseket is halljuk. Ezek „még” nem ellenünk irányulnak, a leggyakrabban az illegális migránsok és az embercsempészek közötti durva viták miatt kerülnek elő fegyverek. Számunkra egyelőre meghagyták a köveket és a botokat.

Meddig maradnak katonák a déli határszakaszon?

Ameddig a Belügyminisztérium úgy nem látja, hogy az újonnan felállítandó határvadász századokkal már kézben tudja tartani a helyzetet. Addig támogatjuk a rendőr kollégákat, ameddig szükség van ránk, a Magyar Honvédség számára nincs távozási időpont kijelölve. 


Felajánlás Ukrajnának

Sokakat meglepett, hogy a közelmúltban Ukrajnába utazott. 

Katonai szinten az ukránokkal régóta jó kapcsolatban állunk. Közös magyar-szlovák-ukrán-román többnemzetiségű műszaki zászlóaljunk is van, a Tisza, sok közös gyakorlaton vettünk részt. Már szinte hagyomány az is, hogy a V4-es vezérkarfőnöki találkozókra meghívjuk az ukrán kollégánkat is. Utoljára még a háború előtt, tavaly nyáron élt ezzel a lehetőséggel Valerij Zauzsnyij, az idei debreceni találkozóra érthető okokból már nem tudott eljönni. Így én látogattam meg a katonai diplomáciai kapcsolatok fenntartása és további építése érdekében. Szakmai kérdésekről tárgyaltunk, illetve arról, hogy

Magyarország újabb felajánlást tesz az ukrán haderő számára.

Azt a lehetőséget, hogy sebesült ukrán katonákat ápolunk, eddig is biztosítottuk számukra, a mostani felajánlás célja a harctéri életmentéssel kapcsolatos tudás átadása számukra. A magyar különleges erők hosszú ideje birtokában vannak ennek a képességnek, így nem okoz gondot az ukrán katonák kiképzése, amennyiben elfogadják az ajánlatunkat.

A kiképzés Magyarországon történne? 

Igen. 

Vannak a NATO-nak és külön Magyarországnak készre kidolgozott tervei arra az esetre, ha eszkalálódna a háború?

Természetesen léteznek tervek, amelyeket folyamatosan pontosítunk. A NATO keleti határának teljes területére vonatkozóan is kész elképzelések állnak rendelkezésre, ezen belül külön egységet alkotnak a nemzeti tervek. A két koncepció egymást kiegészítve áll össze egésszé. Jó példa erre az elrettentés politikájába illeszkedő előretolt harccsoportok létrehozása, amely nálunk is működik. 

A NATO presztízse kezd helyreállni az afganisztáni kivonulás után?

Úgy látom, hogy az elrettentés politikája nagyon összekovácsolta a szövetséget, amely most ereje teljében van.

Azzal mindenki, így Oroszország is tisztában van, hogy, ha a háború eszkalálódna, a NATO egésze azonnal és rendkívül erélyesen reagálna a megoldás érdekében.

Nincs széthúzás, nincsenek félreértések: teljes egység van.

Mekkora az esély a háború eszkalálódására?

Úgy fogalmaznék, hogy nyugodtabb lennék, ha a válasz csak a katonákon múlna. De ezt a konfliktust nem ők kezdték, és nem is ők vetnek neki véget. Ez a háború váratlanul ért mindenkit, annak ellenére, hogy felkészültek voltunk egy térségbeli konfliktus esetére. Éppen ezért kezdtük el 2016-ban a haderőfejlesztési programot. Mint a jelenlegi helyzet mutatja, éppen időben.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés