Kétarcú klímapolitika: lesz-e eredmény 2050-re?

2022. augusztus 1. 17:15
Kihozta legújabb jelentését a Nemzetközi Energia Ügynökség a klímacélok elérésének valószínűségéről. Bár a finanszírozási adatok kifejezetten biztatóak, a háttérben mintha minden összeesküdött volna az átmenet ellen.

Zöld szemüvegen át

Tizenkét százalékos emelkedést prognosztizál globálisan 2022-re a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) a globális tiszta energiára fordított összegek terén, amely így eléri az 1400 milliárd dollárt. 

Valóban dicséretes tény, különösen annak tükrében, hogy a Covid-járvány pusztító hatásait gyakorlatilag azonnal követték az orosz-ukrán háború közvetett és közvetlen, járulékos és szándékos, gazdaságilag gyilkos és öngyilkos következményei. Az adatok miatti ambivalens érzést az adja, hogy

míg a világ az energiabiztonságot és az energia árának csökkentését próbálja megoldani – akár úgy is, hogy még inkább a fosszilis szegmens felé fordul –, közben igyekszik felgyorsítani a klímacélok elérésének folyamatát.

Az elektromos járművek eladási mutatói soha nem látott magasságokba emelkedtek, a megújuló energia megszerzésére és tárolására fordított összegek köröket vernek a fosszilis energia büdzsékeretére, sőt, még az igen költséges zöld hidrogén előállításának területe is folyamatos fejlődést mutat.

Fekete zaj

Mielőtt a teljes katarzis állapotába kerülnénk, le kell hűteni a kedélyeket. A bődületes összeg fele ugyanis nem beruházási vagy fejlesztési költség, hanem az ellátási láncok tragikus akadozásának, az alapanyaghiánynak és a tomboló inflációnak köszönhető, keserű szájízt hagyó kiadás. Az sem mellékes, hogy amikor globális klímacélokról beszélünk, annak megvalósításához

a különböző gazdasági potenciállal rendelkező országok teljesen eltérő módon állnak hozzá, így valójában a klímapolitikát a világ nagy részén inkább regionális küzdelemként jellemezhetjük.

Fatih Birol, az IEA igazgatója szerint még jobban fel kell futtatni azokat a gigaberuházásokat, amelyek a tiszta energiára való átállást biztosítják, mert ezzel a tempóval nem lesz elérhető a 2050-re kitűzött zéró kibocsátási cél. Az IEA természetesen tisztában van a globális energiapiacok teljes káoszával.

Az amúgy is jelenlévő kereslet-kínálati gond és a finomítók kapacitásának problémája az olajpiacokon az orosz-ukrán háborúval drámai méreteket öltött, az orosz kőolaj nyugati szankcionálása pedig csak rontott az amúgy is tragikus helyzeten.

A gázpiacon még elkeserítőbb a helyzet, hiszen éppen ez az a terület, ahol teljesen abszurd fordulatot vettek a dolgok: miközben Európa országai (legalábbis azok, amelyek földrajzi és gazdasági adottságaik révén megtehetik) kétségbeesetten próbálják kiépíteni a cseppfolyósított földgáz szállítási és tárolási feltételeit az egyre csökkenő orosz szállítmányok ellensúlyozására, az átmenet időszakában újraindítják a szénerőműveiket. Ez egyrészt óriási visszalépés a klímaküzdelemben, másrészt a bányászati beruházások szisztematikus leépítése miatt hatalmas gondot okoz az alapanyag-ellátás területén. A szén iránti kereslet arra sarkallta a fosszilis energia nagyhatalmait, hogy felpörgessék termelésüket, így a szénipari beruházási összegek idei növekedése 10 százalékkal fog nőni. Ennek főszereplői nem csak az európai országok, hanem a két nagy szénzabáló, Kína és India, amelyekből csak az előbbi a tavalyi második félévben 350 millió tonnával tolta feljebb kapacitását. 

Piros pecsenye

A helyzet mégsem tragikus. Az jól látszik, hogy a klímaegyezményekhez csatlakozó országok még a jelenlegi globális válság közepette sem engedik el azok döntéseinek megvalósítását. Ami meglepő, hogy

a tiszta energiára fordított összegek versenyét éppen az a mindig vonakodó Kína vezeti, amely egyébként turbófokozatba kapcsolta szénipari kapacitásait.

Míg az Európai Unió 260, az USA pedig 215 milliárd dollárt költött a tiszta energiabefektetésekre, a távol-keleti ország mindenkit lekörözött a maga 380 milliárdjával. 

Az átállást persze számos tényező hátráltatja. Az ellátási láncok akadozása mellett az elektromos járművek területén az akkumulátorok ásványi anyagellátása miatt néznek maguk elé üveges tekintettel a gyártók. A kereslet óriási, a költség pedig egyenesen arányos vele. Az IEA jelentése szerint az akkumulátorok ásványi anyag költségei a 2010-es évek 5 százalékáról napjainkra 20-ra emelkedett. Ez a bányászat elektromos járműveket ellátó szegmensének felfuttatását fogja eredményezni, ami valószínűleg enyhít majd a jelenlegi, fojtogató árakon. Az IEA közlése szerint csak a lítiumra vadászó vállalatok tavaly 50 százalékkal növelték kiadásaikat. https://mandiner.hu/cikk/20220704_litium_vilagpolitika Az új prioritás egyben azt eredményezte, hogy bár a fosszilis kitermelésre fordított összegek a jól ismert okok miatt nőni kezdtek, még mindig messze elmaradnak a pandémia előtti szinttől. 

Rózsaszín jövő?

Az akarattal nincs hiba, ám a regionális egyenlőtlenségek akadályozhatják a tiszta célok határidős elérését.

Tulajdonképpen három nagy terület, Kína, az USA és Európa fedi le a klímacélok megvalósítását.

Elég szembeötlő példája ennek, hogy az összes elektromos jármű-értékesítés 80 százaléka Kínában és Európában történik, az infrastruktúrájukra fordított kiadások 90 százaléka pedig szintén ezen a két területen, plusz az Egyesült Államokban történik. A feltörekvő országok piacain már korántsem ennyire rózsás a helyzet, ezek az államok a tiszta technológiára fordított kiadásaikat évente nagyjából 3 százalékkal növelik, ami a nettó zéró kibocsátás határidős eléréséhez édeskevés, ahhoz ugyanis legalább 25 százalék kellene. 

Az IEA szerint így nehezen lesz kivitelezhető a kitűzött cél elérése, ugyanakkor hozzáteszi: tisztában van vele, hogy a fejlődő gazdaságok a jelen helyzetben nagyon nehezen tudják az átmenetet finanszírozni, hiszen sokkal nagyobb problémákkal szembesülnek a napi energiaellátás területén. A fosszilis energiahordozók elszabadult ára miatt ugyanis a szervezet becslései szerint 

Ázsiában és Afrikában nagyjából 90 millió ember már így sem tudja fedezni energiaszükségleteit. 

A jelentés következtetése tehát meglehetősen bizonytalan. Az elkötelezettség változatlan a klímacélok elérése érdekében, de a háború és az energiaválság miatt évek munkája megy kárba a fosszilis erőművek újbóli beindításával és az elsődleges szempontok megváltozásával. Jonas Coppel, az IEA energiabefektetési részlegének vezetője mindezt úgy foglalta össze: „Hogy elérjük a célt, az biztos. A kérdés már csak az, hogyan jutunk el addig, és le kell-e állnunk menet közben”

Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés