Makronóm: borús világgazdaság

Borúsak a világgazdasági kilátások

2022. július 23. 9:50
Az IMF áprilisban az idei és a következő évre 3,6 százalékos globális gazdasági növekedést jelzett, de ezt júliusban leminősítette.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

Az áprilisi előrejelzés lefelé történő minősítésére két oknál fogva volt szükség: az előzetesen vártnál magasabb infláció, a még mindig folyamatban lévő pandémia. Ez a két tényező együttesen jelenti a megélhetési nehézségek fokozódását, illetve a megélhetési költségek felfutását, ami a társadalmak legszegényebb rétegeiben halmozottan érezteti a hatását.

Megtorpanó gazdasági növekedés

Az IMF 189 országával együtt igyekszik stabilizálni a világgazdaságot a rövid lejáratú kölcsönökkel és a rászoruló gazdaságok támogatásával. Az infláció ugyanakkor egyértelmű veszély, amelynek jelen tudásunk szerint nem látni még a tetőzését, emellett a koronavírus-járvány okozta ellátási problémák  a háborúval együtt továbbra is fennállnak. A pandémia okozta világgazdasági összeomlást követően egyre jobban kikristályosodott a kilábalás lehetősége, viszont ezt a februári háború meghiúsította. Már a háború előtt jelzett áprilisi 3,6 százalékos globális gazdasági növekedés is mintegy 6 százalékkal alacsonyabb volt a háború előtt várt szinttől, de ezzel párhuzamosan a Világbank is csökkentette a növekedési előrejelzését az eddigi 4,1 százalékról 3,2 százalékra.

A háború villámgyorsan leamortizálta Ukrajna és Oroszország gazdaságát, habár előbbiét talán jobban, hiszen az ukránok a megtámadott fél. Az orosz gazdaságot ezen felül a nyugati szankciók elzárták a kulcsfontosságú kereskedelmi és pénzügyi hálózatoktól. Az IMF előrejelzései szerint az ukránok gazdasági zsugorodása már most 35 százalékos, ami a konfliktus elhúzódásával csak növekedni fog, szemben az orosz gazdaság zsugorodásával, amely az előrejelzések szerint 8,5 százalék.

Ez a két gazdaság ugyanakkor a világgazdasági folyamatok kulcsszereplője is: mindketten a világ fő energiatermelői, emellett pedig kulcsfontosságú szerepük van például a búza és kukorica szállításában. A háború hatásai épp ezek miatt globálisak. Így összességében rövid időn belül két sokk érte a világgazdaságot: először a pandémia, ezt követően pedig a háború. Ez a kettő viszont összekapcsolódik, hiszen a pandémia által okozott problémákra épít a háború, megakadályozva az egészségesnek ígérkező kilábalást  és tovább fokozva az áremelkedést.

Az élelmiszerek és az energia ára eddig is emelkedett a járvány által előidézett szűk keresztmetszetek miatt, tehát a helyzet azelőtt sem volt túl bíztató mielőtt Oroszország – a világ legnagyobb energiaszolgáltatója – megtámadta Ukrajnát – a világ egyik legnagyobb élelmiszer-exportőrét februárban. A helyzetet tovább fokozza, hogy újabb szűk keresztmetszetek bukkantak fel Kína egyes régióiban a szigorú zárlatok miatt. Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell szentelni azoknak az országoknak, amelyek a világgazdaság prosperáló időszakában is a szegénységi küszöb alatt voltak és az élelmiszerimporttól függenek, hiszen ezek miatt a társadalmi stabilitás is veszélybe kerülhet.

Amerikában nem „csak” háborús infláció van

Ennek a problémának a súlyosságát jelzi, hogy az Amerikai Egyesült Államokban – amely a világ legnagyobb gazdasága – 40 éves csúcsot ért el az infláció: júniusban ez a szám 9,1 százalék volt. A júniusig tartó 12 hónapban a 9,1 százalékos inflációt és annak gyorsaságát többnyire a magasan stabilizálódó benzin- és élelmiszerárak fűtötték. Májushoz viszonyítva is 1,3 százalékos volt a növekedés infláció tekintetében. Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt hónapokban rekordot döntöttek a benzinárak: gallononként átlagosan 5 dollár felett mozogtak. Ezek megteremtették a kellő alapot arra, hogy az amerikai jegybank tovább folytassa a megkezdett szigorítási ciklust. Az Amerikai Egyesült Államok történetében 1981 novemberében volt példa a jelenlegihez hasonló szintű inflációra. Már az előző hónapban is 8,6 százalékon állt a mutató, ez emelkedett most 9,1 százalékra az előző év azonos időszakához viszonyítva.

Az Amerikai Egyesült Államokban eddig abban reménykedtek, hogy az áruk helyett a szolgáltatásokra fordított kiadások eltolódása segít lehűteni az inflációt, viszont ezt megakadályozta a munkavállalókért folytatott erős verseny, ami magasabb bérekhez vezetett, ez pedig tovább fűtötte az inflációt. Ez a trend 2021 vége óta érvényesül, aminek az Egyesült Államokban döntően hátrom oka volt: egyrészt a pandémia okozta ellátási láncok megszakadása, másrészt a szélsőséges időjárás feltolta az élelmiszerek árát, végül a háború globálisan is felnyomta a nyersanyagárakat. De érdemes felvetni Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökének programját a pandémia kezelésére, ami súlyosbíthatta az inflációt: a program összességében 5 milliárd dollár ösztönzőt vetett be, hogy megvédje a háztartásokat és az amerikai vállalkozásokat a pandémiás gazdasági sokkhatásoktól, de a temérdek pénz, amit a gazdaságba pumpált tovább fűtötte az inflációt.

Még az amerikai inflációnál maradva a 9,1 százalékos adata egy visszatekintő adat: a júniusra vonatkozó áremelkedés ütemét tükrözi az előző év azonos időszakához képest. Ugyanakkor nem veszi bele az újabb áreséseket, ami többnyire a benzin esetében jelent meg. De még ezzel együtt is kimutatható, hogy a magas infláció mennyire súlyosan érintette az amerikai családok pénzügyeit: az emberek többnyire változtatnak a költési szokásaikon, hangsúlyosan lakhatásra és élelemre költenek. Emellett az amerikai munkavállalók számára további problémát jelent, hogy az amerikai órabérek reálértéke gyorsabban esett, mint az 1980-as évek óta bármikor. Ez egyre égetőbb problémát jelent Joe Biden és a Demokrata Párt számára, hiszen 2022. november 8-án félidős választásokat rendeznek, ahol mindkét házban (Szenátus, Képviselőház) igyekeznek megtartani a demokraták a többségüket. Ilyen gazdasági teljesítmény mellett ez nagy kihívás lesz a demokraták számára többnyire az egyre növekvő megélhetési költségek miatt.

Sokkot sokk követ

Ezekre a problémákra érkezett a háború: a globális gazdasági kilátások jelentősen romlottak, aggodalomra ad okot a nyersanyagárak szárnyalása, az élelmiszerbiztonság romlása. Ukrajna jelentős élelmiszer-exportőr volt, így az élelmiszerbiztonság drasztikus romlásán nincs is mit csodálkozni. Világszerte a gazdasági döntéshozók, szakértők a legrosszabb forgatókönyvekkel számolnak, és mivel az infláció lényegében túlterjedt az élelmiszer- és energiaárakon, a központi bankok világszerte szigorításba kezdtek, emelve így a hitelfelvételi költségeket, amely a jelenlegi turbulens világgazdasági környezetben folytatódni fog. A hitelfelvételi költségek növelése viszont azért kockázatos, mert a járvány során rekordadósságot halmozott fel számos gazdaság.

Ha az IMF adatait vesszük figyelembe, akkor azt láthatjuk, hogy csak az elmúlt évben 75 központi bank emelt kamatot világszerte, átlagosan 3,8-szor. Ennek a trendnek mindenképpen folytatódnia kell, hiszen enélkül még nagyobb kár érné nem csupán a növekedést, hanem a foglalkoztatást is. Emellett azoknak az országoknak, amelyek rengeteg pénzt pumpáltak a gazdaságuk támogatására éppen a pandémia okán, azoknak ezt innentől kezdve radikálisan le kell csökkenteniük, hogy képesek legyenek csökkenteni az áruk és szolgáltatások iránti keresletet.

Ugyanakkor a jelen helyzetben kiszolgáltatott háztartások támogatására továbbra is szükség van, így számukra továbbra is szükséges készpénz-kiosztás, hangsúlyosan azon háztartások számára, amelyek szenvednek a magas energia- és élelmiszeráraktól. Az IMF ezeket egyéb területeken történő megszorításokból vagy az adósságon kívüli új bevételi forrásokból szeretné finanszírozni. Hosszútávon a globális munkaerőhiány kezelését célzó politikákat is segítségül hívják, különösen azokat, amelyek több nőt ösztönöznek munkára, illetve több nő foglalkoztatására ösztönöznek.

Ugyanakkor az eddiginél sokkal jobb, illetve széleskörűbb globális együttműködés szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák a növekvő társadalmi instabilitást, amelyet döntően a növekvő élelmiszer- és energiaellátás miatti aggodalmak fűtenek – Srí Lankán többek között ezek vezettek széleskörű tiltakozásokhoz. Az IMF a problémák kezelésének alapjaként nevezte meg az élelmiszerexport korlátozásainak megszüntetését, amit több esetben éppen a háború kitörése okán vezettek be.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az elhúzódó háború nem kizárólag csupán gazdasági kihívásokat hozott magával: a konfliktus menekültválsággal és politikai feszültségek fokozódásával jár, ami felveti annak a lehetőségét, hogy a világgazdaság tartósan geopolitikai blokkokra szakad eltérő technológiai szabványokkal, határokon átnyúló fizetési rendszerekkel, valamint tartalékvalutákkal együtt. Egy ilyen irányú változásnak mindenképp gátat kell szabni, hiszen ez esetben növekednének a hatékonysági veszteségek, a volatilitás, valamint felrúgná azt a 75 éves szabályalapú keretrendszert, amely alapján eddig működtek a nemzetközi és gazdasági kapcsolatok.

A problémák orvoslására egyfajta együttműködésre lenne szükség a globális tér régi és új pénzügyi erőközpontjai között, ugyanakkor ennek jelen állás szerint nincs realitása, hiszen éppen ezen erőközpontok közt a legélesebb a verseny.

Borítókép: MTI/ EPA/ Shawn Thew


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés