Makronóm: transzatlanti együttműködés

A háború támogatja a transzatlanti együttműködést

2022. július 14. 12:51
A közelmúltban hívtak életre egy transzatlanti diplomáciai vállalkozást a Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot. Léteznek szabványos csatlakozók elektromos autókhoz, amelyeket Amerikában és Európában egyaránt működnek, amelyek így csökkenteni hivatottak a szén-dioxid mentesítéshez szükséges infrastruktúra kiépítésének költségeit. A Tanács igyekszik blokkolni Kína és a szervezeten kívüli országok azon törekvéseit, hogy a globális műszaki szabványokat a saját maguk javára manipulálják.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

A Kereskedelmi és Technológiai Tanács életrehívása egy viszonylag új együttműködés az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között. Az egy éves működésük alatt kisebb eredményeket már képesek voltak felmutatni a technológia és a kereskedelem területén, de ez az együttműködés nem mentes a konfliktusoktól. Ez egyrészt származik a két nagyhatalmon belüli megosztottságokból, másrészt a köztük lévő eltérő fejlődési pályákból. Nem kizárt, hogy a jövőben megszaporodnak az ehhez hasonló együttműködések, vagy a jelenlegi együttműködés fog bővülni, hiszen így látják képesnek magukat arra, hogy felvegyék a technológiai, kereskedelmi versenyt az autoriter államokkal szemben (Oroszország, Kína). Az orosz-ukrán háború elhúzódása az együttműködést még szorosabbra fűzte a demokratikus értékeket valló felek között, ami a konfliktusból fakadóan a biztonsági tényezők előtérbe kerülésével járt. Az együttműködés jövőjére ugyanakkor az ősszel esedékes amerikai félidős választások és a 2024 es amerikai elnökválasztás is döntő hatással lesz.

A Kereskedelmi és Technológiai Tanácsról

A Kereskedelmi és Technológiai Tanács egy viszonylag friss kezdeményezésnek mondható, hiszen létrejöttét az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke, Joe Biden a tavaly június 15-i USA-EU csúcstalálkozón jelentette be. A Kereskedelmi és Technológiai Tanács egy fórum szerepét hivatott betölteni az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között különböző technológiai és kereskedelmi kérdésekben, melyeken belül különös hangsúlyt kap a globális kereskedelmi, technológiai és gazdasági kérdések megközelítésének összehangolása, valamint a transzatlanti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elmélyítése, amelyek közös demokratikus értékeken alapulnak.

A Tanács rendszeresen politikai színtéren ülésezik, hogy ezáltal irányítsa az új kezdeményezést. A Tanács társelnöke az Európai Unió részéről: az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke és az Európai Unió versenypolitikáért felelős biztosa, Margrethe Vestager, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke és az Európai Unió kereskedelempolitikáért felelős biztosa, Valdis Dombrovskis. Az Amerikai Egyesült Államok részéről pedig a Tanács társelnöke: az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, Anthony Blinken, az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi minisztere, Gina Raimondo, valamint az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi képviselője, Katherine Tai. Ha a szükség megkívánja, a biztosi testület és az Amerikai Egyesült Államok minisztériumainak más tagjai is meghívhatók, amelyre akkor van szükség, ha biztosítani szükséges, hogy a konkrét kérdésekről célzott megbeszéléseket folytassanak a kormányzás egészére kiterjedő megközelítéssel.

Ez a megújult partnerségnek nagy előrelépést jelent, ugyanis szeretnék megteremteni az emberközpontú digitalizációt, az élénk versennyel működő nyitott piacokat, valamint szeretnének a technológia és az ipar területén vezető szerepet betölteni, és bővíteni a kétoldalú kereskedelmet és a beruházási kedvet. De emellett hangsúlyos elem az eszközök biztosítása olyan fenyegetésekkel szemben, mint például a versennyel, új technológiákkal való visszaélés.

A Tanács fő céljai között szerepel a kétoldalú kereskedelem és beruházások kiterjesztése, elmélyítése, a kereskedelem új technikai akadályainak kiküszöbölése, az együttműködés a technológiával, digitális kérdésekkel és ellátási láncokkal kapcsolatos legfontosabb területeken, az együttműködésen alapuló kutatás támogatása, az együttműködés a kompatibilis és nemzetközi szabványok kidolgozásában, szabályozáspolitika és a végrehajtás terén folytatott együttműködés elősegítése, az uniós és amerikai cégek innovációjának és vezető szerepének előmozdítása, valamint a munkacsoportok létrehozása. A munkacsoportok létrehozására azért van szükség, mert ezek hivatottak konkrét eredményekké alakítani a politikai döntéseket, valamint koordinálni a technikai munkát és jelentést tenni a politikai szintnek.

Jelenleg a következő munkacsoportok működnek:

  • a technológiai szabványokkal kapcsolatos együttműködés (többek között a mesterséges intelligencia és a dolgok internete és más kialakulóban lévő technológiák)
  • az éghajlat és környezetbarát technológia, 
  • a biztonságos ellátási láncok, 
  • az IKT-biztonság és -versenyképesség, 
  • az adatkormányzás és technológiai platformok, 
  • a biztonságot és az emberi jogokat veszélyeztető technológiával való visszaélés elleni fellépés,
  • az exportellenőrzés,
  • a befektetések átvilágítása, 
  • a kkv-k digitális technológiákhoz való hozzáférésének és a digitális technológiák kkv-k általi használatának előmozdítása, valamint 
  • a globális kereskedelmi kihívások

területén.

A Tanács legutóbb Párizs külvárosában Saclayben ülésezett májusban. Az ide érkezett uniós és amerikai tisztviselők nagy csoportjának ez volt a második találkozója, hiszen az első tavaly szeptemberi pittsburghi találkozón az egymással való ismerkedés kapott hangsúlyt. A franciaországi találkozáson az eddigi munkát értékelték és meghatározták a következő 2 év céljait.

A februárban megindított orosz támadás megerősítette az együttműködést a törekvéseket illetően, hiszen célként határozták meg, hogy megakadályozzák Kína és a többi autokratikus ország azon erőfeszítéseit, amelyek döntően arra irányulnak, hogy olyan autokratikus digitális világot építsenek fel, amelyben képessé válnak a fizikai ellátási láncok ellenőrzésére. A célkitűzések jól hangzanak, viszont a valóságban ezeket különösen nehéz megvalósítani. Az igazi kihívást így igazából az jelenti, hogy a demokratikus kormányok képesek-e valós, ugyanakkor jól működő alternatívát nyújtani.

Ennek a fő akadálya az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió technológiai rivalizálása, de ha ez megoldódik, akkor a többi ország valószínűleg követendő példának fogja tartani, hiszen az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió együttvéve az információs technológia globális piacának 55 százalékát jelenti, ennek értéke pedig becslések szerint az idei évben el fogja érni a 4,4 milliárd dollárt.

A Tanács eddigi eredményei

A küldetés nem reménytelen, hiszen a szervezet 1 éves fennállása ótas képes volt eredményt is felmutatni. A Tanács felépítése lehetővé teszi az olyan munkacsoportok kialakítását, amelyek többek, mint a transzatlanti politikai döntéshozatalt eddig uraló ad hoc találkozások, így képes gyakorlati fórumként funkcionálni, ahol képesek megoldani a digitális különbségeik jelentette problémákat. Korábban gyakran fordult elő, hogy nem volt letisztázva, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban ki a felelős egy adott témáért, de ezt a Tanács képes volt kiküszöbölni és a két nagyhatalom csatornájává előlépni.

A Tanácsnak több projektje volt az egy év alatt, amelyek elősegítették a tárgyalások előrehaladását. Ilyen volt a „Privacy Shield” egy új verziója, amely lényegében egy jogi megállapodást jelentett és ezen keresztül megteremtette az alapot ahhoz, hogy a személyes adatok zavartalanul áramolhassanak az Atalanti-óceánon keresztül. Az új megállapodásra azért volt szükség, mert az eredetit az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte 2020-ban arra hivatkozva, hogy nem korlátozza kellőképpen az Amerikai Egyesült Államok bűnüldöző szerveinek hozzáférését az Európai Uniós polgárok személyes adataihoz.

Ez a reform, habár nem szerepelt ténylegesen a Tanács napirendjén, sok tisztviselőt érintés ez volt az oka Joe Biden és Ursula von der Leyen márciusi azon bejelentésének, amely szerint a felek elvi megállapodást kötöttek. Ez volt a biztosítéka a Tanács további előrehaladásának is, hiszen, ha az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió már az adatáramlásról sem lett volna képes megállapodni, akkor előre borítékolható lett volna, hogy a transzatlanti együttműködés más területein sem lettek volna képesek erre.

A Tanács másik említésre méltó projektje a „Nyilatkozat az Internet jövőjéért”. Ezt a projektjüket április 28-án jelentették be, amelyet több, mint 60 ország alá is írt. Ez a dokumentum prioritásként határozta meg a nyitott, a szabad, a globális, az interoperábilis, a megbízható és biztonságos internet kialakítását. Ezen kívül tartalmaz gyakorlati dolgokat is a kínai és orosz autokratikus technoszférával szemben, de konkrétan nem erre a két autoriter hatalomra irányul, hanem sokkal inkább egy figyelmeztetés azoknak az országoknak, amelyek lemásolnák ezeknek az autoriter hatalmaknak a módszereit.

Interoperábilis: Lényegében ez egy olyan képesség, amely a különböző informatikai rendszerek együttműködését erősíti, ami különböző szinteken valósulhat meg.

Az ukrajnai invázió hatása az együttműködésre

Ukrajna február végi orosz inváziója bebizonyította az együttműködés hasznosságát, amit a májusi saclayi találkozó végén kiadott közös nyilatkozat is alátámasztott, amelyben a javaslatok többnyire a biztonságra vonatkoztak. Ugyanakkor a Tanácsnak el kellett döntenie, hogy mely technológiai exportot blokkolják, hogyan erősítsék meg a kiberbiztonsági védelmet, valamint, hogy mit kezdjenek Oroszország online térbeli dezinformációs kampányával.

Az ellátási láncokra vonatkozóan egy korai figyelmeztető rendszer kidolgozását is javasolták, hogy képesek legyen elkerülni a mostanihoz hasonló szűk keresztmetszeteket. A Tanács vállalásai több területen nehézségekbe ütköztek. Ezek a nehézségek a Mesterséges Intelligencia, az éghajlatváltozás és a tiszta technológia, a technológiai befektetések területén jelentkeztek.

A Mesterséges Intelligencia vonatkozásában az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió céljai között szerepel egy közös központ létrehozása, amely képes mérni a Mesterséges Intelligencia megbízhatóságát és kockázatait megfelelő módszerekkel. Ami az éghajlatváltozás és a tiszta technológia területét illeti, a két nagyhatalom egy közös módszertan kialakításán dolgozik a kiválasztott szén-dioxid kibocsátású termékekre vonatkozó közös amerikai és uniós ajánlásokhoz. A technológiai befektetéseket illetően egy gyakorlat véghezvitelét vetették fel annak érdekében, hogy választ kapjanak arra, hogy a másik fél, hogyan reagál, amikor egy orosz vagy kínai cég egy helyi vállalat felvásárlására tesz ajánlatot.

Az együttműködés jövője és nehézségei

Habár az együttműködés az egy éves fennállása alatt is képes volt eredmények felmutatására, mutatkoznak nehézségek, amelynek az az egyszerű oka, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra is eltérő digitális pályán mozog. Az eltérő pálya annak is köszönhető, hogy az Egyesült Államok tagállamainak együttműködése történelmileg régre nyúlik vissza, szemben az Európai Unió tagállamaival, amelyek rendkívül heterogének és megosztottak. Ez az eltérő pálya jól látható a Facebook és a Google szabályozásának példáján is.

Az Európai Unió egy ideje dolgozik az ide vonatkozó szabályozásokon és már az utolsó simításokat végzik a digitális piacokról ésa káros tartalmak ellenőrzését célzó digitális szolgáltatásokról szóló törvényeken.. Ehhez hasonló szabályozások azonban előreláthatóan nem fognak átmenni az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusán. Ebben szerepe van a gazdasági nacionalizmusnak is, hiszen a szabályozni kívánt cégek többnyire amerikaiak.

A probléma az Európai Unió oldaláról is megjelenik egy hasonló protekcionizmusban, a mobilhálózatok kiépítésében. A mobilhálózatok kiépítésében két új módszert szorgalmaznak az amerikaiak: az egyik az Open Radio Access Network, a másik a virtualizáció. Ezek pedig megkönnyítenék az új távközlési eszközök szolgáltatóinak megjelenését. Ez azért lenne hasznos mert így adott lenne a lehetőség a nagyobb versenyre az 1987-es alapítású kínai technológiai óriáscég, a Huawei-el szemben. Az Európai Unió azért nem pártolja ezt a két új módszert, mert két nagy európai cég, az Ericsson és a Nokia egy üzletágban működik a Huawei-el, amely így ezt a két céget is gyengítené. Ezen felül pedig versenyelőnyt generálna a két új módszer az amerikai felhőszolgáltatóknak, mint az Amazon Web Services és a Microsoft, amelyek így bekapcsolódnának a távközlésbe.

Az ehhez hasonló konfliktusok valószínűleg megszaporodnak, főleg, ha továbbra is kimondott cél a versenyelőny kialakítása Kínával szemben. A Kínával szembeni fellépés egészen más jellegű, mint az Oroszországgal szembeni fellépés, hiszen míg a kínaiak döntő szerepet játszanak technológiai ellátási láncok nagy részében, valamint több nagy európai cégnek befektetései vannak Kínában, addig sokkal könnyebben kezelhető egy Oroszországgal szembeni exportellenőrzés, amelynek nincs akkora hatása a gazdaságra, mint lenne Kína esetében. Így lényegében az egyik fő problémát jelen állás szerint az jelenti, hogy egyik fél sem tartja be az ígéreteit teljesen. A politika sem hagyható figyelmen kívül: ősszel az Amerikai Egyesült Államokban félidős választások lesznek, amelynek fő kérdése, hogy a republikánusok vissza tudják-e szerezni a demokratáktól legalább az egyik házat a kettő közül.

Amennyiben igen, akkor a döntéshozatali mechanizmus nehezebbé válik. A 2024-es elnökválasztás is kérdésessé teszi az együttműködés jövőjét, hiszen, ha Donald Trump ismét elnöki székbe kerülne, vagy egy Trumphoz nagyon hasonló habitusú elnök kerülne az Amerikai Egyesült Államok élére, abban az esetben a Kereskedelmi és Technológiai Tanácsnak nem lenne fényes jövője ismerve a Trump-i protekcionizmus 2016 és 2020 közti lépéseit. De az Európai Unió részéről is felmerülhetnek problémák: elég csak azt a lehetőséget megemlíteni, hogy az Európai Bíróság még meg is semmisítheti a „Privacy Shield” új formáját.

A Tanács jövőjét illetően az együttműködés erősítésére több javaslatot is fogalmaztak már meg. A Tanács előnyére szolgálna mindenképp, ha ambiciózusabb politikát kezdene, amíg ezt teheti. A Mesterséges Intelligencia közös szabályozására és a transzatlanti együttműködés fokozása a kiberbiztonság vonatkozásában egy jó irány ehhez a célhoz. Az is megfontolandó lenne, hogy bővítsék az együttműködést hasonlóan gondolkodó országokkal (Japán, Dél-Korea), nagyvállalatokkal vagy egyéb szervezetekkel, de ehhez természetesen szükség van egy erős belső elköteleződésre ezirányba.

Vannak olyan radikálisabb hangok is a Tanács jövőjére vonatkozóan, amelyek a demokráciák egyfajta technológiai szövetségévé kreálná ezt az együttműködést, amit valószínűleg az Amerikai Egyesült Államok szorgalmazna, Joe Bidennel az élen, hiszen a 2020-as beiktatási beszédében tett egy ilyen utalást – igaz, a NATO vonatkozásában. Ennek azonban nem igazán lenne jövője, hiszen már az efféle homogenizáció már az Európai Unión belül sem működik, ami nem is feltétlen jelent problémát.

Sokkal reálisabb a Tanácshoz hasonló kétoldalú együttműködések megkötése, amire már vannak jelek: áprilisban az Európai Unió megállapodott Indiával az EU-India Kereskedelmi és Technológiai Tanács megalakításáról, amiről Ursula von der Leyen és Narendra Modi, India miniszterelnöke is beszámolt, de folyamatok kezdődtek ezirányban Japánnal is. De ennek a szisztémának a kiterjesztése a másik oldalon is felmerült: az ún. Négyoldalú Biztonsági Párbeszédben (Quad: USA, Ausztrália, Japán, India). Ezek a fejlemények nem meglepőek, hiszen a nemzetközi rendszer is kezdi tükrözni a szabályozni kívánt iparágakat, amelyek a jövőt jelentik.

Borítókép: MTI/ AP/ Evan Vucci


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés