Makronóm: bolgár belpolitikai válság

A sokpárti kormányok Bulgáriában sem hosszú életűek

2022. július 1. 13:00
A sokpárti koalíciós kormányok általában nem hosszú életűek, általában meglehetősen instabil szerkezetet jelentenek egy ország számára. Ez persze függ az adott ország tradícióitól, illetve politikai kultúrájától is. Úgy tűnik, hogy az instabilitás időről-időre megmutatkozik Bulgáriában is: június 22-én megbukott Kiril Petkov miniszterelnök négypárti kormánya, amely június 8. óta már csak hárompárti kisebbségi kormányként működött. Egyre valószínűbb, hogy a negyedik parlamenti választás jön.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

Bulgária mintegy 6,5 millió lakosával nem tartozik az Európai Unió legfejlettebb tagállamai közé. Ennek oka egyrészt a történelmi múltban keresendő, másrészt az intézményesített korrupcióban (2021-ben az egész EU legkorruptabb országa volt), de az ország politikai berendezkedése, az instabil sokpárti kormányok és az indokolatlanul nagy létszámú törvényhozás sincs az előnyükre. Bulgáriában újabban az Európai Unió nyugat-balkáni bővítése jelent konfliktust: a kérdésben annyira nem volt egyetértés a kormánykoalíción belül, hogy az egyik párt ki is lépett a koalícióból, majd nem sokkal később az ellenzék kezdeményezésére indított bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták Petkov bolgár miniszterelnököt. Bulgáriában ezzel egy éven belül már a negyedik kormány bukott meg.

A bolgár politikai rendszerről

Bulgáriában – Magyarországhoz hasonlóan – 1990-ben történt meg a rendszerváltozás, és a többi egykori szovjet érdekszférába tartozó közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan prioritásként határozták meg az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való mielőbbi csatlakozást. Előbbihez 2007. január 1-jén, utóbbihoz 2004-ben csatlakozott a fekete-tengeri kikötőkkel is rendelkező ország. Bulgária fejlettségének alacsony foka nagyrészt annak köszönhető – de természetesen más tényezők is szerepet játszanak –, hogy nem megfelelő intézményrendszerre épül az állam működése, ez pedig egyenesen levezethető a politika berendezkedésből. Bulgária államformáját tekintve köztársaság, az országban a modern tömegdemokráciákhoz hasonlóan képviseleti demokrácia működik.

Bulgária törvényhozása egykamarás, törvényhozó testülete az Egyszerű Nemzetgyűlés, amely 240 tagot számlál. Normál esetben 4 évente tartanak parlamenti választásokat egyfordulós, általános, titkos választásokon. A választást arányos területi listás szisztéma szerint hajtják végre. A parlamentbe az a párt juthat be, amely megszerzi az érvényesen leadott szavazatok legalább 4 százalékát, ez lenne hivatott biztosítékként szolgálni a stabilitást illetően. A törvényhozás más európai országok parlamentjeihez hasonló feladat- és hatáskörökkel rendelkezik: törvényeket alkot, kitűzi a köztársasági-elnök választásnak időpontját, elrendelhet országos népszavazást, kormányfőt választ, aki a minisztereket javasolja elfogadásra stb. Az államfőt azonban közvetlenül választják meg 5 évente.

Habár a törvényhozás egykamarás, az Egyszerű Nemzetgyűlésen kívül létezik a Nagy Nemzetgyűlés, amelyet csak akkor hívnak össze, ha alkotmányt fogadnak el vagy módosítanak vagy államforma módosítás esetén, tehát röviden: rendkívüli esetekben működik.

Ami a kormányt illeti: a miniszterelnököt a köztársasági-elnök javaslatára a törvényhozás választja. A kormányfő pedig javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a kormány tagjaira. A kormányfő vezeti a kormányt, neki van a legnagyobb súlya, amit jelez az is, hogy lemondással vagy sikeres bizalmatlansági indítvánnyal az egész kormány megbízatása megszűnik.

Megbukott a bolgár kormány: 1 éven belül a negyedik választás jöhet

Bulgária továbbra is belpolitikai válsággal küzd: 2021 áprilisában három parlamenti választást is tartottak, de a napokban ismételten megbukott a kormány, így valószínűleg készülhetnek a következő választásra.

A Petkov-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg, amit Kiril Petkov miniszterelnök ellen nyújtott be az ellenzék, és amelyet 123 képviselő támogatott a 240 fős törvényhozásból, és csak 116-an szavaztak ellene.

A bizalmatlansági indítványt a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevezetű, a politikai jobboldalra pozícionálható tömörülés kezdeményezte, a Petkov-kormány kudarcos gazdaságpolitikájára hivatkozva. Petkov ezzel fél évig volt Bulgária miniszterelnöke, aki erősen ellenezte Oroszország ukrajnai invázióját, tette ezt úgy, hogy Bulgária hagyományosan oroszbarát országnak tekinthető. Petkov orosz-ellenes politikája akkor is kézzelfoghatóvá vált, mikor azon felül, hogy támogatta az Európai Unió Oroszország-elleni szankciós csomagjait, menesztette védelmi miniszterét „csupán” azért, mert nem minősítette háborúnak az orosz inváziót.

Petkov a legutóbbi választáson a korrupció-ellenes álláspontjával volt képes megnyerni a bolgár választókat, habár akkor éppen negatív rekordot döntött a választáson való részvétel. A koalíciós tárgyalások után egy négypárti kormány állt fel a Folytatjuk a változást (PP), a Bolgár Szocialista Párt (BSP), a Demokratikus Bulgária (DB) és a Van Ilyen Nép (ITN) részvételével. A kormányválság június 8-án robbant ki, mert az ITN felmondta a koalíciót, így pedig a kormánynak innentől kezdve nem volt többsége a törvényhozásban.

A koalíció felmondását egyrészt azzal indokolták, hogy a miniszterelnök bejelentette: innentől kezdve nem fogja vétózni Észak-Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, másrészt a bolgár pótköltségvetés körül kialakult heves viták is kellő alapot szolgáltattak a koalíció felmondására. Ezzel a kormány kisebbségbe került: már csak 114 képviselő szavazatára támaszkodhattak.

A miniszterelnök és vele a bolgár kormány bukása tovább mélyíti az ország politikai válságát. Mivel Petkov éppen azért bukott meg, mert azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti az észak-macedóniai csatlakozási tárgyalások vétóját, amely révén korábban az Európai Unió nyugat-balkáni bővítése egy időre megrekedt, holott az utóbbi időszakban az unióban azon dolgoztak, hogy fellendítsék a bővítést.

Érdekes azonban, hogy a bizalmatlansági indítványt kezdeményező ellenzéki párt, a GERB – amely egyébként Bulgáriában a legfőbb ellenzéki pártnak számít – Petkov álláspontját képviseli: Boriszov korábbi bolgár miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy támogatná Bulgária vétójának feloldását Észak-Macedónia Európai Uniós tárgyalásának vonatkozásában. Ez azért is érdekes, mert 3 évvel ezelőtt éltek a vétóval, illetve azért, mert az oroszbarát bolgár társadalom körében az észak-macedón uniós csatlakozás meglehetősen népszerűtlen.

Petkov számára ott van annak a lehetősége, hogy tárgyalások útján megpróbál új többséget kialakítani a bolgár törvényhozásban, de erre minimális esély kínálkozik. A valószínűbb forgatókönyv szerint a GERB-re hárulhat a kormányalakítás, ami szintén nehézkes, mert a pártok a párt körül elburjánzó korrupció miatt nem szívesen ülnek tárgyalóasztalhoz velük.

A bolgár belpolitikai események pedig a társadalom figyelmét elterelik a bővítésről, miközben Észak-Macedónia tagsága továbbra is blokkolva marad.

Problémás nyugat-balkáni bővítés

A bővítés elég lassan halad előre, ami több okból is problémát jelenthet. Egyrészt nem lehet kizárni, hogy a bővítés időben való eltolódása politikai instabilitást okoz a Nyugat-Balkánon, ami vezethet egy unióból való kiábrándultsághoz. A bővítés lassú előrehaladását és a kiábrándultságot Oroszország képes lehet kihasználni, hogy szövetségeseket szerezzen a térségben.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ha visszavonták volna az Észak-Macedónia elleni vétót, azzal Albánia ellen is visszavonták volna, mert ennek a két országnak a csatlakozási kérelmét az Európai Unió összekapcsolta. Észak-Macedónia már 17 éve, egész pontosan 2005 óta tagjelölt ország – ennek fényében érdemes kezelni az ukrán és a moldáv tagjelölti státuszt – annak ellenére, hogy eleget tett több tagsági követelménynek. Például érkeztek görög és bolgár kifogások is az egykori Jugoszlávia identitásbeli megnyilvánulásaival kapcsolatban.

Az Európai Unió saját magát is okolhatja a folyamat lassúsága miatt. Oroszország ukrajnai inváziója óta változott a keleti terjeszkedéssel kapcsolatos uniós álláspont, hiszen ezelőtt több éven keresztül ellenálltak a potenciális tagjelöltekkel szemben.

A nyugat-balkáni bővítés egy időre valószínűleg megakadt, ezt pedig azzal próbálták meg orvosolni, hogy tagjelölti státuszt adtak Ukrajnának és Moldovának.

Instabilitást hoznak a sokpárti kormányok

Fentebb említésre került, hogy a bolgár választási rendszer arányos, így területi listán választják meg normál esetben 4 évente az Egyszerű Nemzetgyűlés 240 képviselőjét. Az arányos rendszerek tulajdonsága, hogy kedvez a sokpárti, koalíciós kormányoknak és a kisebb pártokat preferálja. Annál fogva, hogy a PR-rendszerek a kisebb pártokat részesítik előnyben, így – még parlamenti küszöb bevezetés esetén is – a törvényhozásban jobb esetben 2, de inkább jellemzően 3-4 párt koalíciója képes csak többséget alkotni. Ez nagyon sok párt, és éppen ezért

a koalíciós kormányok nem véletlenül rövid életűek, hiszen hátráltatják a gyors döntést, folyamatosan kompromisszumokat kell kötni.

Igaz vannak olyan országok, amelyek esetében a koalíciós kormányok rendkívül jól működnek, de ez csak akkor igaz, ha dekódolva van az adott ország politikai kultúrájában.

A koalíciós kormányok mellett szokták felhozni érvként, hogy a kompromisszumokkal a politikai élet középpontjában képesek kialakítani egy stabil többséget. Viszont vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni, ráadásul vannak olyan dolgok, irányelvek, amelyek a bal-jobb politikai skálán nem helyezhetők el egyértelműen. A koalíciós kormányok további előnye, összekapcsolva a kis pártok problémájával, hogy a választáson alacsony támogatottságot szerző pártok túlzott befolyást szereznek, holott ezt a társadalmi felhatalmazás nem indokolná.

Éppen az okozza Bulgáriában már mintegy teljes éve a belpolitikai válságot, hogy instabil koalíciós kormányok kerülnek hatalomra, nem képesek a gyors és hatékony döntésre, állandóak a kormánypártok közti viták, és mindez abból adódik, hogy a bolgár politikai kultúra alapvetően nem kompromisszum-, sokkal inkább konfliktus-orientált. Így pedig az idealizált kompromisszumos minta nem tud találkozni a konfliktusos társadalmi valósággal.

Borítókép: MTI/ EPA/ Vaszil Donev


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés