Makronóm: magyar euró

Nem teljesítjük az euró bevezetésének feltételeit, és jól van ez így

2022. június 22. 16:20
Az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság június elején publikálta legfrissebb konvergenciajelentését, amelyben Magyarországon kívül vizsgálták még Lengyelországot, Csehországot, Horvátországot, Romániát, Svédországot és Bulgáriát.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

A június 1-jén publikált jelentés mélyebben vizsgálja Horvátországot, hiszen 2023. január 1-jétől már eurót szeretnének használni, de a bolgárok is elég elkötelezettek ezügyben, amit jól mutat, hogy 2020. július 10-én mindkét ország belépett az Európai Árfolyam-mechanizmusba és a bankunióba. Az idei konvergenciajelentés a pandémia és az ukrán-orosz konfliktus miatt is érdekes. A legutóbbi 2020-as konvergenciajelentésben még a pandémia hatásai nem szerepeltek, hiszen éppen akkor gyűrűzött be a vírus Európába, az idei jelentésben pedig már a számokban is látszik, hogy a pandémia jelentős gazdasági visszaesést okozott, amelyet a kilábalásnak, az egyes nemzetgazdaságok újraindításának köszönhetően egy markáns gazdasági élénkülés követett. Az érdekességet az is adja, hogy a pandémia utáni gazdasági növekedést egyből visszafogta a februárban kipattant háborús konfliktus és magával hozta az infláció dinamikus emelkedését.

A konvergenciajelentésekről általában

Az 1993. évi Maastrichti Szerződés 121. §-ában, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) harmadik szakaszában rögzítettek nominális kritériumokat. Ezeknek a kritériumoknak a teljesítéséhez kötötték nominálisan a közös valuta bevezetését és így az Eurózónához való csatlakozást. A kritériumok az árstabilitásra, az árfolyamstabilitásra, a pénzügyi stabilitásra és a kamatkonvergenciára vonatkoznak. A konvergenciajelentések arra szolgálnak, hogy megvizsgálják, hogy a nem eurót használó tagállamok hol tartanak a teljesítést illetően.

1991. január 1-je óta az Európai Unió 19 tagállama vezette be az eurót, és összesen 8 ország van az unióban, amely még nemzeti valutát használ: Dánia (dán korona), Magyarország (forint), Csehország (cseh korona), Lengyelország (złoty), Svédország (svéd korona), Románia (lej), Bulgária (leva) és Horvátország (kuna). Mivel Dánia korábban jelezte, hogy nem kíván részt venni a GMU harmadik szakaszában, így csak külön kérelemre foglalhatják bele a jelentésbe. Érdekes azonban, hogy Dánia a gyakorlatban mégis részt vesz a GMU harmadik szakaszában az árfolyam +/- 2,25 százalékos sávja miatt.

Emelkedő infláció: a svédek és a horvátok továbbra is teljesítenek

A legérdekesebb a kritériumok közül talán az árstabilitás lehet a jelenlegi nemzetközi környezet miatt. A pandémia utáni gazdasági növekedést egyből visszafogta a februárban kipattant háborús konfliktus, és magával hozta az infláció dinamikus emelkedését, ami tetten érhető az árstabilitási kritériumban is.

Az árstabilitási kritérium úgy szól, hogy az eurót bevezetni kívánó tagállamnak a harmonizált fogyasztóiár-indexe (HICP) az egy éves referenciaidőszakban nem haladhatja meg 1,5 százaléknál nagyobb mértékben a három legjobban teljesítő inflációs mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának az átlagát. Ezen felül a szóban forgó tagállamnak ezt az inflációs mutatót fenntartható módon kell produkálnia. A dinamikusan növekvő inflációt jelzi az is, hogy míg az idei jelentésben a referenciaérték 4,9 százalék volt, az előző jelentésben pedig csak 1,8 százalék.

A referenciaérték alatt csak Horvátország és Svédország inflációs mutatója maradt. Bulgária, Csehország, Románia, Magyarország és Lengyelország ezt az értéket jóval meghaladta, ahogyan a 2020-as jelentésben is. Érdekes azonban, hogy a célként meghatározott Eurózónában is jelentősen emelkedett ez az érték, ha az átlagot nézzük, hiszen a legutóbbi 1,1 százalékos értékhez képest a friss jelentésben már 4,4 százalék szerepel, ami közel van a 4,9 százalékos referenciaértékhez. Az is látszik, hogy a saját valutát használó svédek ennél sokkal jobb mutatót produkáltak. A háború és a pandémia hatásai tehát az infláció tekintetében jól láthatók az alábbi ábrán.

A pandémiás fiskális élénkítés felborította az államháztartást

A pénzügyi stabilitásra vonatkozóan két kritérium létezik: az egyik a GDP-arányos államháztartási hiány, a másik a GDP-arányos államadósság. Előbbi szerint az adott tagállam éves költségvetési deficitje nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. A legutóbbi konvergenciajelentés óta eltelt időszakban leginkább a pandémia gazdasági hatásainak és a tagállamok fiskális élénkítésének köszönhetően megemelkedett a költségvetési hiány, ami 2021-ben Svédország kivételével ezen a magas szinten stabilizálódott. 2021-re Csehország és Bulgária kivételével a többi vizsgált országban valamelyest javult a fiskális egyensúly.

A költségvetési deficittel kapcsolatban az Európai Bizottság ki is adott egy előrejelzést idén tavasszal. Ebben azt várják, hogy a legtöbb országban csökkeni fog a deficit a következő évben, de a magyar, a lengyel, a cseh és a román adatot még akkor is referenciaérték fölé várják. Viszont túlzottdeficit-eljárás alatt csak Románia áll jelenleg, méghozzá 2020 áprilisa óta, annak ellenére, hogy a bolgár, a cseh és a magyar adat is meghaladta a 3 százalékos referenciaértéket. Ezeket az adatokat jól szemlélteti az alábbi ábra.

A járvány tönkretette az elmúlt évek adósságcsökkentő politikáját

A pénzügyi stabilitáshoz kapcsolódó másik kritérium az államadósságra vonatkozik. Eszerint az eurót bevezetni kívánó tagállam bruttó államadóssága nem lépheti át a GDP 60 százalékát, vagy ha mégis átlépi, abban az esetben az adósságrátájában folyamatosan csökkenő tendenciát kell produkálnia. Államadósság tekintetében, ha rátekintünk a vizsgált 7 országra, akkor igazából 3 csoportot különíthetünk el.

Az egyik csoportba azok az országok tartoznak, amelyek 2021-ben bőven teljesítették a kritériumot, pontosabban 20 és 40 százalék közötti a bruttó államadósságuk (Bulgária, Svédország). A másik csoportba azok az országok tehetők, amelyek a kritérium környékén ingadoznak, pontosabban 40 és 60 százalék közt teljesítettek 2021-ben az államadósságot tekintve (Csehország, Románia, Lengyelország). Végül a leggyengébben teljesítő országok tartoznak a harmadik csoportban, amelyek államadóssága 2021-ben jóval meghaladta a referenciaértéket (Magyarország, Horvátország). 2019-hez hasonlóan tehát továbbra is csupán a magyar és a horvát államadósság haladta meg a referenciaértéket. Ezt az alábbi ábra is jól szemlélteti.

Hozzátartozik a teljes képhez azonban, hogy 2014 és 2019 között ezekben az országokban folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott az adósságráta, sőt 2019 végén már közelítettek a referenciaértékhez is. A pandémia begyűrűzése Európába mindkét ország adósságrátáját jelentősen megemelte. Várhatóan csökkeni fog az adósságráta, hiszen a gazdasági teljesítmény javulni fog a pandémia okán hozott fiskális intézkedések kivezetése végett, azonban a másik oldalról a költségvetési egyensúlyt veszélybe sodorhatják hosszútávon az orosz-ukrán háború és az emelkedő energiaárak miatti intézkedések.

Bulgária és Horvátország az ERMII-ben

A következő kritérium az árfolyamstabilitásra vonatkozik. Eszerint az eurózónába belépni kívánó tagállam saját valutájának árfolyamának a GMU harmadik szakaszába való belépést megelőző 2 évben, nem szabad átlépnie a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az adott tagállamnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERMII - European Exchange Rate Mechanism). Tehát az adott tagállam vállalja, hogy nem értékeli le nemzeti valutáját az ERMII rendszerén belül.

Bulgária és Horvátország vett részt az ERMII rendszerében a 2 éves referenciaidőszakban, amely 2020. május 26-tól egészen 2022. május 25-ig tartott. A részvétel a bolgárok tekintetében eurónként 1,96 leva (kerekített), a horvátok tekintetében eurónként 7,53 kuna (kerekített) középárfolyamon történt. Mindkét deviza +/- 15 százalékos standard ingadozási sávval vett részt az ERMII-ben.

Bulgária a már meglévő valutatanácsának köszönhetően egyoldalú kötelezettségvállalásként csatlakozott az ERMII rendszeréhez, ami így az EKB számára nem jelent plusz kötelezettségeket. A részvételhez a horvát és a bolgár hatóságok is hoztak politikai kötelezettségvállalásokat. Ezt indokolta, hogy ezek az országok képesek legyenek magas szintű fenntartható gazdasági konvergenciát felmutatni az euró bevezetésének idejére. A horvát esetben beszélhetünk ezen kötelezettség-vállalások egy részének a teljesítéséről. A fő problémát a horvátoknál a pénzmosás vagyis a pénzügyi piacokon való visszaélések generálják. A bolgárok ezen vállalások tekintetében jól állnak.

A referenciaidőszakban a horvát nemzeti valuta kismértékű változékonyságot mutatott a középárfolyamhoz viszonyítva, hiszen a maximális felfelé való eltérés 1 százalék, míg a maximális lefelé való eltérés 0,8 százalék volt. A bolgár leva nem tért el a középárfolyamtól egyáltalán. A két ország eltérései középárfolyamuktól így jelentősen kisebbek a standard ingadozási sávnál. Azoknak az országoknak a nemzeti valutáinak árfolyamai, amelyek az ERMII rendszerében nem vettek részt, elég erősen ingadoztak. Ez alól talán csak a román lej jelentett kivételt. Mindezen változékonyságok jól végigkövethetők az alábbi ábrán. Az ábrán a felfelé irányuló mozgás erősödést, a lefelé irányuló mozgás gyengülést jelent.

Visszaesés a kamatkonvergencia terén: továbbra is sereghajtó Románia

A kamatkonvergencia biztosítása érdekében a kritérium szerint a hosszú lejáratú kamatok az egy éves referencia-időszakban legfeljebb 2 százalékkal lehetnek magasabbak, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam állampapírjainak átlagos kamatlába. A 2022-es jelentésben a referenciaérték valamelyest alacsonyabb, mint a 2020-as jelentésben. a vizsgált 7 ország közül 3 országban volt a referenciaérték felett: Lengyelországban, Magyarországon és Romániában. A lengyel és a magyar esetben minimálisan esett a kamatszint a referenciaérték fölé, azonban Romániában jelentősen meghaladta azt.

A legalacsonyabb értékek Bulgáriában, Horvátországban és Svédországban voltak, kivétel nélkül 1 százalék alatt. Csehország 2,5 százalékos értéke éppen csak a referenciaérték alatt helyezkedik el. Ez összességében romlásként értelmezhető, hiszen a 2020-as jelentés 2,9 százalékos referenciaértéke alatt csak Románia volt, akkor 4,4 százalékos hosszú lejáratú kamatszinttel. A 2020-as és a 2022-es jelentés eredményeinek összevetése az alábbi ábrán jól látható.

Összességében a kritériumokkal kapcsolatban le kell szögezni, hogy nem elégséges csupán az adott időpontban teljesíteni őket: a konvergenciának tartósnak kell lennie, hiszen enélkül nem képes az eurózóna az optimális működésre, mert a benne lévő országok így eltérő makrogazdasági mutatókkal fognak rendelkezni. Így többek között a közös monetáris politika sem képes hatékonyan kifejteni a hatását. A fenntartható konvergenciához a vizsgált országokban elengedhetetlenek a tartós szakpolitikai kiigazítások.

Fenntartható konvergencia nélkül nem létezik makrogazdasági stabilitás, emellett szükséges a támogató intézményi környezet hatékony gazdasági struktúrákkal és közintézményekkel, valamint szilárd fiskális politika. De még számos más szükséges tényezőt is meg lehet említeni. A konvergencia időbeni fenntarthatóságában kulcsfontosságú szerepet kap az intézményi környezet szilárdsága, amiben a vizsgált államoknak Svédország kivételével jelentős előrelépést kellene felmutatniuk. A jogi konvergencia pedig csupán Horvátországban felel meg az EUMSZ és a KBER alapokmányában foglalt követelményeknek.

A jelentés magyar vonatkozása

Magyarország a legfrissebb jelentés szerint egy kritériumot sem teljesít, amely szükséges az euró bevezetéséhez. Erre legutóbb 2012-ben volt példa, azóta legalább egy kritériumot mindig teljesítettünk. 2020-ban és 2018-ban az államháztartási hiányra és a kamatszintre vonatkozó kritériumot, 2014-ben és 2016-ban pedig az inflációra vonatkozó kritériumot is teljesíteni tudtuk. Igaz, hogy ez sem jelentene euróövezeti csatlakozást, hiszen a politikai akaratnak kulcsfontosságú szerepe van a kérdésben. A szkeptikusabbak szerint aggodalomra adhat okot az akarattól függetlenül is a kritériumoktól való távolodás a gazdaság állapotára nézve. A szkeptikusabban gondolkodók azt elfelejtik, hogy 2020-ban begyűrűzött Európába a koronavírus-járvány, példátlan nehézségek elé állítva az európai gazdaságokat, habár viszonylag reziliensnek mutatkoztak, mint utóbb kiderült. A pandémiát követően kipattant orosz-ukrán konfliktus szintén jelentős gazdasági kihívás elé állítja az európai gazdaságokat. A nemzetközi környezet bizonytalansága is okozza így azt, hogy a kritériumok egyikét sem sikerült teljesíteni. Magyarország ebben egyébként nincs egyedül, hiszen Románia sem teljesít egy kritériumot sem.

Ezzel szemben mivel a horvátok minden feltételnek megfelelnek és a jóváhagyást is megkapták, így 2023. január 1 után lecserélhetik a horvát kunát euróra. Magyarország 2014-ben és 2016-ban állt a legjobban a kritériumok teljesítése terén, hiszen akkor gyakorlatilag csak az ERMII rendszeréhez való csatlakozás és a jogszabályi környezet hiányzott, amelyek kellő politikai akarattal áthidalhatók lettek volna, hiszen az adósságráta is csökkenő pályára állt. Az elmúlt egy év átlaga szerint a magyar HICP infláció 6,8 százalék volt, szemben a 4,9 százalékos referenciaértékkel és az EKB további emelkedésre is figyelmeztetett.

A dinamikusan emelkedő infláció nagyban köszönhető a háborúnak, az emiatt elszálló energiaáraknak és a beszállítói láncok fennakadásainak. A költségvetési hiány tekintetében meghaladjuk a 3 százalékos referenciaértéket, az adósságráta folyamatos csökkenése pedig a pandémia miatt megfordult, hiszen a jelentésben 76,8 százalék szerepel, de ha a 2020-as számot nézzük már látható egy kisebb csökkenés. Az árfolyam tekintetében régóta változatlan az, hogy a forint nem részese az ERMII rendszerének. A forint idén május végén 10,7 százalékkal volt gyengébb az 1 évvel ezelőtti májusi átlaghoz képest. A magyar 10 éves kötvényhozam is meghaladja a referenciaértéket, de ennek ellenére a magyar hozam továbbra is csökkenő pályán van.

A kritériumok teljesítésének kérdése láthatólag nincs a kormányzat fő témái közt, amit példáz, hogy a frissen kinevezett Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kijelentése szerint rövid-és középtávon sem aktuális az adaptáció. A kormánynak ebben a kérdésben lehetnek konfliktusai, hiszen itthon elég magas az euró társadalmi támogatottsága, amit az is alátámaszt, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Iparkamara 2020-es konjunktúrafelmérése szerint 11 éve nem volt ilyen magas Magyarországon az euró elfogadottsága. Emögött ott van az is, hogy a forint évek óta tartós gyengülő pályán mozog.

De a kormánynak is meglehetnek az érvei amellett, hogy miért ne folyamodjon az euró bevezetéséhez. Elég csak csupán északi szomszédunk, Szlovákia példáját megnézni. Ők 2009. január 1 óta használnak eurót, és elég markánsan látszik, hogy az euró előtti időszak dinamikus gazdasági felzárkózását euróval már nem képesek produkálni, csupán többnyire szinten tartották a nemzetgazdaságukat. Az euró meggondolatlan bevezetése ugyanakkor több veszélyt is rejt magában. Ilyen a tagállami monetáris politika elvesztése, aminek következménye, hogy nem lennénk képesek leértékelni a forintot, ha arra lenne szükség.

Emellett az is bebizonyosodott a pandémia előtt időszakban, hogy a saját nemzeti valuta előnyt jelent a munkaerőpiacon gazdaságpolitika terén. Egy felzárkózó nyitott gazdaságnak ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet átvenni egy fejlettebb heterogén régió valutáját és kamatszintjét. Fő kockázatként pedig ott van a túlértékelt árfolyamon való adaptáció is, ezen felül pedig növelheti a veszélyt, ha a termelékenység növekedéséhez képest túl gyors a nominális bérek emelkedése, hisz ez megakasztaná a versenyképességet. Számos érvet fel lehet hozni az euróadaptáció végrehajtása mellett és ellen is.

Az euró nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, konvergencia helyett csak a különbségek nőttek tovább

A koronavírus-járványt követő gazdasági helyreállítás után az országoknak ismételten növekedési pályára kell állniuk. Csehország, Lengyelország és Magyarország azonban jelen forgatókönyvek szerint ezt semmiképp sem az euró bevezetésével kívánja elérni. A három országról az euró kapcsán beszélhetünk egy egészről, hiszen hasonló a cseh, a lengyel és a magyar vezetés álláspontja az euróval kapcsolatban.

Csehország, Lengyelország, Magyarország és az eurózóna között markáns fejlettségbeli különbségek húzódnak, ennek megfelelően az euróadaptáció növekedési és stabilitási áldozatokat követelne mindhárom országban.

Ráadásul nem csupán az említett három ország és az eurózóna között rajzolódnak ki fejlettségbeli különbségek, hanem a három közép-európai ország között is, ami komplexebbé teszi a kérdést, hiszen az eurózónához csatlakozva már nem lesz országonként eltérő monetáris politika, így az Európai Központi Bank döntései az egyik országot negatívan, a másikat pozitívan érinthetik.

A cseh-lengyel-magyar csatlakozás továbbá azért sem indokolt, mert az euró nem váltotta be az egyik legfőbb várakozást: az eurózónán belül a konvergencia nem tudott felgyorsulni, az eddigi különbségek továbbra is fennállnak, sőt vannak olyan szélsőséges esetek is, hogy a különbségek a közös pénz bevezetése óta tovább nőttek – fedte fel a Makronómnak írt elemzésében Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértője.

Összességében az euró bevezetése Magyarországon jelenleg nem aktuális. Egyrészt azért, mert a kritériumokat nem teljesítjük, erről számolt be a 2022-es konvergenciajelentés is. Másrészt pedig azért, mert a magyar kormány részéről érthető okokból nincs meg a kellő elköteleződés az adaptáció felé, hiszen a reálkonvergenciától várják az euróképes gazdaságot, és nem az euró bevezetésétől a reálkonvergenciát.

Borítókép: MTI/ EPA/ Daniel Bockwoldt


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés