Az újságírás végének vége

2022. június 17. 20:40
Jonathan Franzen egyik új könyvének címe: A világ végének vége. A mű tényleg elvisz a földrajzi „világvég-hez”, és figyelmeztet: magának a világnak is könnyen vége lehet a jelenlegi trendekkel. Környezetileg. A média, - közismerten a negyedik hatalmi ág - ezen belül pedig kitüntetetten az írott sajtó is egyre inkább a világ vége felé sodor bennünket. Társadalmilag. Az olvasó tömegek – amelyek legalább úgy fogynak, mint a jéghegyek – szájtátva ámulnak és bámulnak, de alig szólnak. Egyelőre.
Veress József, az MTA doktora, professor emeritus (ELTE) írása a Makronómon.

Az elérhető példák napi szintű garmadájából válasszunk egy frisset. Az egyik vezető brit lap (The Telegraph) publicistája, Juliet Samuel, aki egyébként véletlenszerűen feltűnően hasonlít az LMP korábbi, a parlamentbe most be nem jutott társelnökére, azt állítja, hogy manapság nem a britek, hanem egyes eurázsiai vezetők törekszenek megátalkodottan birodalmaik újjáépítésére. Majd annak a véleményének ad hangot, hogy szerinte Oroszország mellett többek között Orbán Viktor magyar miniszterelnök is ezek/azok közé sorolható, mivel az ukrán vezetés által megfogalmazott vádak szerint „…a korábban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó nyugat-ukrajnai területek visszaszerzését tervezte, amennyiben az orosz terveknek megfelelően alakult volna Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni támadása.”

Miután a tisztelt olvasó mindezeket rezzenéstelenül tudomásul vette, szögezzünk le néhány dolgot. A publicista gondolatai nem Facebookon (bocsánat: Meta) vagy a Twitteren jelentek meg, nem is az ottani Nyugati Fény közölte azokat, hanem a The Telegraph. Hihetetlen. (Csak csendesen jegyezzük meg, többek között ezért sem lehet minta számunkra a mai Nyugat.)

Ilyen gondolatmenetnek nálunk még a néhai Kacsa Magazin sem adott volna teret.

Mi is a publicista okfejtésének fedezete? Az ukrán kormány, amely imígyen lát bele a magyar kormányfő fejébe. Hagyjuk a háborúban álló kormányt, vegyünk elő egy majdnem azonos szintű ombudsmant. Némi késéssel megtudtuk, hogy Ljudmila Deniszova emberjogi biztos, aki korábban az ukrán civileken az orosz megszállók által elkövetett tömeges nemi erőszakról számolt be,

elismerte, hogy maga találta ki a megtévesztő álhírt.

Távozott a hivatala éléről, mert az ukrán parlament leváltotta.

Az újságírás és a politikai tartalmú kommunikáció jelenünkben új korszakot nyitott. Kezdetben, és ezt nevezhetjük az első szakasznak, a tények, és a azokból levezethető vélemény volt a domináns. A századforduló táján aztán felerősödött a gonzeaux típusú megközelítés (a kanadai-francia szó fényes ösvényt jelent), ahol

a tények és a fikciók keverednek az újságíró szubjektív nézőpontja szerint, az üzenet hatása a fontos. A gonzó újságírás szerint a hatás érdekében a pontosság is elhanyagolható.

Amióta az emberiség rendkívül szofisztikusan erőszakolt egybedarálása  folyik, a harmadik szakasz egyre meghatározóbbá válik. Tényekre nincs szükség. Csak hazugságokra. Amelyeket igazságoknak kell láttatni. Ehhez megannyi hívő optikusra van szükség. Jelentem, túljelentkezés van.

Nem azért vagyunk szomorúak, mert a magyar kormány – helyesen teszi – nem akar besodródni  a legerősebb világerők által egyre sürgetőbben, és fenyegetően ajánlott uniformizált fekete lyukba, hanem azért, mert oly sokan hagyták és hagyják magukat megvezetni.

Én vagyok én, Te vagy te, ki a hülye én vagy te? A gyermekkori mondóka visszaköszön, nap, mint nap. Te! (azaz Mi), sugallja a mindentudó, derivált vezető média. Szerintem Ők.
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés