Makronóm: az extraprofit létezik

A közgazdaságtanban igenis létezik extraprofit

2022. június 11. 22:20

Mihálovics Zoltán
A háborús veszélyhelyzet kihirdetését követően a kabinet első döntései között szerepelt, hogy kiemelkedő nyereséget termelő szektoroktól elvonja az extraprofitot.
Mihálovics Zoltán, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

A háborús veszélyhelyzet kihirdetését követően a kormány első döntései között szerepelt, hogy a kiemelkedő nyereséget termelő szektoroktól – bankszektor, tranzakciós illeték, biztosító szektor, telekommunikációs-szektor, energiaszektor, alapanyaggyártók, logisztika, gyógyszerforgalmazói-szektor, reklámadó, kiskereskedelem, légitársaságok – elvonja az extraprofitot. A kormány döntését egyrészt a költségvetési egyensúly fenntartása, másrészt az infláció leszorítása, végül pedig a közteherviselés kiszélesítése indokolta. Az extraprofit megadóztatásából a kormány nagyságrendileg 900 milliárd forintos befolyt összegre számít. Sokan meglepődve álltak a döntést követően mondván, extraprofit nem is létezik, továbbá az a kérdés is felmerült, hogy ki jogosult eldönteni, hogy mi számít extraprofitnak. Ugyanakkor a közgazdaságtan jóideje ismeri az extraprofit fogalmát, amit fémjelez, hogy a történelemben már volt példa számos hasonló különadóra.

Extraprofit: létezik?

A napokban a hazai sajtó több prominens tagja hangoztatta azt a véleményt, amely szerint nem létezik és így a közgazdaságtan sem ismerheti az extraprofit fogalmát. Napjainkban számos nyugat-európai országban is ismeretes a „windfall-tax”, mint a közteherviselés egyik legitim formája. Ha a mostani magyar esettől kicsit eltávolodunk, és általánosságban beszélünk az extraprofit elvonásáról, akkor azt mondhatjuk, hogy ez egy bevett cselekvés szerte a nyugati világban arra az esetre, mikor váratlan profitot eredményez több nagyvállalat tevékenysége a piaci körülmények miatt. 

Ez közel sem mondható populista intézkedésnek, hiszen a költségvetési racionalitás is ott áll az extraprofit megadóztatása mögött.

A mostani világgazdasági helyzetben azért vették elő a kormányok az extraprofit megadóztatásának eszközét, mert a 21. századi globális versenypiac korántsem működik tökéletesen.

Ez a piaci tökéletlenség jelenleg abban vált kézzelfoghatóvá, hogy a vállalatok be nem tervezett, extra haszna a fogyasztók kárán folyik be, ami indokolttá teszi az állam ilyen fajta közbeavatkozását. A be nem tervezett haszonért ugyanis nem nyújtottak semmit a profitot bezsebelő vállalatok.

A második Orbán-kormány már tesztelte ezt a módszert

Nem is kell annyira visszamenni a történelemben, hiszen a második Orbán-kormány 2010-ben már megadóztatta az extraprofitot, annak ellenére, hogy abban az időben a főbb ellenérvek közé tartozott, hogy az intézkedés hatására a nagy multinacionális vállalatok ki fognak vonulni Magyarországról. Ez az ellenérv, mint kiderült nem állta meg a helyét, hiszen az akkori kormány képes volt normális megállapodást kötni ezekkel a multinacionális vállalatokkal, bevonva őket a közteherviselésbe.

A briteknél gyakran előkerül a téma

Ha a nemzetközi színteret nézzük, akkor Nagy-Britanniában is volt már korábban példa az extraprofit megadóztatására. Tony Blair munkáspárti kormánya 1997-ben folyamodott ehhez az intézkedéshez a privatizált közművek extranyereségére hivatkozva, ami már az 1997-es brit választási kampány egyik centrális elemeként is szerepelt, hiszen a fő mondanivaló akkor az volt, hogy 18 év konzervatív kormányzás alatt túl alacsony áron privatizálták az állami tulajdonban lévő vagyont. 1997 óta Nagy-Britanniában nem vetettek ki extraprofit adót, de többször előkerült a téma. 2008-ban is egy hasonló tervezet volt az asztalon, amely szerint az energiavállalatoktól vonták volna el a plusz nyereséget. A tervezet mögött akkor az energiaárak növekedése, valamint az olaj és a gázipar környezetkárosító hatása szerepelt.

Habár akkor ezt az intézkedést a Munkáspárt 120 képviselője támogatta, de az ötletet végül elvetették. 2013-ban is felmerült egy ilyen adónak a kivetése az akkori 10 százalékos energiaár emelkedésre hivatkozva, amit John Major akkori konzervatív párti miniszterelnök sürgetett, de az ötletet ismét elvetették. 

A közelmúltban is napirendre került a téma. A 2019-es brit választási kampányban a Munkáspártnál szerepelt, amely szerint az olaj- és gáztársaságokra vetnének ki ilyen típusú adót, amit azzal indokoltak, hogy segítené a zöld gazdaságra való átállást, emellett pedig nagyságrendileg 11 milliárd font bevételt jelentene.

A napokban azonban a magyar példát követve Nagy-Britannia szintén az extraprofitot sújtó adót tervez kivetni. Ezt a lépést a brit kormány azzal indokolja, hogy az emelkedő energiaárak miatt az energetikai szektor jelentős mértékben extraprofitot termel, amelyet megadóztatva a nehéz helyzetbe jutott családokat szeretné támogatni a konzervatív vezetésű kabinet. Rishi Sunak brit pénzügyminiszter pedig közölte, hogy ezeknek az energetikai cégeknek az extra nyereségére 25 százalékos adókulccsal vetnek ki adót. Újabban pedig már Németország is követheti a magyar extraprofit adót.

Mongólia esete

Ha Európán kívüli országokat nézünk, akkor Mongóliában is jellemző volt egy ideig az extraprofit megadóztatása, amit a Mongóliában működő bányavállaltok extranyereségére vetettek ki. 2005-ben kezdetben csupán egy javaslat volt a réz és az arany nyereségének megadóztatására. 2006-ban vezették be, amely így a világ egyik legnagyobb extraprofitadója volt a világon 68 százalékos adókulccsal. Az adó bevezetését az indokolta, hogy a rézbányászati társaságok így belföldön olvasztják meg a rezet, és nem szállítják ki koncentrátumot hiszen, ha Mongóliában olvasztják be, akkor extra adót sem számítottak fel. Ezt 2009-ben helyezték hatályon kívül, majd 2 év alatt fokozatosan megszüntették, amit az tett indokolttá, hogy a külföldi bányavállalatok képesek legyenek beruházni a mongol ásványkincsekbe. Az adó eltörlését egy konkrét réz-arany bányászati projekt – az Oyu Tolgoi bánya létrehozásáról szóló megállapodás – váltotta ki a Góbi-sivatagban. 2011 elejére vált teljesen hatályon kívülivé a rendelkezés, amelyet követően kezdetét vehette a projekt.

Mi indokolja az extraprofit megadóztatását?

A kormány döntése mellett markáns érv az infláció dinamikus növekedése. A hazai sajtóban a Makronóm mutatott rá először, hogy van összefüggés az infláció növekedése és az extraprofit között, hiszen a tavalyi évben a vállalatok megemelték a haszonkulcsot. Így pedig több olyan vállalat van, amelyek az inflációs környezetből képesek voltak profitálni. A magas infláció mögött így nem csak az ellátási láncok töredezettsége áll.

Fontos kitérni arra, hogy a kormány a vállalatok hagyományos profitját nem vonja el, csupán az extra nyereséget vonja be a közteherviselésbe.

Ha pedig ezeket az extra nyereséget termelő vállalatokat bevonja a kormány a közteherviselésbe, adott az elvi lehetősége az infláció alacsony szinten való stabilizálódásának. Magyarország az Európai Unióban jelenleg középmezőnyben áll az áprilisban mért inflációs ráta tekintetében az Eurostat adatai szerint.

Jól látható, hogy a 9,6 százalékos magyar adat nem kiemelkedő az uniós rangsorban. A legalacsonyabb ráta 5,4 százalék (Franciaország, Málta), a legmagasabb 19,1 százalék (Észtország) volt áprilisban.

A másik érv az extraprofitot termelő vállalatok megadóztatása mellett a költségvetési egyensúly fenntartása. Mintegy 900 milliárd forintos befolyó összeggel számol a kormány, amelyből

a kialakítani kívánt rezsivédelmi alapba 700 milliárd forint, a honvédelmi alapba pedig 200 milliárd forint kerülne.

A rezsivédelmi alapon belül a tervek szerint nagyságrendileg 400 és 500 milliárd forintba kerülhet a rezsicsökkentés, míg az állami szféra kompenzációja 200-300 milliárd forintba. A 900 milliárd forintos befolyó összegből a kormány 110-120 milliárdot vár a biztosító szektortól, 300 milliárdot az energiaszektortól, plusz 60 milliárdot a kiskereskedelmi szektortól, a jelenleg felfüggesztett reklámadótól 15 milliárdot, az egyéb adóktól pedig mintegy 100 milliárdot várnak.

Ami a telekommunikációs szektort illeti, itt még nincsnek teljesen kidolgozott tervei a kormánynak, viszont az valószínűsíthető, hogy a roaming, a kábeltévé és az internet forgalmára fogják kivetni. A légitársaságokkal kapcsolatban szedett adót hívhatnánk zöld adónak is német, norvég és holland példára, ami utasindulásonként, fejenként 10 eurót jelent. Ami pedig a gyógyszerforgalmazói szektort illeti, azt le kell szögezni, hogy a gyógyszertárakat a kormány nem fogja megadóztatni. Helyette olyan cégeket érint a szabályozás, amelyeknek nincs hazai gyártási kapacitása (Sanofi, Bayer, Hungaropharma, Phoenix).

Habár igaz, hogy a kormány bejelentésével kapcsolatban még sok a bizonytalanság, de az kétségtelen, hogy egy 2010-ben már bevált receptet próbálnak ki. Egy olyan időszakban, mikor külső sokkok sorozata érinti a nemzetgazdaságot, elengedhetetlen a költségvetési egyensúly fenntartása, az infláció leszorítása, és a közteherviselésben való részvétel kiszélesítése.

Borítókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Congress enacted the first American excess profits tax in 1917 with rates ranging from 20 to 60 percent on the profits of all businesses in excess of peacetime earnings."

A Kongresszus az első amerikai extra profit adóztatást 1917-ben vezette be, amelynek rátája 20 és 60 százalék között volt, minden vállalkozásra vonatkoztatva, a békeidőben elért profit feletti profitra.

Szóval kár ezen vicsorogni. A kapitalizmus régről tudja mi az a kapitalizmus.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés