Először védtelen a szlovák légtér

Magyarországra is fenyegetést jelent, hogy kiderült, Szlovákia képtelen megvédeni a légterét

2022. április 30. 13:14
Írta: Matus Tibor
Ki fogja őrizni a szlovák légteret? – teszi fel a kérdést a DenníkN portál, annak kapcsán, hogy a napokban kellene dönteniük a megoldásról. A szlovák védelmi minisztérium a napokban várja a NATO központjából azt az információt, hogy melyik tagország lesz képes és hajlandó biztosítani a szlovák légteret. Szlovákia rövid fennállása alatt ez lesz az első időszak, amikor nem saját maga látja el ezt a feladatot.

A DenníkN-nek nyilatkozó államtitkár szerint lehetőség van arra, hogy a lengyel vagy cseh gépek a saját állomáshelyükről lássák el ezt a feladatot. Majd a lap címlapként felteszi Vladimír Bednár publicista térképét, amelybe pár éve berajzolta, hogy

a szomszédos országok repülői az otthoni állomáshelyükről mely pontokat tudnák elérni a riasztástól eltelt 30, illetve a felszállástól eltelt 15 percen belül.

Szlovákia lazán elvolt a kiöregedett MiG-29-esekkel, igaz, már az előző kormány idejében szerződést kötöttek új F-16-os vadászrepülők vásárlására. Az új repülőket várhatóan 2024 első felében szállítják le. A szerződés szerint hamarabb kellett volna érkezniük, de az amerikai fél már bejelentette a csúszást a járványra és a chiphiányra hivatkozva. A pilóták képzése is elkezdődött.

Tulajdonképp ezt az időszakot kellett volna kibekkelni a MiG-ekkel, csak hát jött a fránya háború.

A légtér védelme érdekében a repülőknek azonnal indulniuk kellene a riasztást követően, amennyiben egy ismeretlen vagy a légiirányítással kommunikálni nem hajlandó repülőgép jelenik meg az ország határánál. Van rá példa a NATO-n belül, hogy a kisebb országok légterét valamelyik tagország őrzi az Air Policing modell keretén belül. Ilyenkor az adott ország légi bázisára küldik pár hónapra a vadászgépeket a hozzá tartozó személyzettel. A gond ott van, hogy a Besztercebánya mellett fekvő szliácsi katonai reptéren épp tervezett felújítás folyik, hogy majd fogadni tudják az F16-osokat. Így reálisabb a szlovák légtér őrzése valamely szomszédos ország légi bázisáról, ahonnan akár a brit vagy amerikai vadászgépek is betölthetnék ezt a feladatot.

Természetesen a légteret sem őrizik ingyen, a szlovák védelmi minisztérium szerint ez olcsóbb lenne, mint a MiG-ek évi 55 millió eurós fenntartása.

A szlovákoknak természetesnek tűnhet, ha a cseh vadászgépek őriznék a légteret, de a csehek Gripenjeinek (14 darab összesen) egy része most a Baltikumban szolgál.

Vladimír Bednar írása szerint

sem a cseh Čáslav, sem a lengyel Łask repülőtereiről nem lehetne az elvárt időben elérni Szlovákia keleti részeit, ami a legközelebb fekszik a háborúhoz.

A cseh felszállást vezeti le, ahonnan a gépek csak a riasztás utáni 25. percben tudják elérni a cseh-szlovák határt. Példájában a riasztást akkor adták ki, mikor egy 800 kilométeres sebességgel közlekedő Boeing átlépte az ukrán-szlovák határt. A kommunikálni nem hajlandó repülő 23 perc alatt eléri a mohi atomerőművet, 27 perc alatt a vágsellyei vegyi üzemet, és 29 perc alatt a jászapáti atomerőművet, csak hogy azokat a területeket említsük, amelyek felett repülési tilalom van érvényben. A Boeing 29 perc alatt Pozsonyba érhet, és a 30. percben már ki is léphet Ausztria felé. Azt is hozzá kell tenni, hogy egy repülő átlagosan 17 percet tölt Szlovákia légterében.

Azt már a szlovák publicisták nem említik – nem is feladatuk –, hogy a példában szereplő Boeing, Szlovákia közepénél délre fordulva, pár perc alatt elérheti Budapestet – úgy, hogy a magyar légierőnek esélye sincs reagálni.

A térkép szerint a megoldás nyilvánvaló volna, sőt fel is merült az a gondolat, hogy mindhárom szomszéd biztosítaná a légteret, amivel az a gond, hogy a magyar légierő jelenleg a NATO-n belül azon parancsnokság alá tartozik, amely Európa déli részét fedi le. Ezzel szemben a lengyel, a cseh és a szlovák légierő az „északi” parancsnokság alá tartozik. Így kérdés, ki adná ki a parancsot például egy repülőgép kilövésére?

A szlovák vadászgépek

Kétségtelen, hogy Szlovákia elkésett a repülő-beszerzésekkel. Jelenleg 11 MiG-29-cel rendelkezik, de ezeknek csak a fele harcképes.

Az első MiG-29-esek, még közvetlen a rendszerváltozás előtt érkeztek a csehszlovák hadseregbe, rögtön húsz, amelyekből tízet kapott Szlovákia Csehszlovákia szétválásakor. A csehek a MiG-jeiket kicserélték a lengyelekkel helikopterekre, majd 2004-től Grippeneket bérelnek.

Szlovákia maradt az orosz technikánál, sőt a 90-es években az orosz adósságtörlesztés fejében további 14 MiG-et kapott. Hamarosan három gép oda is veszett – az egyik kiégett egy motorhiba után a szliácsi repülőtéren, kettő pedig egy kiképzési repülés során ütközött össze.

Az ezredfordulón 12 gépet modernizáltak, és ezzel az élettartamukat kitolták 2025-ig, a többit pedig fokozatosan leállították.  

A 90-es évek végétől jelentkeztek a gondok a gépekkel, a költségvetési megszorítások miatt nem maradt forrás a karbantartásra, amit még megfejelt a orosz alkatrészellátás akadozása. Az üzemképesség fenntartása érdekében gyakran az egyik gépből szerelték át az alkatrészeket a másikba.

A 2010-es években Iveta Radičová kormányfő bejelentése szerint akkoriban csupán 3 vadászgép volt üzemképes. Ma is csak 3-5 gép üzemképes a 11-ből.

Technikailag a szlovák MiG-ek egyik hátránya, hogy kevéssé képesek kommunikálni a szövetséges vadászgépekkel. Egyszerűen fogalmazva: egy szlovák pilóta beszélhet rádión egy nyugati vadászpilótával, de más információt már nem tud vele kicserélni. Ha például egy szövetséges repülőgép radarja ellenséges gépeket észlel, azt a szlovák pilóta nem fogja látni a monitorján.

De nem csak ez a gond. Az orosz ukrán háború kitörésekor döbbenhetett rá a szlovák közvélemény, hogy

a szlovák vadászrepülőgépek folyamatos karbantartását egy orosz állami cég végzi,

ami nem egy szerencsés állapot akkor, amikor a szlovák kormány meglehetősen harciasan nyilvánul meg az oroszokkal szemben. Szlovákia úgynevezett előfizetéses üzemeltetés-biztosítási rendszert alkalmaz, amire az első szerződést még 2005-ben kötötték.

Az orosz állami tulajdonú cég a szliácsi katonai repülőtéren tart 15 és 40 közötti létszámú technikuscsoportot a nagyobb javításokra, illetve biztosítja a szükséges alkatrészeket is. Így nem kell alkatrészeket tárolniuk. Viszont amikor legutóbb (2019 szeptembere) Nyitra mellett lezuhant egy szlovák vadászgép, nem csak a 38 millió euróra becsült kárt kellett lenyelni, hanem az orosz cégnek még ki kellett fizetni további 2,5 millió eurót a beépített alkatrészekért. 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés