A Momentum az igazi nagy nyertes

Kiszámoltuk: ezeket a pártokat váltotta le Márki-Zay Péter, de kik a nagy potyautasok?

2022. április 28. 16:55
A választási eredmények mélyebb elemzése megmutatja, miért csak Karácsony Gergely és Donáth Anna lépett az ellenzéki jelölt mellett színpadra az összefogás bukása után.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.

A 2022-es választás egyik legikonikusabb, sokak emlékezetébe valószínűleg hosszú távon beégett jelenete

a kudarc után a saját választóik elé kilépő ellenzéki prominensek foghíjas csapata volt.

Már az is roppant furcsa volt, hogy a kampány során a többi pártvezetővel rendszeresen kézen fogva, együtt mosolygó ellenzéki jelölt mögött a bukás éjszakáján csupán családja állt.

A néző zavarodottságát pedig tovább fokozta az, hogy bár később a Momentum és a Párbeszéd vezetői is mikrofonhoz léptek, a Jobbik, a DK és az LMP prominensei nem csak távollétükkel tüntettek, de a kampány alatt parolára nyújtott kezük hamar a vereség általuk vélelmezett felelősére mutató vádló mutatóeszközzé vált. 

Az ellenzéki összefogás szereplőinek a választási fiaskóra adott reakciói tehát nagyon széles skálán mozogtak.

A Momentum, az MSZP és a Párbeszéd visszafogottabban reagált,

és kevésbé szállt bele a társulás miniszterelnök-jelöltjébe. Ezzel szemben

az LMP, a Jobbik és a DK egyértelműen Márki-Zay Péterben látta a vártnál lényegesen rosszabb eredmény fő okát.

Jakab Péter egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jelölt nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. 

A reakciók alapján azt gondolhatjuk, hogy a keményebb kritikát megfogalmazó pártvezetők mögötti pártok lehettek az ellenzéki összefogás legnagyobb vesztesei. Az ellenzéki pártok választási stratégiája miatt azonban nem könnyű megállapítani, hogy ez valóban így volt-e.

A választók listán a hatpárti szövetségre tudtak csak szavazni, így ezekből a szavazatokból az egyes pártok szavazóbázisának mérete nem igazán becsülhető meg.

Az egyéni jelöltek tekintetében pedig egyértelműen voltak az ellenzék számára könnyebben nyerhető (budapesti) és lényegében esélytelen (vidéki) szavazókörzetek. És míg az elsőben főleg a Momentum, a DK az MSZP és a Párbeszéd jelöltjei indultak, addig a Jobbiknak vidéken kellett volna győznie. Így csupán abból, hogy melyik pártnak hány egyéni jelöltje vette sikeresen az április 3-i akadályokat, nem feltétlenül vezethető le, hogy mely párt nyert és melyik veszített az összefogással. 

A modell

Ahhoz, hogy a történteket jobban megértsük, hogy feltárjuk az okait annak, hogy az egyes pártok reakciói miért voltak ennyire különbözőek, érdemes a számok mögé nézünk. Ehhez a statisztika tudományát fogjuk segítségül hívni, mely számos érdekes összefüggést világított már meg számunkra (mindenkinek ajánlom Eric Siegelnek, a „Predictive Analytics: The Power to Predict Who Will Click, Buy, Lie or Die” könyv szerzője és a Predictive Analytics World alapítójának 2016-os rövid írását a Scientific American-ben, melyben több ilyet is említ, mint például azt, hogy a férfiaknak érdemes reggelizniük, ha el szeretnék kerülni a szívkoszorúér-betegségeket). A kalkulációk során az eszközünk egy megyei eredményekre illesztett lineáris regressziós modell lesz, mely azt tételezi fel, hogy az ellenzéki összefogásban szereplő minden egyes párt társadalmi bázisa adott mértékben bővült vagy szűkült 2018 és 2022 között. 

A modell azokat az együtthatókat keresi, melyekkel rendre megszorozva a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és az MSZP-Párbeszéd 2018-as százalékos listás választási eredményeit a lehető legjobb becslést kapjuk a hatpárti koalíció 2022-es listás eredményére minden megye és Budapest tekintetében is. Az egyedi együtthatók az egyes pártok támogatottságának megváltozását mutatják majd meg nekünk. 

Ez természetesen egy egyszerű modell, így eredményeink némi fenntartással kezelendőek majd. Elképzelhető, hogy egy pártnak máshogy változott a támogatói bázisa Baranyában, mint Budapesten. A megyei vagy akár választókerületi változások azonosítására az általunk használt módszer nem megfelelő.

De a nagy, országos trendeket mégis megbízhatóan képezi le.

Az eredmények értékelésénél azért is óvatosnak kell lennünk, mert a választói preferenciáknak a teljes négyéves választási ciklus során történő megváltozását fogjuk csak tudni elemezni. Az egyes politikai formációk szavazóbázisa nem csak az összefogás ténye miatt változhatott meg ezen időtávon, hanem számos más ok, mint például demográfiai folyamatok, az adott párt parlamenti hozzászólásainak minősége és milyensége, vagy a politikai marketing hatékonysága. A teljes ellenzéki szavazói bázis drámai zsugorodása okán azonban feltételezhető, hogy a változások egy jelentős részét a mostani választás innovációja, az ellenzéki összefogás ténye okozta. 

Mit mondanak a számok? 

A 2018-as megyei eredményekre állított lineáris regressziós modell meglehetősen pontosan magyarázza a 2022-es szavazati arányokat. A modell R2 együtthatója 0,99 felett van. Veszprém megye kivételével, ahol a modell 3,7 százalékponttal alulbecsüli a 2022-es eredményeket, az összes megyénél és Budapesten is 1-2 százalékpont csak az eltérés a modell által becsült és a tényleges eredmények között (1. ábra).

1. ábra: Az egységes ellenzékre 2022-ben leadott szavazatok aránya és a modell által becsült érték.

Forrás: a szerző számítása. 

Az egyes pártok regressziós együtthatói világosan megmutatják azt is, hogy miért az LMP, a Jobbik és a DK vezetői voltak olyan kritikusak a baloldal jelöltjével kapcsolatban a választás után. Ez a három párt ugyanis az, melyek támogatói bázisa a modell tanulsága szerint a legtöbbet csökkent. Az LMP szavazótáborának 61 százalékát veszítette el. A Jobbik esetében a 2018-as támogatók 52 százaléka ábrándult ki a pártból. Végül a DK szavazói 27 százalékának volt kénytelen búcsút mondani. Ez azt jelenti, hogy

a DK támogatóinak több mint negyedével, a Jobbik több mint felével, végül az LMP közel kétharmadával fizetett az összefogásért (2. ábra).

2. ábra: Az ellenzéki pártok szavazói bázisának változása 2018 és 2022 között.

Forrás: a szerző számításai. 

Érdekes eredménye a modellnek, hogy az összefogásnak nyertesei is voltak. Az MSZP–Párbeszéd páros csupán az előző számok fényében tekinthető relatív nyertesnek, társadalmi bázisa ugyanis a fenti három párthoz képest csak minimális mértékben, 5 százalékkal csökkent.

Az összefogás igazi haszonélvezője pedig egyértelműen a Momentum, mely formáció szavazóinak száma közel két és félszeresére növekedett 2018 és 2022 között.

Összefoglalás

Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, az összefogás ténye, illetve a pártok elmúlt négyéves teljesítménye jelentős hatással volt a vizsgált hat párt társadalmi bázisára.

Az LMP lényegében megsemmisült, ezt a pártot valóban leváltotta az összefogás,

az eredmények alapján nem lett volna esélye önálló erőként bejutni a parlamentbe.

A Jobbik szavazóinak nagyjából fele tűnt el,

listás támogatottságuk alapján egy szintre kerültek a csak keveset veszítő MSZP–Párbeszéd párossal. Érdekes a DK helyzete, mely az összefogás alkuinak és visszalépéseinek következtében a hat párt legerősebbike lesz a parlamentben, ám a modell szerint a támogatottsága jóval a Jobbik és az MSZP–Párbeszéd szintje, sőt, valamivel a parlamenti bejutási küszöb alatt is van.

A Momentum nagyot nyert, és a számok alapján felzárkózott harmadik erőként az MSZP–Párbeszéd és a Jobbik mögé. 

(Címlap: MTI/Illyés Tibor) 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem a lista? Szóval az ellenzék javát szolgálta a 2010-hez képest kevesebb listás hely. Szólni kéne a fősodor nyugati sajtónak, hogy a Fidesz választási rendszere bizonyítottan az ellenzéknek dolgozik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés