Ábrákon mutatjuk: gazdasági törpe Oroszország, de annak jelentős

2022. március 30. 18:20
Gazdasági törpe, önmagában katonailag sem világverő, de abba azért tud kapaszkodni Oroszország, hogy atomhatalomnak számít. Ezek is kiderülnek a Financial Times szerzőjének cikkéből, aki szerint Oroszország azért ahhoz elég nagy, hogy felforgassa a világgazdaság rendjét.

Egy új világ születik.

A békés kapcsolatok reménye elhalványul. Helyette itt van Oroszország Ukrajna elleni háborúja, amiről tudható, hogy katasztrofális hatásai lesznek.

Természetes, hogy keressük a hibást. Sokak számára például a NATO közép- és kelet-európai terjeszkedése a bűnös, írja Martin Wolf, aki ábráin érdekes módon összekapcsolja az orosz és kínai katonai erőt, amikor a nyugatival méri azt össze. Szerinte a hiba a kétértelműségben van: a NATO-csatlakozási ajánlatot csak akkor kellett volna megtenni, ha Ukrajna teljes jogú tagként tudott volna csatlakozni. Ugyan támogatja a NATO bővítését a volt orosz szatellit államokkal, mert „jó kerítéssel” jó szomszédokat lehet nyerni, és Oroszország is tudja, hogy ha megtámad egy NATO tagot, abból háború lesz. Ukrajnával nem ez volt a helyzet. Wolf szerint ezért tűnt ez a támadás könnyű lehetőségnek a Kremlben ülő despota számára.

Arra, hogy miért lépte ezt meg Vlagyimir Putyin, egyik válaszként azt írja, hogy egy bukott rendszert vezet. Csak a birodalmi lét igazolhatja uralmát.

Szerinte ez a hűbéresek paradicsoma. Ezek a hűbéresek a Borisz Jelcin-korabeli „oligarchákból” Putyin gengsztereivé váltak.

Eközben Ukrajna gazdaságilag is megbukott, de szerinte demokratikus állam. Putyin számára az önálló állam és nemzet építésének ukrán a törekvése tűrhetetlen.

A Szovjetunió bukása után sokan egy olyan világot reméltek, amelyet az együttműködés és a kölcsönösen előnyös kereskedelem vezérel. De a nagyhatalmi konfliktusok és azok motivációi sosem szűntek meg. Az USA-t megrészegítette az „egypólusú lét”. Kína, Hszi Csin-ping vezetésével egyre erősebb és tekintélyelvűbb lett. Putyin a sérelmeken rágódott, és végül megszállt egy olyan országot, amelyet a magáénak tart. Szinte visszahalljuk az első világháborút. Akkor nem Németország, hanem a gyengébbik partner, Ausztria kezdte a konfliktust. Ma pedig Oroszország a gyengébbik partner a Kínával kötött szövetségében, írja Wolf.

 A NATO még mindig a világ meghatározó gazdaságaival rendelkezik 

A Kína által ígért támogatás azzal a kockázattal jár, hogy az orosz háború által teremtett veszélyek katasztrófává alakulnak. Ez a világot két tömbre változtatná, ami költséges gazdasági és biztonsági következményekkel járna. A mozgósított Nyugat azonban még mindig sokkal erősebb lenne. Ezt a nyugati szankciók hatása is megmutatja.

Egy egységes Nyugattal szemben minden szemszögből eltörpül Oroszország, kivéve a katonák és a nukleáris robbanófejek számát.

Még ha Kínát is az oroszok mellé tesszük, akkor is  együttesen számítva jóval erősebb a nyugat. Ennek ellenére, ha csak lehet, meg kell akadályozni a Nyugat és egy az Oroszországból és Kínából álló tekintélyelvű blokk kialakulását és összecsapását. Ez rendkívül veszélyes lenne.

A NATO katonai kiadásai messze meghaladják Oroszország, sőt még Kína kiadásait is

Wolf leírja, hogy minél előbb véget kell vetni az ukrajnai háborúnak, amely egyszerre támadás egy békés ország, egy demokrácia és a világrend ellen. Kínának arra kell törekednie, hogy segítsen Oroszországot kiszabadítani a mocsárból. Tipikus amerikai álláspont az övé, mely szerint többek között azért támogatja Kína Putyint, mert vezetői bizonyára osztják a demokráciák iránti megvetését. Hatalmas hibának tartja ezt, mert, ahogy a történelem gyakran megmutatta, a szabad társadalmak azért erősek, mert ha egyszer veszély fenyegeti őket, akkor élvezik népük támogatását.

A közelgő gazdasági válság kezeléséhez is elengedhetetlen a háború befejezése.

A háború, a kínálati sokkok és a magas infláció kombinációja destabilizáló hatású lehet, amint azt a világ az 1970-es években megtanulta.

Most a pénzügyi instabilitás is nagyon valószínűnek tűnik. A monetáris hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül a magas inflációt. A kormányoknak tehát célzott fiskális támogatást kell nyújtaniuk a kiszolgáltatottaknak.

 Oroszország és Kína katonák létszámában még meg is előzheti a Nyugatot. 

Ezen kívül a Nyugatnak meg kell erősítenie a védelmét, minden fronton - katonai, energetikai, kiber- és gazdasági téren. A szerző létfontosságúnak tartja, hogy az EU valódi katonai hatalommá váljon. Ehhez rendelkezik azzal a gazdasági és demográfiai alappal, amivel egyensúlyt tud képezni Oroszországgal szemben. Ebben a Brexit utáni Egyesült Királyságnak is a lehető legteljesebb mértékben részt kell vennie. Az USA-nak pedig szüksége van az európai segítségre, mivel Hszi Kínájával is foglalkoznia kell.

Oroszország nukleáris értelemben tekinthető igazán nagyhatalomnak. 

Az amerikai szerző szerint nem egyszerűen az oroszokkal és kínaiakkal állunk háborúban, akik csupán egy jobb jövőt remélnek. Épp ellenkezőleg, hosszú távon szövetségeseink lehetnek. A szankcióknak ezért célzottnak kell lenniük, amennyire csak lehetséges. A kereskedelem és más békés tevékenység jövője azonban attól függ, hogy hogyan - és nem kevésbé, hogy mennyi idő múlva - ér véget ez a válság.

Nem utolsósorban, nem szabad megfeledkeznünk a tágabb értelemben vett, minden emberre kiterjedő közös gondokról - a globális környezetről, a világjárványok kezeléséről, a gazdasági fejlődésről és magáról a békéről. Együttműködés nélkül nincs túlélés. Ha Putyin őrülete valamit bizonyít, akkor az az, hogy az „erőnek mindig igaza van” világa nem olyan világ, amelyben biztonságban élhetünk, amint azt nukleáris fenyegetései is mutatják, írja Wolf.

Népességben is mindent visz az orosz-kínai páros. 

Az 1805-ös austerlitzi csata után az ifjabb William Pitt előrelátóan azt mondta: „Tekerd fel [Európa] térképét; az elkövetkező 10 évben erre nem lesz szükség”. Oroszország Ukrajna elleni háborúja hasonlóan átalakította világunk térképét. A stagfláció elhúzódó szakasza biztosnak tűnik, nagy potenciális hatásokkal a pénzügyi piacokra. Hosszú távon két hatalmi blokk kialakulása valószínű, amelyek között mély szakadék van. Várható  a globalizáció gyorsuló hanyatlása és az üzleti érdekek feláldozása a geopolitikai érdekek oltárán. Sőt, sajnos még az atomháború is elképzelhető.

Wolf azzal zárja írását:

 „Imádkozzunk a csodáért Moszkvában. Enélkül hosszú és nehéz lesz az előttünk álló út.”

 Kérdés, milyen csodára vár az amerikai szerző.

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Érdekes, hogy a NATO-t magasnak és vékonynak, az oroszokat, kínaiakat pedig alacsonynak és tömzsinek festi le a bácsi az ábráiban.
Pont úgy van itt is, mint Karigeli és Orbán párharcában, aztán hol van most a Karigeli?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés