Több szintet ugrott át a liftes cég a koronaválságnak köszönhetően: éveket spóroltak meg az állami pénzesővel

2022. március 16. 14:18
Míg 2008-ban az állam a megszorításokon kívül nem lépett a válság kezelése érdekében, addig a koronaválságban még több támogatást kaptak a magyar cégek, így megszorítás helyett a bőség időszaka jött el, derül ki a Kováts Dániel cégvezető által elmondottakból. Az ingyenhitelekkel is kiváló érzékkel élt a Nyír-Lift, hogy az egyébként is száguldó üzletet berobbantsa és magyar multivá lépjen elő. Fekete Kíra interjúja a Makronómon.

Egyszer fent, egyszer lent. Egy lift az élet és mi utasok vagyunk benne?

Elnézést, nem értettem a kérdést? Mire céloz?

A harmincéves fennállásuk óta egy rendszerváltást és két válságot is átvészeltek. Hullámvölgyekből bőven kijutott a Nyír-Liftnek. Mi a kilábalás receptje?

Az első válság alatt még zöldfülűnek számítottam – alighogy elvégeztem az egyetemet 2006-ban, máris átvettem édesapámtól a vállalkozást. Édesapámat akkoriban felkérte egy multinacionális cég, hogy építsen fel nekik egy tízezer négyzetméteres gyárat és foglalja el ott az ügyvezetői széket.

Választás elé kerültünk, hogy vagy eladjuk az akkor még kis cégünket vagy maradok és viszem tovább.

Maradtam. Fiatalos lendülettel kezdtem neki, persze el is követtem a hibákat, amiket ilyenkor el lehet követni. Édesapám ezt tanulópénznek hívta. Aztán két évre rá jött a 2008-as válság, ami egyből a mélyvízbe dobott, hiszen tapasztalatlan voltam a cégvezetésben, a válságkezelésben meg pláne.

Mi volt a 2008-as válság legnagyobb tanulsága?

A válság rádöbbentett minket, hogy nagyon kockázatos az egylábon állás, hiszen ekkor még csak felvonók telepítésével és gyártásával foglalkoztunk. Bár a pénzpiaci válság 2008-ban keletkezett, az építőiparban 2009-2010-ben éreztette hatását az időben át nem adott építkezések miatt. Rendszeres volt a körbetartozás.

A kiszolgáltatottságot nem akartuk újra átélni, ezért új üzletágak felé nyitottunk.

Lemezmegmunkálással, lézervágással, élhajlítással kezdtünk foglalkozni, sőt volt porfestő berendezésünk is. Ezt a lépésünket siker övezte, az egyes gépek beszerzéséét követően egy éven belül mindegyik gép kapacitása telítődött. Az első gép kapacitása olyan gyorsan telítődött, hogy évente új beszerzéseket kellett indítanunk.

A koronaválság mennyire ütötte meg a céget?

A második válság már egy teljesen más pozícióban ért minket, nemhogy visszafogott volna, de még lökést is adott a cégnek. Ehhez kellett az is, hogy kiemelkedően kedvező finanszírozási lehetőségeket kínált az állam. A versenyképesség-növelő támogatás nélkül például nem tudtuk volna megépíteni az új telephelyünket. A válság új világpiaci trendeket is elindított – elszálltak a kínai konténerek árai és a szállítás is akadozott. Éppen ezért

az európai cégek elkezdték hazahozni a Kínába kiszervezett gyártást.

Ehhez még hozzájárult Trump afférja is a kínaiakkal. Elkezdett tehát rengeteg megrendelés visszaáramlani az öreg kontinensre. Ez a világgazdasági folyamat nálunk is érződik, következményeként megugrott a megrendelésállományunk.

A Covid-válság nyerteseinek is nevezhetjük önöket.

Kijelenthetjük, hogy a koronaválság lökést adott a cégünknek. Számunkra annyiból volt válság, hogy meg kellett oldalunk a home office-t, biztosítani kellett a növekedéshez a munkaerőt, nekik a vírustól való védelmet. Egyébként az is fejtörést okozott, hogy az emberek nem mertek interjúra jönni.

Összességében a járványidőszak alatt olyan fejlődést sikerült meglépnünk, ami „békeidőben” két vagy háromszor ennyi időbe telt volna.

Európa tehát rájött, hogy a kritikus ágazatait inkább célszerű itthon tartani, nem mindent kiszervezni. Mikor döbbentek rá erre?

Már másfél éve, a koronavírus-válság első pár hónapját követően elkezdődött ez a tendencia. Felhívtak partnerek, hogy eddig az adott terméket Kínában gyártatták, de most legyünk mi a tartalék beszállítók, aztán ha működik, legyünk a teljeskörű beszállítójuk. Most is épp olyan dán céggel tárgyalunk, akik eddig mindent Kínában gyártattak, de szeretnék a teljes termelést hazahozni.

Annak köszönhetően tudtunk velük tárgyalóasztalhoz ülni, hogy a fejlesztéseket már a koronaválság előtt elindítottuk – a Magyar Multi Programra beadtuk a jelentkezésünket és volt építési engedélyes tervünk.

A versenyképesség-növelő támogatás pedig a válsággal egyidejűleg vált elérhetővé, amit szintén megpályáztunk. Egyébként is lépni szerettünk volna előre, mert a jelenlegi telephelyünket addigra kinőttük, az összes gépünk teljes kapacitáson, három műszakban működött.

Nálunk a válság berobbantotta az üzletet,

mert kapásból két pályázatot is sikerült elnyernünk. Ezzel párhuzamosan nem álltunk meg, már akkor elkezdtük hirdetni a partnerek felé, hogy háromszoros kapacitásnövekedés várható az idei évre.

Mint „veterán válságtúlélő”, hiszen két válságot is átvészelt, hogy látja, a 2008-as válságra vagy a koronaválságra adott felkészültebb választ a kormányzat?

A 2008-as válságnál nem emlékszem semmilyen konkrét kormányzati válaszra, inkább csak megszorításra.

Akkor hatalmas forráshiány volt, a bankok is behúzták a kéziféket. Az akkori bankunk be is jelentette, hogy leállítja a finanszírozásunkat az építőipari kockázatokra hivatkozva. A mostani válság idején viszont hatalmas forrástöbblet mutatkozott. Ingyenhiteleket lehet felvenni, illetve fix kamatozású 1-2 százalékos hiteleket.

Nagyon kedvező tendencia közepén érte Magyarországot a koronaválság, hiszen már évek óta szárnyalt a gazdaság.

Ezzel szemben 2008-ban nem volt finanszírozás, megálltak a futó beruházások, a felvonótelepítéssel kapcsolatos munkáink egy része is abbamaradt. A Covid-válság idején viszont elérhetőek voltak a különféle családtámogatások, a zöld hitelek, és ezek életben tartották az építőipart. A cégek is támogatást kaptak a bővítésre. A válság elején takaréklángon égtünk, de még így is képesek voltunk a növekedésre.

Míg számos ország behúzta a kéziféket, nálunk a védekezésből támadás stratégiája valósult meg, a vállalkozások különféle támogatásokat kaptak az exportpiacok meghódítására. Ezt a stratégiát sikeresnek mondhatjuk?

Hogy a válságot ilyen zökkenőmentesen sikerült átvészelni, nagyban köszönhetjük a támogatásoknak, és hogy Magyarországon forrásbőség van.

Aki felkészült volt, azelőtt nyitva állt a lehetőség – kis- és nagyvállalkozásnak egyaránt – a fejlődésre, sőt még jobban, mint korábban.

Milyen támogatásokkal erősítették a Nyír-Liftet?

A mutatóink az elmúlt években alkalmassá tettek minket a pályázatok elnyerésére – évről évre száz illetve kétszáz, volt, hogy háromszáz százalékot meghaladó mértékben növeltük export árbevételünket. Ennek megfelelően pályáztunk a nagyvállalati beruházási támogatásra is, amit szintén megnyertünk.

A támogatásból csúcstechnológiás gépeket szerzünk be, amelyek piaci ára meghaladja az egymilliárd forintot.

Ennek fejében be kellett vállalnunk egy jelentős létszámbővülést, ez a pályázat kikötése volt. Amikor beadtuk a pályázatot, alig több, mint 70 munkatársunk volt, most 105-nél járunk, jövőre pedig dupláznunk kell, tehát el kell érnünk a közel 160 főt. A pályázatoknak köszönhetően úgy néz ki, hogy túl is tudjuk teljesíteni ezt a tervet. Most már az a probléma, hogy mivel nagyot nőttünk, nem nagyon lesz tárolási kapacitásunk. Ennek megoldására pályázunk a Magyar Multi Program következő körére, illetve megvásároltuk a mellettünk lévő területet is az ipari parkban, de fogytán van a szabad területek száma.

Az ipari cégek ölre mennek a szabad helyekért az ipari parkokban?

Az önkormányzat jelezte, hogy a BMW gyár ideköltözésével rohamosan fogynak az ipari területek, tehát verseny folyik a szabad helyekért. A Magyar Multi következő körében szintén gépek és infrastruktúrák fejlesztésére kapjuk a támogatást. Az ideköltöző BMW gyár beszállítóinak gyártanánk alkatrészeket, tehát ez lenne a harmadik üzleti lába a vállalkozásunknak.

A több lábon állás stratégiáját követjük, hiszen a cégünk annál ellenállóbb a válságokkal szemben.

Tavaly 55 százalékkal nőtt a Nyír-Lift árbevétele. Mi a gazdasági szárnyalás receptje?

A nyersanyagárak is emelkedtek, tehát az 55 százalékból 20 százalékot ez tesz ki, de ez még így is egy kiemelkedő eredménynek számít.

Most minden cég növekedni akar.

Keretszerződésekben dolgozunk, amely egy évre szól - ami most egymillió eurós munka, az jövőre 1,1 millió eurós lesz, hiszen a partner is növekszik. Az építőipari üzletág, amelynek beszállítói vagyunk, kiemelkedően emelkedett.

Van még szufla a cégük növekedési rakétáiban?

Van, mivel a szóban forgó vállalati támogatásokból olyan gépeket veszünk, amellyel megháromszorozódik a kapacitásunk. Onnantól kezdve, hogy aláírtuk a szerződést, ezt a fejlesztést aktívan kommunikáltuk is a partnereink felé.

Az üzletfeleink pedig látják, hogy mekkora ugrás áll előttünk, ezért előre le akarják kötni a kapacitásainkat.

Már a júniusban érkező gépeink teljesítményével kalkulálnak a megrendeléseknél, pedig még itt sincsenek. A fejlesztéseink nagyrészével 2023 első negyedévére el akarunk készülni, még a BMW gyárnyitás előtt. A Makronómnak elárulom, hogy betörünk az autóiparba is egy új üzletággal, KTL felületkezelést fogunk végezni. Ez egy festési eljárás, amely során a munkadarabot vizesbázisú festékközegbe mártjuk és erre egyenáramot kapcsolunk. A munkadarab így a festéket magához vonzza, ezzel egyenletes bevonatot képez a felületen. Ez az üzletág önmagában nagyobb lehet, mint a magyarországi felvonógyártás és telepítés, tehát többmilliárdos volument képviselhet és 30-40 embert foglalkoztathat.

Ha minden jól megy, az évi 50 százalékos árbevétel-növekedés a következő 5 évben tartható.

Ha már nem a liftgyártásból szerzik a bevételeik legnagyobb részét, elképzelhető, hogy nevet is változtatnak?

Felmerült az ötlet, ezért is változtattuk meg a logónkat. Ez már az első lépése az arculatváltásnak. A nevünkben a lift még az alaptevékenységünkre utal, viszont amióta több lábon állunk, inkább csak félreértéseket szül. Előbb-utóbb el is hagyjuk a Nyír-Lift nevet, vagy pedig leányvállalatokra kell bontani az üzletágakat.

Akkor lifteket már nem is nagyon gyártanak?

Nagyon ritkán gyártunk felvonót, csak olyan esetben, amikor a piacon nem beszerezhető, egyedi panorámás, nagy teherliftet kér a megrendelő. Magyarországra egyébként száz százalékban Európa legnagyobb gyárából hozzuk a lifteket. A termelésünk 99 százalékban beszállítás és bérgyártás multinacionális cégeknek. Hetven százalékban liftes cégeknek gyártunk felvonó kabinokat, vázakat, különböző alkatrészeket, nem pedig komplett felvonót. Egy felvonó rengeteg alkatrészből tevődik össze és mindegyikre külön specializálódni kell – a hajtómű teljesen más gyártási technológiát igényel, mint például a sín, amit önteni kell, vagy mint a kötél, amit sodornak. Hasonlóan az autóiparhoz, itt is megannyi beszállítótól érkeznek a különböző alkatrészek a liftgyártókhoz, akik a végén csak összerakják a darabokat. 

A Magyar Multi Program keretei között növekednek. Már multinak tartják magukat?

Egyelőre még nem, de gyorsan robogunk afelé. A multiknak több országban is van leányvállalata, mi még nem tartunk itt.

Ezzel a pályázattal viszont megkaptuk a lökést ahhoz, hogy fel tudjuk venni a versenyt a multinacionális versenytársakkal

és hamarosan külföldi képviselettel is rendelkezhessünk.

Mekkora a különbség a külföldi fémipari cégek és a hazaiak fejlettsége között?

Mindig is nagyon sok partnerünk volt Európa szerte és szembeöltő volt a szintkülönbség köztük és a hazai cégek között. Édesapám a kilencvenes években kezdte a vállalkozást és már akkor látszott, hogy hatalmas versenyhátrányból indultunk, mert addigra mindenféle multi beözönlött hazánkba.

Az olyan éppen induló kisvállalkozásoknak, mint a miénk, olyan versenytársakkal kellett szembenéznie, akik többgenerációs családi vállalkozásból nőttek multivá, még ötven vagy akár száz évvel ezelőtt.

A támogatások ezt a versenyhátrányt csökkentik a mi javunkra. Az egyik olasz partnerem mesélte, hogy az 50-es 60-as években állami támogatásból építették az összes gyárukat. Olyan évtizedes előnyre tettek szert, amit eddig nem volt esélyünk behozni. A pályázatok ebben is segítenek.

Mi most a növekedésük legnagyobb korlátja?

Még várjuk a gépeket, illetve a chiphiány is rányomja a bélyegét a gyártásunkra. Embert is nehéz találni, munkaerőhiány van. Probléma még, hogy szinte belelógunk a lakóövezetbe, hiszen akkorára nőttünk, és panaszkodnak ránk a lakók. Ezen felül vállalati szervezeti szinten is fejlődnünk kell, hogy a folyamatos megrendeléseket minél gyorsabban teljesítsük. Ha azt mondanám a megrendelőnek, hogy csak később készül el a projektje, akkor elvinné máshova. Egyszóval a partnereinkkel együtt kell növekednünk, folyamatos fejlődési kényszerben vagyunk. Egy percre sem lehet hátradőlni.

Melyik lifttelepítési projektjeire a legbüszkébb?

Arra büszke vagyok, hogy

a Milánói Világkiállítás magyar pavilonjába mi vittük a lifteket, de a Parlament mélygarázsaiban is a mi felvonóinkat használják, valamint a Szépművészeti Múzeumban, a Zeneakadémián és a Pesti Vigadóban is.

Projektenként 4-7 darab berendezésről van szó, de ami igazán büszkévé tesz, az bizony az ipari parkban felépített gyárkomplexum első üteme.

Sokat köszönhet az édesapjának, tőle vette át a céget. Mi volt édesapja legnagyobb tanítása, ami leginkább előre vitte az életben?

Sokat tanultam tőle, de ha muszáj, két dolgot tudnék kiemelni. Az első, hogy mindig törekedni kell a még jobbra, sohasem szabad megállni, mindig van hova fejlődni. A másik, amikor átvettem a céget és sokat hibáztam, rámutatott, hogy ennek ellenére nem szabad feladni, ebből tanulni kell.

Visszatekintve a Nyír-Lift elmúlt harminc évére, mikor volt a legideálisabb a gazdasági környezet a cég fejlődéséhez?

Egyértelműen most. Sokszor hullámvölgyek jellemezték az eladásainkat, voltak rossz és jó éveink. Most viszont hetente adódik új üzleti lehetőség. Duplázásról és triplázásról beszélünk 2-3 éven belül. A legrosszabb esetben is duplázzuk a gyártási volumenünket. Most hatalmas a befektetők étvágya. Egyetlen forintot se lehet megfontolatlanul elkölteni, mindent vissza kell forgatni a cégbe. A pályázati pénzeket feltétellel kaptam, de ez is inkább arra motivál, hogy bővüljünk létszámban és bevételben is.  
 

Képek: Mátrai Dávid (Mandiner), ITM


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés